„Paget János” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Források: periodika |
születési helye javítva |
||
1. sor:
[[Fájl:Paget_János.jpg||bélyegkép|250px|Paget János (John Paget)]]
[[Kép:CampiaTurziiPaget.jpg|bélyegkép|250px|Kúriája Aranyosgyéresen]]
'''Paget János''', '''John Paget''' (
== Élete ==
A [[york]]i kollégiumban kezdett tanulmányait az [[edinburgh]]i egyetemen végezte. Orvosi oklevelet szerzett, de mint orvos nem működött. Tanulmányai befejezése után [[Párizs]]ban a kórházakat tanulmányozta. Egy a [[kolera|koleráról]] írt értekezésével díjat is nyert.
Egy tanulmányútja alkalmával, 1835-ben [[Olaszország]]ban megismerkedett a magas műveltségű [[Wesselényi Polixena|Wesselényi Polixenával]], [[Bánffy László]] báró feleségével, akit később – miután ő férjétől, Bánffy Lászlótól elvált – feleségül vett. [[Aranyosgyéres]]en telepedett le, ahol mintaszerű gazdálkodásba kezdett. Beutazta [[Magyarország]]ot és [[Erdély]]t, tapasztalatairól könyvet is írt.<ref> Útitársai is voltak William Sanford újságíró és Georg Edward Hering tájképfestő. </ref> Az 1839-ben megjelent könyv nagyon tárgyilagosan mutatta be Magyarország és Erdély szociális, politikai és gazdasági helyzetét. Paget Jánosnak sikerült felszámolnia számos olyan téves eszmét, amely a kontinens nyugati féltekén makacsul tartotta magát. A címlapra [[Dante]] [[Isteni színjáték]]ából választották egy mottót. [[Babits Mihály]] fordításában :„Ó, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát, félrevezetni már!” <ref> Az eredeti olasz szöveg: „Beata Ungheria! Se non si lascia piu malmenare!”</ref> Később a könyvét [[1842]]-ben német nyelven is kiadták. Londonban 4 kiadást ért meg a könyv. Az Egyesült Államokban kétszer is megjelent. Először [[1850]]-ben
Az 1846-47-es [[erdélyi országgyűlés]]en kapott honosságot. Barátságba került [[Széchenyi István]]nal is. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] [[Bem József|Bem]] tábornok egyik szárnysegéde volt és az angol sajtónak küldött beszámolókat. [[Nagyenyed]] feldúlása után kis csapatával a menekülő vidéki magyarok védelmére kelt. A szabadságharc alatt vezetett naplóját, a bukás után nyilvánosságra akarta hozni, de a kiadásra előkészített kéziratot mindenütt visszautasították. Amikor 1855-ben visszatért Magyarországra, akkor kéziratát magával hozta, amely később a [[Bukaresti Akadémiai Könyvtár]] tulajdonába került. <ref> Kovács Sándor terjedelmes tanulmányt írt Pagetről és sokat idézett az említett kéziratából. </ref>
A szabadságharc után nejével együtt [[Anglia|Angliába]] menekült. 1855-ben tért vissza gyéresi kastélyába, ahol korszerű mintagazdaságot szervezett. Számos gazdaságot és művelődést előmozdító kezdeményezésben játszott szerepet. Alapító tagja volt az [[Erdélyi Gazdasági Egylet]]nek, tevékeny híve volt az [[Erdélyi Unitárius Egyház]]nak, nevét alapítványával is megörökítette. Több magyar nyelvű munkát fordított angolra.
Temetésén [[
Paget fia, Paget Olivér
== Jelentősebb művei ==
23 ⟶ 21 sor:
==Emlékezete==
[[Jósika Miklós]] 1844-ben írt ''Az élet útjai'' Paget Jánosról szól, [[Jókai Mór]] pedig 1877-ben az ''Egy az Isten'' című regényében rajzolta meg alakját. Szülőhelyén és Balatonfüreden emléktáblát állítottak tiszteletére.
== Hivatkozások ==
38 ⟶ 33 sor:
{{Commonskat|János Paget}}
* John Paget: ''[http://mek.oszk.hu/05700/05786/# Hungary and Transylvania, with remarks on their condition, social, political and economical.] Philadelphia. Lea & Blanchard. 1850.
* Horváth Jenő: Paget János. ''[[Erdélyi Irodalmi Szemle]].'' 1929.
* Jékely Zoltán: La singora Ungerese. Wesselényi Polixenia vatikáni látogatásai 1835-ben. ''Vigilia.'' 1981.
* Ferencz Lenke – Tasnádi Zsolt: ''[http://www.
* [http://mek.oszk.hu/02000/02096/html/saxon22.htm Arcképe]
{{portál|Erdély|-}}
{{nemzetközi katalógusok}}
[[Kategória:Erdélyi magyar történelmi személyek]]
[[Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai]]
|