„Nemez” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Fájl:Kyrgyz donkey rider.jpg|250px|bélyegkép|Nemezből készült fejfedőt viselő kirgiz férfi]]
:''Bizonyított tény, hogy a nemezkészítés … ősibb mesterség és művészet, mint a fonás vagy a szövés.'' ([[Berthold Laufer]] amerikai
A nemez készítésének alapja egyes állatfajok [[szőr]]ének az úgynevezett ''nemezelődésre'' vagy ''filcesedésre'' való hajlama. (A magyar [[kutya]]fajták közül például közismerten ilyen a [[puli]] és a [[komondor]].) Ezt a jelenséget használják fel a gyapjú vagy szőr speciális textillé alakítása során. A szőrszál külsején cserépszerűen elhelyezkedő, lapos [[sejt]]ek ''(kutikula)'' találhatók. Erős nagyítás alatt ez a réteg egy [[fenyőtoboz]] pikkelyes felületéhez hasonlít. Lúgos vagy savas [[kémhatás]]ú meleg víz hatására a pikkelyek felnyílnak, és a nyomkodás ''(kallózás)'' hatására egyre közelebb kerülve a hasonló pikkelyekhez, azokkal összeakaszkodnak. Az elkészült nemezben alapos öblítés és szárítás után visszatérnek eredeti állapotukba, és erősen összekapaszkodva szinte eltéphetetlenné teszik a textilt. Ehhez a folyamathoz természetesen sok [[víz]] és a lúgos kémhatás eléréséhez lehetőleg házi főzésű, természetes anyagokat tartalmazó [[szappan]] szükséges.<ref>Nagy Mari – Vidák István: Nemezkészítés</ref>
18 ⟶ 16 sor:
A nemez első írásos említése a [[kína]]i évkönyvekben lelhető fel a Kr. e. 4-3. században. A kínaiak alapvetően növényi eredetű textileket használtak, s bár később, Kr. u. [[3. század]]ban meghonosodott náluk a nemezkészítés, nem tett szert nagy jelentőségre, ellentétben a velük háborúskodó [[hiungnuk|ázsiai hun]] törzsekkel. A kínai szerzők a [[nomádok|nomád]] népek lakta területeket mint „Nemezország” emlegették, ez is jelzi elterjedtségét és fontosságát. De szomszédaik közül nem csak az északiak, hanem a [[tibet]]iek is ismerték a nemezt. Ők páncélként is viselték, s az előkelőek hatalmas nemezsátrakban laktak. A férfiak által viselt csúcsos fejfedő a mai napig nemezből készül, mint ahogy a nők csizmája is. A tibetiektől tanulták el a [[burma]]iak a nemezkészítést, ez az anyag tökéletesen megfelelt vallási előírásaiknak, hiszen a [[buddhizmus|buddhista]] tanoknak megfelelően a gyapjúért nem kellett kioltani egy élőlény életét sem.<ref>Hans és Imgard Bidder: Nemeztakarók. In Nemezművészet.</ref>
[[India|Indiában]] is ismert volt ez a textil. [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] hadvezére, [[Nearkhosz|Nearchus]] beszámol az indiai nemezkészítésről. A görögök közül elsőként [[Homérosz]] az [[Iliasz]]ban [[Odüsszeusz]] nemezzel bélelt sisakjáról ír. [[Hérodotosz]] Kr. e. 440 körül a [[szkíták]] nemezsátairól tesz említést, akik ezeket a sátrakat mint ókori szaunákat is használták. Ugyancsak ő ír a perzsa harcosok fejfedőiről. Rajta kívül számos ókori szerző ír a nemezről, többek között [[Platón]] a ''Lakomá''ban, [[Hésziodosz]] a ''Munkák és napok''ban említ belőle készült használati tárgyakat. Valószínűleg görög közvetítéssel ismerték meg a rómaiak: náluk a felszabadított rabszolgák egyik jelképe a nemezsapka volt. A görög és a római katonáknál a páncélt helyettesítette, [[Caius Plinius Caecilius|Plinius]] leírása szerint ha [[ecet]]ben áztatják, a [[vas]]nak és a tűznek is ellenáll.<ref name="autogenerated3">Berthold Laufer: A nemez korai története. In Nemezművészet.</ref>
=== A nemez jelentősége Belső-Ázsia népeinek életében ===
| |||