Négy fokozatúNégyfokozatú, soros elrendezésű rakétaegység (SLV–5C). A ''Titan–3A'' rakéta mellé két ''UTC'' típusú, szilárd hajtóanyagú gyorsító rakétát, negyedik fokozatként a ''Transtage'' nevű rakétát szerelték, hajóműveinek működése leállítható, újraindítható. Az első indítás [[1965]]. [[június 18.|június 18-án]], az utolsó [[1982]]. [[március 6.|március 6-án]] történt. A [[Amerikai Védelmi Minisztérium]] (DoD) műholdjainak pályára állítását segítette.
Hossza {{szám|37.76}} métertől {{szám|48.76}} méterig változott feladattól és hasznos tehertől függően, átmérője {{szám|3.05}} méter. Starttömege {{szám|645}} tonna. Hasznos terhelése [[alacsony Föld körüli pálya|alacsony Föld körüli pályára]] (LEO = Low-Earth Orbit) 9–12 tonna, [[geostacionárius pálya|geostacionárius pályára]] 3 tonna. Első és második fokozat hajtóanyaga [[nitrogén|nitrogén-tetraoxidAerozin–50]] ([[hidrazin]] és Aerozin–50aszimmetrikus keverékedietil-hidrazin [N2O4/Aerozin(UDMH) 50-50%-os (keveréke), oxidálószerként [[nitrogén-tetroxidtetraoxid]]ot (N<sub>2</hidrazinsub>O<sub>4</sub>)] használtak. A Titan–2 kétfokozatú alaprakétát kapcsolták össze a [[Transtage]] nevű harmadik fokozattal, kúpos orrésszel egészítették ki.
