„Caligula (film)” változatai közötti eltérés

A filmtörténet egyik leghírhedtebb alkotásának ötlete a [[neorealizmus]] egyik mesterétől, [[Roberto Rossellini]]től származik, aki [[1972]] tájékán vázolta fel filmes elképzeléseit az őrült római császárról. Rossellini tévés minisorozatot szeretett volna forgatni Caliguláról. Noha tévés alkotásaival akkoriban szép sikerei voltak, mégsem sikerült támogatókat találnia elképzelései megvalósításához. Unokaöccse, Franco Rossellini nagybátyja ötletével felkereste az ismert írót, [[Gore Vidal]]t, és felajánlotta számára az együttműködést: Gore mint forgatókönyvíró, Franco mint producer. A tervezett film megvalósításához azonban nagyobb tőkére volt szükségük, mint amennyivel rendelkeztek. Vidal javaslata a megoldásra [[Bob Guccione]] volt, a híres-hírhedt szexmagazin, a ''Penthouse'' tulajdonosa: Gore a lap állandó munkatársának számított. Guccione érdekelődésétérdeklődését felkeltette a ''Caligula'' ötlete, de szerette volna saját kézben tartani a produkciót. Lelki szemei előtt talán a konkurencia, a ''Playboy'' lebegett, akik nem sokkal korábban jelentős művészi és anyagi sikert értek el [[Roman Polański]] ''[[Macbeth (film, 1971)|Macbeth]]'' ([[1971 a filmművészetben|1971]]) című alkotásával. Guccione elképzelése az volt, hogy az erotikát a művészettel párosítja egy nagyszabású filmben. 17 és félmillió dolláros költségvetést irányzott elő – ez később 22 millióra emelkedett –, ami lehetővé tette, hogy nagy neveket szerződtessenek a mű megvalósítására. Úgy gondolta, hogy a modern filmművészet egyik mesterműve fog megszületni az irányítása alatt, egy felnőtteknek szánt, igényes „hard” film a legnagyobb nevekkel. Guccione 200 ezer dollárt ajánlott Vidalnak azért, hogy forgatókönyvet írjon Roberto Rossellini ötletéből, továbbá felajánlotta számára a bevétel 10%-át. Vidal elfogadta az ajánlatot, és munkához látott.