„Ivan Andrejevics Krilov” változatai közötti eltérés

Szegényebb katona családból származik. Gyermekként vállal hivatalnoki állást. [[Autodidakta]] módon tanult. Tizenhárom évesen írta első [[vígopera]]i [[librettó]]ját. [[1782]]-ben Szentpétervárra került, ahol aktívan részt vett az [[irodalom|irodalmi]] [[színházművészet|színház]] életében. [[1789]]-ben ''Pocsta duhov'' címmel szatirikus folyóiratot indított, ami rövid időn belül megszűnt. [[1792]]-ben ''Zrityel'' címmel újraindította. [[Szatíra|Szatirikus]], [[vérmérséklet|flegmatikus]] nyelvezete nyelvezete jól illett [[Személyiségteszt|piknikus]] alkatával. A korszak vezető személyeinek kifigurázása következtében hosszú évekig rendőri felügyelet alatt állt. [[1804]]-től kezdte írni verses állatmeséit. [[18121810]]-től csaknem haláláig a ''PublicsnajaCári Bibliotyeka''Közkönyvtár munkatársa lett. Életműve két szakaszra osztható, 1789-től a szatirikus írásai, majd 1804-től verses állatmeséi. A verses állatmesék műfajában talált magára, munkáit még életében, [[1843]]-ban kilenc kötetbe rendezték. Elődje ([[Aiszóposz]], [[Phaedrus]], [[Jean de La Fontaine]] és az orosz ''Dmitrijev'') tematikáján alapuló munkája szereplői új életre keltek. Kialakított stílusa utánozhatatlannak bizonyult. Az élőbeszéd, a dialógus törvényszerűségein épülnek fel meséi. Igen sok állatmeséje politikai ihletésű.