„Varsói Hercegség” változatai közötti eltérés

Címke: HTML-sortörés
[[File:Duchy of Warsaw 1809-1815.PNG|bélyegkép|jobbra|A Varsói Hercegség 1809–1815 között<br/>(a [[schönbrunni béke]]szerződéstől a [[bécsi kongresszus]]ig)]]
[[Magyaróvár]]on ''(Ungarisch-Altenburg)'' francia–osztrák béketárgyalások kezdődtek, ezeket egyfelől maga Napóleon, vagy személyes megbízottai, másfelől [[Johann Philipp von Stadion|Stadion gróf]], osztrák külügyminiszter folytatta, a varsói kormányt nem vonták be annak ellenére, hogy itt döntöttek [[Galícia]] hovatartozásáról és Lengyelország további sorsáról. A lengyeleknek csalatkozniuk kellett reményeikben. Mindkét fél az [[Orosz Birodalom]] kegyeit kereste, megegyezéseik ezt tükrözték.<ref>Friedrich Wencker-Wildberg – Friedrich M. Kircheisen (kiadó): ''Napoleon. Die Memoiren seines Lebens, Band 12, Der Feldzug gegen Österreich 1809. Die zweite Heirat. Russland 1812,'' Wien, Hamburg, Zürich, 1928-30, 317–335. old.</ref><ref>Heinrich Ritter von Srbik: ''Metternich: Der Staatsmann und der Mensch,'' I. kötet, München, 1944, 118–122.</ref> Oroszország újabb lengyel területet kapott, a Varsói Hercegségnek le kellett mondania a galíciai [[Ternopili terület|Tarnopóli körzet]]ről. Ausztria gyakorlatilag megtarthatta a Lengyelország első felosztásakor szerzett területeit. A Varsói Hercegség viszont megkapta [[Nyugat-Galícia|Nyugat-Galíciát]] (másnéven ''Új-Galíciát),'' továbbá sowie [[Zamość]]-t és környékét. [[I. Frigyes Ágost szász király|Frigyes Ágost szász király]], mint Varsó uralkodó hercege megkapta a [[wieliczkai sóbányák]] jövedelmeinek felét. Az uralkodó privát vagyonából származó jövedelme így {{szám|167000}}-ről {{szám|1500000|[[tallér]]}}ra emelkedett. Az itteni megegyezések októberben a [[schönbrunni béke]]szerződés részévé váltak. A Varsói Hercegség négy új [[Département (közigazgatás)|département]]-nal bővült: [[Krakkó]], [[Radom]], [[Siedlce]] és [[Lublin]]. Területe így {{szám|155430|km²}}-re bővült, {{szám|4300000|lakossal}}.
 
== A Hercegség hanyatlása és megszűnése==
[[Fájl:Friedrich August Aufruf 1813-01-21.jpg|bélyegkép|jobbra|150px|Frigyes Ágost kiáltványa Varsó lakóihoz, 1813.]]
Az [[Oroszországi hadjárat (1812)|Oroszország elleni hadjárat]]ra készülve Napóleon a Varsói Hercegséget is haderő felállítására szólította fel. Franciaország összes szövetségese közül a lengyelek állították ki a legnagyobb létszámú hadsereget, {{szám|200000|katonát}}. Ebből {{szám|115000|-en}} sorakoztak fel az „Északi Légió”-ban, melyet hivatalosan azért nem neveztek „lengyel légiónak”, nehogy felingereljék [[I. Sándor orosz cár|I. Sándor cárt]]. Mintegy {{szám|85000|lengyel katonát}} Napóleon Császári Gárdájába, a Visztulai Légióba, és a Dunai Légióba osztották be. Az ország nagyságához és gazdasági erejéhez képest a háborúra készülő Napóleon a végsőkig kiaknázta Lengyelországot. Az egész orosz hadjárat előkészítése és felvonulása lengyel területen történt, az összes résztvevő hadsereget itt állomásoztatták, itt szerelték fel, innen látták el élelmiszerrel. Az 1812-es orosz fronton harcba vetett {{szám|90000|lengyel}} katonából mindössze {{szám|30000|-en}} tértek vissza.
 
[[File:Russian army entering Warsaw in 1813.png|bélyegkép|jobbra|Orosz csapatok Varsóban, 1813.]]
A megvert Napóleont üldöző oroszok elözönlötték Lengyelországot. [[Varsó]] lakosságát [[I. Frigyes Ágost szász király|Frigyes Ágost]] [[1813]]. [[január 21.|január 21-én]] kiáltványban szólította fel a főváros megvédelmezésére, de ennek nem volt realitása. Február 6-án az orosz csapatok elfoglalták Varsót. A kormány [[Krakkó]]ba menekült. Poniatowski herceg itt áprilisra újabb hadsereget szervezett. 1813 júniusára az oroszok a Varsói Hercegség egész területét elfoglalták, csak [[Zamość]] és a még épülőfélben lévő [[Modlin]] erődítményei tartották magukat (A [[Bug]] és a [[Visztula]] összefolyásánál álló Modlint francia és lengyel védői csak 1813 decemberében adták fel). Poniatowski alig {{szám|18000|főnyi}} hadseregével még néhány hónapon át fenntartott egyfajta átmeneti ''[[status quo|status quót]],'' amely a Varsói Hercegséget még létező politikai entitásnak mutatta.
 
A bizonytalanság hónapjaiban a kis lengyel hadsereget mind Ausztria, mind Oroszország, mind Napóleon igyekezett a maga oldalán tartani. A kibontakozó [[hatodik koalíciós háború]]ban Poniatowski hadserege elvileg fékezhette volna a szövetségesek vonulását, de lökést adhatott volna Napóleon bukásának is. A befolyásos lengyel főnemesi családok már ekkor tárgyalni kezdtek Oroszországgal a jövendő lengyel állam sorsáról. Az orosz cárt elismerték volna Lengyelország királyának, cserébe viszonylagos állami önállóságot kértek. Az „igazságos Napóleon” nimbusza már elenyészett. Ebben a helyzetben a lengyel politikai elit, a lakosság támogatásával már az orosz cártól remélte a lengyel kérdés méltányos megoldását. Frigyes Ágost szász király rosszul mérte fel az esélyeket és a végső bukásig kitartott Napóleon mellett.
 
{{jegyzetek}}