„Krími háború” változatai közötti eltérés

}}

{{Orosz–török háborúk}}

 

 

Az [[Orosz Birodalom]] az [[1848]]–[[1849|49]]-es forradalmak leverése után hatalma csúcsán állt. [[Osztrák Császárság|Ausztriát]] lekötelezte, [[Németország]]ban megakadályozta az egység létrejöttét. Az [[oroszok]] elérkezettnek látták az időt régi álmuk, a [[fekete-tenger]]i tengerszorosok megszerzésére. A keleti kérdés kiéleződése [[1853]]-ban a krími háború kirobbanásához vezetett. A francia [[Második császárság]] és [[Nagy-Britannia]] viszont időszerűnek látták az orosz szárazföldi dominancia megtörését. A franciák számára ez egyúttal fontos kitörési kísérlet is volt a [[Napóleoni háborúk]] óra Franciaországot többé kevésbé folyamatosan sújtó diplomáciai elszigeteltségből. Nem véletlen, hogy a konfliktus egyik fő mozgatója [[III. Napóleon]] volt. Brit oldalról pedig megengedhetetlennek tartották a Boszporusz és a Dardanellák orosz befolyás alá kerülését.

Miután [[Szevasztopol]] elesett és [[I. Miklós orosz cár|I. Miklós]] [[Oroszország uralkodóinak listája|orosz cár]] [[1855]]-ben meghalt, utódja, [[II. Sándor orosz cár|II. Sándor]] (1855–1881) hajlott a megegyezésre. Az [[1856]]-ban megkötött párizsi béke visszaszorította [[Orosz Birodalom|Oroszország]] európai befolyását. A [[cár]] elvesztette a [[Duna]] torkolatvidékét, le kellett mondania a törökországi keresztények védnökségéről, s nem tarthatott hadihajókat a [[Fekete-tenger]]en.

 

A krími háború meghozta a szabadságot a [[románok|román]] fejedelemségeknek. A nagyhatalmak, hogy az orosz és török fél között ütközőállamot hozzanak létre, támogatták a fejedelemségek függetlenségét és egyesülését. Így a két fejedelemség lakói saját maguk választhatták meg [[Alexandru Ioan Cuza|Cuza ezredest]] fejedelmüknek ([[1859]]), s rövidesen létrejött [[Románia]], amit a nagyhatalmak [[1862]]-ben ismertek el.

 

 

== Irodalom ==