„Paul Dirac” változatai közötti eltérés

[[1926]]-ban kifejlesztette a [[kvantummechanika]] egy olyan változatát, mely egybefoglalta [[Werner Heisenberg]] „mátrixmechanikáját” és [[Erwin Schrödinger]] „hullámmechanikáját” egyetlen matematikai formalizmusba, melyben a [[Hilbert-tér]]nek a fizikai rendszert leíró vektoraira ható operátorok feleltek meg a mérhető mennyiségeknek. Erre a kvantumelméletet megtermékenyítő munkájáért adták meg számára Cambridge-ben a [[PhD]] fokozatot.
 
[[1928]]-ban [[Wolfgang Ernst Pauli|Pauli]] nemrelativisztikus spin-rendszerekkel kapcsolatos munkájára építve megtalálta a [[Dirac-egyenlet]]et, az elektron viselkedését leíró [[relativisztikus egyenlet]]et. Ez az egyenlet vezette, amikor megjósolta a [[pozitron]]t, az elektron [[antirészecske|antirészecskéjét]]. A pozitront fel is fedezte [[Carl David Anderson]] [[1932]]-ben a [[kozmikus sugárzás]]ban. Az egyenletnek egy másik fontos tulajdonsága is volt, a [[spin]]t nem külön kellett beletenni az egyenletbe, ahogy a korábbi esetekben, hanem az egyenletéből kijött.
 
Dirac [[1930]]-ban megjelent ''A kvantummechanika alapjai (Principles of Quantum Mechanics)'' című műve a mai napig használatos alapvető tankönyv lett. Ebben vezette be a [[braket-jelölés]]t, melyben |ψ>, ket, jelöli a rendszer [[Hilbert-tér]]beli állapotvektorát, és <ψ|, bra, a duális vektorát. <ψ|ψ> jelöli a [[belső szorzat]]ot. Dirac ugyanekkor vezette be a [[Dirac-delta függvény]]t.