„Fogbél” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a clean up AWB |
||
1. sor:
[[File:Cross sections of teeth intl.svg|thumb|300px|1.[[Fog]] 2.[[Fogzománc]] 3.[[Dentin]] 4.
[[Fájl:Fog.PNG|jobbra|bélyegkép|A fog szerkezete]]
13. sor:
A csúcsi nyíláson kívül még '''oldalcsatornák'''kal is kommunikálhat a pulpa a környező lágyszövetekkel. Ezek bárhol elhagyhatják a fogbelet, általában ereket tartalmaznak. A foramen apicale körül gyakran egy ''delta apcale''t alkotnak.
A foramen apicale elhelyezkedésének az ismerete nagyon lényeges egy sikeres gyökérkezelés elérésében. Ugyanis egy jó gyökértömés nem szabad meghaladja a ''csúcsi szűkület''et (apicalis constrictio vagy foramen apicale physiologicum).
Ez a foramen apicale anatomicumtól 0,5-1,5 mm-rel a fog koronája fele helyezkedik el, és a gyökércsatorna legszűkebb része. Általában a dentin-cement határ is itt helyezkedik el. Röntgenfelvételen ez nem látható, csak a fog anatómiai csúcsa (radiológiai apex). Ez nem esik egybe sem foramen apicale anatomicummal, sem az apicalis constrictióval. A csúcsi nyílás a csúcs valamelyik lejtőjén található, 0,5–3 mm-re a radiológiai csúcstól.
36. sor:
A felső fogív nagyőrlőit az [[arteria alveolaris superior posterior]], a kisőrlőket és a frontfogakat az [[arteria infraorbitalis]]ból származó [[arteria alveolaris superior anterior]] látja el, míg az alsó fogívet az [[arteria alveolaris inferior]].
A gyökerekbe az [[arteriola|arteriolák]] a foramen apicalén és az oldalcsatornákon lépnek be. Majd egyre kisebb arteriolákká, prekapillárisokká osztódnak. A legvékonyabb ágak alkotják a subodontoblasticus plexust. Ezek jellegzetes kapillárishurkokat képeznek és a tulsó végük már [[venula|venulákban]] folytatódik. A [[kapilláris]]ok átmérője 8-10 μm és terminális típusúak. A venulák ezzel szemben tágabbak (10-40 μm) és kevesebb [[simaizom|simaizmot]] tartalmaznak, ezért a véráramlás szabályozásában kevésbé vesznek részt.
A fogbél vérellátásának a szabályozása helyi tényezők és [[szimpatikus]] idegszálakon keresztül történik. [[Paraszimpatikus]] rostokat nem tudtak kimutatni. Irritáló tényezők hatására a fogbél erei először összehúzódnak, majd reflexesen kitágulnak, hyperaemiát (vérbőséget) hozva létre. Ilyenkor különböző [[gyulladás|gyulladásos faktorok]] és védekező sejtek lépnek ki az erekből. Ugyanakkor az idegrostok ingerküszöbe csökken, érzékenyebbé téve a fogat.
55. sor:
A fogbél a [[fogpapilla]] [[ectomesenchyma|ectomesenchymális]] sejtjeiből fejlődik ki. Legjellegzetesebb az [[odontoblaszt]]ok kialakulása. Miután a [[fogfejlődés]] harang szakaszában az [[ameloblaszt]]ok differenciálódtak, különböző kémiai ingereket bocsátanak ki a fogpapilla fele. Ezen ingerek hatására az ott lévő [[mesenchymális sejt]]ek differenciálódni kezdenek: alakjuk megnyúlik és egy nyúlványt bocsátanak ki a [[zománcszerv]] irányába. Ezeket a sejteket már odontoblasztoknak nevezzük. A sejtek hamarosan megkezdik a predentin lerakását, mely később mineralizálódik és [[dentin]]né alakul.
Egy későbbi stádiumban a [[Hertwig-féle hámhüvely]] is kezd proliferálni és a genetikailag előre meghatározott gyökér morfológiát hozza létre. Belső felszínén pedig odontoblasztok differenciálódnak, melyek miközben dentint raknak le a fogpapilla fele húzódnak vissza. Így a fogbél passzívan, a környező dentin növekedése lévén alakul ki, mely fokozatosan beszűkíti azt és csak egy kis nyílást hagy a gyökér csúcsán (foramen apicale). A fogbélben található sejtek fokozatosan differenciálódnak.
Az [[ér (biológia)|erek]] és az [[idegszövet|idegrostok]] a sapka szakaszban kezdenek közelíteni a foghoz, majd fokkozatosan alakítják ki hálozatukat. Előfordul, hogy az erek a fog gyökerét nem a csúcsánál közelítik meg, hanem valahol oldalt, ilyenkor alakulnak ki az oldalcsatornák.
| |||