„Olympus Mons” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a tataroz sablon ki |
a →Leírása: link |
||
32. sor:
[[Fájl:Olympus Mons alt.jpg|bélyegkép|középre|400px|A [[kaldera]] és az egymást fedő [[kráter]]ek az Olympus Mons-on]]
Az Olympus Mons magassága 21 283 m<ref name="Elkins-Tanton">Linda T. Elkins-Tanton: ''Mars'', Chelsea House, 2006, ISBN 0-8160-5198-4</ref><ref>Az Olympus Mons magasságára sok helyen a 27 km-es értéket adják meg, ez azonban a legfrissebb [[MOLA]]-mérések alapján téves, a helyes érték az itt megadott 21 283 m.</ref>, az alapjánál 550-600 km átmérőjű. (A Földön a legnagyobb hegy a [[Hawaii]]n található [[Mauna Loa]], ami a tengerfenéktől mérve 9 km-re magasodik, az alapjánál 120 km átmérőjű). A Olympus Mons és társainak hatalmas mérete több százezer kitörés következménye. Mivel a Marson nincsen lemez[[Tektonika (geológia)|tektonika]], ezért a [[vulkán]]ok kitörési pontjai akár évmilliárdokig ugyanannak a forró pontnak a pozíciója fölött maradnak, így az egymást követő kitörések egyre magasabbra és szélesebbre építik a vulkánt (a méretnövekedéshez a gyengébb [[gravitáció]] is hozzájárul).<ref>21st Century Astronomy, 2013, ISBN: 978-0-393-91878-6</ref>
A központi [[kaldera]] 90 km átmérőjű, hat egymást fedő [[vulkáni kráter|kráterrel]]. Innen mindössze 4°-os lejtők indulnak a külső sziklaperem felé, ami a környező fennsík fölé meredek fallal 6 km-re magasodik.<ref>Encyclopedia Of Astronomy And Astrophysics</ref> Az egymást átfedő kör alakú árkok akkor alakultak ki, amikor a kitörések abbamaradtak és a [[magma]] a vulkánon belül visszavonult, üregessé téve a csúcsot. A legnagyobb árok alakult ki elsőként, ezt követték a kisebbek az idők során. A koncentrikus vetődések szintén a felszín beesésével alakultak ki.<ref>[http://www.sg.hu/cikkek/31045/szemugyre_vettek_a_naprendszer_legnagyobb_vulkanjat Szemügyre vették a Naprendszer legnagyobb vulkánját] – Sg.hu, 2004. február 17.</ref>
| |||