„Közép-Atlanti-hátság” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szigetek
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
a clean up AWB
2. sor:
[[Fájl:Pangea animation 03.gif|bélyegkép|jobbra|200px|A hátság központi szerepet játszott a [[Pangea]] őskontinens felbomlásában]]
[[Fájl:Iceland Mid-Atlantic Ridge Fig16.gif|bélyegkép|jobbra|200px|A Közép-Atlanti-hátság áthaladása [[Izland]] területén]]
A [['''Közép-Atlanti-hátság]]''' az [[Atlanti-óceán]] medrének középvonalában húzódó [[lemeztektonika]]i képződmény, [[óceáni hátság]], amelynek mentén az [[amerika]]i kettős kontinens, illetve [[Európa]] és [[Afrika]] kőzetlemezei továbbra is távolodnak egymástól, évi mintegy 2,5 cm-es sebességgel.<ref name="USGS_understanding">{{cite web|url=http://pubs.usgs.gov/gip/dynamic/understanding.html|title=Understanding plate motions|last=USGS|date=5 May 1999|accessdate=13 March 2011}}</ref> Egyben a világ leghosszabb hegyláncának is tekinthető. [[Grönland]]tól keletre, [[Izland]]tól északra kezdődik, és az Atlanti-óceán déli részén ér véget. A hátság az óceán mélyén húzódik, de helyenként így Izlandon, a víz felszíne fölé emelkedik. Az Izland szigetét is magába foglaló szakaszának a neve ''Reykjanesi hátság''. A Közép-Atlanti-hátság a legismertebb, az elsőként felfedezett óceáni hátság.
 
==Szerkezete==
10. sor:
A tenger alatti hegylánc gondolatát először [[Matthew Fontaine Maury]] oceánográfus vetette fel 1850-ben. A hátságot a ''Challenger'' expedíció fedezte fel 1872-ben, amikor a transzatlanti kábel fektetésének lehetőségeit kutatták.<ref>Hsü, Kenneth J. (1992) ''Challenger at Sea'', Princeton, Princeton University Press, page 57</ref><ref>Redfern, R.; 2001: ''Origins, the Evolution of Continents, Oceans and Life'', University of Oklahoma Press, ISBN 1-84188-192-9, p. 26</ref> 1925-ben a hátságot szonárral is feltérképezte a német ''Meteor'' expedíció.<ref>Alexander Hellemans and Brian Bunch, 1989, ''Timeline of Science'', Sidgwick and Jackson, London</ref><ref name=Stein>[http://ipy.arcticportal.org/ipy-blogs/item/831-a-victory-in-peace-the-german-atlantic-expedition-1925-27 Stein, Glenn, ''A Victory in Peace: The German Atlantic Expedition 1925-27,'' June 2007]</ref>
 
Az 1950-es években került sor a központi völgy felismerésére és a szeizmológiai aktivitás felfedezésére.<ref>Ewing, W.M.; Dorman, H.J.; Ericson, J.N. & Heezen, B.C.; 1953: ''Exploration of the northwest Atlantic mid-ocean canyon'', Bulletin of the Geological Society of America '''64''', p. 865-868</ref><ref>Heezen, B. C. & Tharp, M.; 1954: ''Physiographic diagram of the western North Atlantic'', Bulletin of the Geological Society of America '''65''', p. 1261</ref><ref>Hill, M.N. & Laughton, A.S.; '''1954''': ''Seismic Observations in the Eastern Atlantic, 1952'', Proceedings of the Royal Society of London, series A, mathematical & physical sciences '''222(1150)''', p. 348-356</ref>
 
A többi [[óceáni hátság]] felfedezése nagyban járult hozzá a [[lemeztektonika]] elméletének általános elfogadásához.<ref>Edgar W. Spencer, 1977, ''Introduction to the Structure of the Earth'', 2nd edition, McGraw-Hill, Tokyo</ref>