„Kápolna” változatai közötti eltérés

A '''kápolna''' (lat. ''capella'', ''cappa'' szóból, ami a fejet is betakaró köpenyt jelent), istentiszteletre szolgáló templomszerű kisebb épület, vagy épületrész. Ilyeneket eredetileg a [[vértanú]]k sírjaisírja fölé emeltek, később a plébániatemplomoktól messzebb fekvő községekben vagy tanyákon, főképp a temetőkben, utak mellett, bérceken vagy az előkelők palotáiban létesítettek. A nagyobb templomokban is szoktak lenni kápolnák, rendesen a mellékhajókban. Egyes kápolnáknak speciális funkciójafunkciójuk van: keresztelőkápolna, sírkápolna, emlékkápolna stb.

A hagyomány szerint [[Tours-i Szent Márton]], amikor még katona volt, egy koldusnak adta a köpenyének a felét. A másik felét a vállán átvetve viselte, ez volt a "köpenyke„köpenyke" illetve latinul "''capella"''. A koldus az álruhába öltözött [[Jézus Krisztus]] volt, és Márton a találkozás hatására megtért; előbb szerzetes, később apát és végül püspök lett. A félköpeny a [[frank királyok]] birtokába került, akik csatáikba magukkal hordozták az ereklyét. A sátornak, ahol a köpenyt tartották, "''capella"'' volt a neve, a sátorban naponta miséző papokat pedig "capellani"-''capellano''nak nevezték. Ezekből a szavakból származik a ''kápolna'' és a ''káplán''.