Wikipédia

„Lengyelország a felosztás korában (1795–1918)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
KarmelaBot (vitalap | szerkesztései)
botok
3 498 szerkesztés
Wikipédia:Kocsmafal_(helyesírás)&oldid=14350755, replaced: Nyugat-Pomerániai → Nyugat-pomerániai
68. sor:
[[Fájl:KingdomofPoland1815.jpg|thumb|300px|A Kongresszusi Lengyelország (Lengyel Királyság )]]
[[Fájl:Grand Duke Constantine Pavlovich of Russia.JPG|thumb|left|140px|Konsztantyin Pavlovics nagyherceg]]
A [[bécsi kongresszus]]on létrehozott, Oroszországhozaz uralma[[Orosz aláBirodalom]]mal tartozó[[perszonálunió]]ban álló államalakulatot a német és magyar történetírás [[Kongresszusi LengyelországnakLengyelország]]nak nevezi ([[lengyel nyelv|lengyelül]], röviden ''Kongresówka''), az orosz történetírásban és leggyakrabban a lengyelben is Lengyel Királyság a neve. A királyság területe 127 ezer km²-re rúgott. Alkotmányát [[I. Sándor orosz cár|I. Sándor cár]] adományozta, a Szejmet[[Szejm (parlamentlengyel)|szejm]]et (lengyel parlamentet) mellőzve. A királyságot perszonálunió kapcsolta össze Oroszországgal, volt hadserege, közigazgatása, pénzkibocsájtásipénzkibocsátási joga és saját oktatási rendszere. A király (azaz, a cár) nevezte ki a helytartóját, aki őt a távolléte idején helyettesítette.
 
A végrehajtó hatalom szerve az ''Államtanács'' (''Rada Stanu)'') volt. A parlament (Szejm) – az I. Köztársaságéhoz hasonlóan – királyból, Szenátusból és Képviselőházból állt. A parlamentje időszakos lett<ref>Az I. Köztársaságban Szejm kétévente hathetes ülésre gyűlt össze.</ref> – a szenátorok és képviselők mandátuma hat évig tartott – de kétévente összehívott ülésszakokon tanácskoztak.
 
Annak ellenére, hogy kezdetben Sándor cár liberális szellemű és a lengyelek felé barátságot mutató uralkodó volt, idővel egyre konzervatívabbá lett és figyelmen kívül hagyta az alkotmányt. A cár helytartója a Lengyel Királyságban [[Józef Zajączek]] tábornok volt (1815-26), aki [[Kościuszko-felkelés]] résztvevőjéből és napóleoni katonából átalakult a liberalizmus jelenségeit elnyomó, kemény konzervatívistávákonzervatívvá (már 1819-ben felszámolta a sajtószabadságot, majd pedig felfüggesztette a gyülekezési szabadságot, és megtiltotta a [[szabadkőművesség|szabadkőművesek]] tevékenységét). A második személy a Királyságban [[Konsztantyin Pavlovics Romanov orosz nagyherceg|Konsztantyin Pavlovics]] nagyherceg volt – a hadsereg fővezére és a cár öccse;, akit a lengyelek nagyon gyűlölték a hadseregben bevezetett szigorú fegyelem miatt.
 
Válaszul a politikai elnyomásra titkos ifjúsági egyesületek szerveződtek, főleg az egyetemi városokban – pl. Vilnában[[Vilnius|Wilnóban]] megalakult a Filomaták Egyesülete (''(Towarzystwo Filomatów'': filomata = a tudományrajongó), amelynek egyik tagja [[Adam Mickiewicz]] volt. és amelyetEzt rögtön felszámoltfelszámolta az orosz titkosrendőrség.
 
A helyzet romlott, amikor a konzervatív [[I. Miklós orosz cár|I. Miklós]] lett oroszOroszország cárcárja (1825. decemberedecemberében). Megtorlásokat rendelt el és Zajączek tábornok halála után nem nevezett ki új helytartót, az egész hatalmat Konsztantyin herceg kezében hagyva. Akkor a lengyelek véglegesen elvesztették a reményeiket cár szándékai iránt.
 
Egyike a kevés „pozitív” személyeknek ebből az időszakból a fehérorosz származású [[Franciszek Ksawery Drucki-Lubecki]] volt – kincstári miniszter 1821-30 között. Annak eredményeként, hogy ügyesen behajtotta az adókat és kiterjesztette az állami monopóliumokat, felszámolta a költségvetési hiányt, sőt még többlethez is jutott, amelyet beruházásokra költhetett. Megalapította a Lengyel Bankot (1828). Gondoskodott az ipar fejlődéséről (kohászat, bányászat, textilipar) – az ő segítségével kezdte el gyors fejlődését pl. [[Łódź| Lodz]]. Modern utakat építtetett Lengyelországban – pl. Varsóból [[Breszt]]be (1823 – jelenleg az E30-as [[Európai úthálózat|európai út]] része).
102. sor:
 
=== Lengyel Királyság a novemberi felkelés után ===
1831. ősszel az oroszok létrehozták az Ideiglenes Kormányt, amelynek a feladata a Királyság pacifikálása és militarizálása volt. A Királyság helytartója egészen 1856-ig [[Ivan Fjodorovics Paszkevics|Ivan Paszkevics]] herceg volt, azért ezt az időszakot “Paszkevics„Paszkevics-éjszakának” hívjáknevezik. Bevezette a statáriumot, felszámolta az alkotmányt, feloszlatta a szejmet. A lengyel haderőket hozzácsatolta az orosz hadsereghez. Hathatósan ruszifikálta a közigazgatást, felszámolta a lengyel egyetemi oktatást. Magas jóvátételt rótt ki és a lengyelek költségére építtette fel Varsóban a Citadellát, amelyben erős orosz helyőrség állomásozott (a Citadella építése érdekében Paszkevics leromboltatta az ottani palotanegyedet). Vámhatárt állíttatott a lengyel-oroszlengyel–orosz határon és 1840. után – bevezette az orosz mérték- és monetáris rendszert.
 
A vámkorlát azonban a királysági gyárosoktól magas minőséget kényszerített ki, mivel a termékeik minőségének emelésére törekedtek vagy áttelepítették gyáraikat Oroszország területére (pl. a textiliparban). Az erős verseny kikényszerítette a technológiai haladást, így egyre tökéletesebb gépek alkalmazását. Ez aztán az iparban dinamikus fejlődést váltott ki. [[Łódź]] – a textilipar új központja – nagyon gyorsan fejlődött a Királyság második (Varsó után) városává. Az acélipart a vasút fejlődése ösztönözte. 1845-48 között megépült az első vasútvonal lengyel földön – a Varsó – Bécs vasútvonal.
113. sor:
A cári elnyomás lazulását a lengyelek a gyengeség jelének vélték, emiatt egyre gyakrabban nyilvánították ki a hazafiságukat és elégedetlenségüket. 1861 februárjában és áprilisában véres zavargások történtek Varsóban, amelyek következtében októberben a hatalom visszaállította a statáriumot az egész országban (1862 decemberéig)<ref>[http://www.rp.pl/artykul/732973.html?print=tak&p=0] 150. rocznica stanu wojennego</ref>. Ennek ellenére a lengyelek egyre határozottabban követeltek földbirtokreformokat, a hatalom demokratizálását és államuk függetlenségét. A radikális politikai párt, amelyet ''Vörösök''nek (''Czerwoni'') hívtak, amellett agitált, hogy az emberek nyílt harcot indítsanak, és megkezdte előkészíteni a felkelést. Más irányba fejlődtek a földbirtokosokat, arisztokráciát valamint a gazdag polgárokat magukba foglaló függetlenségi szervezetek, amelyeket általánosságban ''Fehérek''nek (''Biali'') hívták.
 
Aleksander Wielopolski herceg, a Királyság polgári kormányának vezetője, tudott a függetlenségi mozgalmak létezéséről, és teljesítette követeléseik egy részét. Egyidejűleg viszont, az összeesküvők tevékenységének meghiúsítása érdekében, 1863. január közepén egy váratlan sorozást rendelt el az orosz hadseregbe. Ebből a célból Wielopolski névjegyzékeket készíttetett el, amelyeken kb. 12 ezer ember szerepelt, akiket azzal gyanúsított, hogy valamilyen függetlenségi szervezethez tartoznak. Ezeknek az embereknek azonban sikerült elmenekülni a városokból és január 22-én kitörtek az első harcok. A felkelést tehát jelentősen előrehozták, mert a Vörösök csak a tavaszra tervezték kitörését –, így ezaz nem volt megfelelően előkészített,előkészítve. aA felkelőknél hiányoztak a lovak és a lőszerek, a felkelés vezetősége pedig nem volt egységes, viszálykodás uralkodott közöttegyengítette.
 
Ellenlépésként a felkelés kitörésére, a Királyság helytartója, [[Konsztantyin Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg|Konsztantyin Nyikolajevics Romanov]] nagyherceg (II. Sándor cár öccse), visszaállította a statáriumot.
 
Kezdetben a felkelők orosz helyőrségeket támadtak meg az egész Királyságban, de az oroszok visszaverték a támadások többségét (többek között a gyenge felfegyverzés miatt). A felkelőknek sikerült elfoglalni a Varsó – BresztVarsó–Breszt utat és a Varsó – SzentpétervárVarsó–Szentpétervár vasútvonalat, amivelígy megszakították a kapcsolatot Oroszországgal.
 
A Királyság igazgatásában résztvevő lengyel hivatalnokok túlnyomó többsége titokban végrehajtotta a felkelő Nemzeti Kormány utasításait. 1863 júniusában, fényes nappal, a varsói Lengyel Bank személyzete átengedte a felkelőknek a Királyság Főpénztárának letétjeit.
123. sor:
1863. szeptember 19-én sikertelen merényletet követtek el a Királyság új helytartója, [[Fjodor Fjodorovics Berg|Fjodor Berg]] tábornok ellen.
 
A januári felkelés kitörése aláásta a születő orosz-franciaorosz–francia szövetséget. 1863 januárjában Poroszország mozgósította az orosz határnál a haderejehaderejének felét. Februárban Oroszország és Poroszország egyezményt írtak alá, amely feltételezte a kölcsönös segítséget a lengyel felkelés leveréséhez,. amitEzt a lépést [[III. Napóleon francia császár]] elismerte az orosz-francia egyezmények megszakításánakmegszakításaként értelmezte. Számos lépést tett, hogy az oroszok érvénytelenítsék az 1815. évi alkotmányt, sőt még a Lengyelországot is újraegyesítsék egy Habsburg hercegfőherceg uralma alatt. Az oroszok azonban szigorúan ragaszkodtak hozzáahhoz, hogy a császár ne avatkozzonavatkozzék bele az orosz belügyekbe, ha meg akarja őrizni jó kapcsolatait Orosz Birodalommal.
 
Franciaországban a januári felkelők sok szimpatizánst szereztek maguknak. Az emberek pénzt gyűjtöttek a felkelés részérejavára. A francia rendőrségnek oroszellenes tüntetéseket kellett feloszlatnia. A londoni demokraták viszont megszerveztek egy tengeri vállalkozást amelynek segítségével fegyvert és lőszert küldtek volna lengyel felkelők számárafelkelőknek, de az orosz felderítés kezdettől mindenről tájékoztatvatudomást voltszerzett. Amikor a hajó a, fedélzetén kétszáz önkéntessel kikötött [[Malmö|Malmőben]], az orosz nyomás következtébenhatására a svéd kormány feltartóztatta azt. Sajnos, számos nyilatkozat ellenére külföldről nem jött semmilyen segítség.
 
A felkelés szétterjedt az egész Lengyel Királyságra, Litvánia jelentős részére valamint [[Volinyi terület|Volhíniára]]. A harcok egy évig folytatódtak, néhány gerillaosztag még 1864 őszéig harcolt. PoznańiA NagyhercegségbenPoroszországhoz tartozó [[Poseni Nagyhercegség]]ben és az osztrák fennhatóság alatt álló [[Galícia|Galíciában]] alakultakszerveződtek új csapatok, de nem tudtak részt venni a harcokban, mert a porosz és orosz hadseregek szorosan lezárták a határokat. A harcok [[Gerilla-hadviselés|gerilla]] jellegűek voltak, mivel az orosz hadsereg annyira erős volt, hogy a felkelők nem tudták nyílt összecsapásokban felvenni a harcot. MégA aparasztság parasztokattömegeit sem sikerült nagy számban bevonni a harcba. – elhagyták a felkelést, amikorAmikor 1864-ben a cár felszabadította őket és a tulajdonukba adta az általuk művelt földeket, a parasztok elhagyták a felkelést.
 
A felkelés leverése után az oroszok azonnal megtorlásokba kezdtek. Sok ezer embert öltek meg, több tízezret száműztek [[Szibéria|Szibériába]]. A hatalom elkezdte erősen ruszifikálni a lengyel társadalmat, aminekazzal a célja az voltcéllal, hogy a Királyság hasonlítsonhasonlóvá váljék az Orosz Birodalom más tartományaihoz. 1867-ben felszámolták a Királyság autonómiájának maradékát; ettől fogvakezdve az országrészt ''Visztula menti határterület''nek ([[lengyel nyelv|len.]] ''Kraj Nadwiślański'') hívták. Elkoboztak több száz nemesi birtokot, –ezeket árverésenárverésre eladtákbocsátották vagy orosz katonatiszteknek adományozták. A városoktól, amelyek tevekényen támogatták a felkelést, elvették a városi jogokat. FelszámoltákA Lengyel Királyságban még azokat a kolostorokat is a Királyságbanfelszámolták, amelyek az ellenállás gócpontjai voltak voltak.
 
== Krakkói Köztársaság ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelország_a_felosztás_korában_(1795–1918)”