„Beaujolais” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: 13 interwiki link áthelyezve a Wikidata d:q7179060 adatába)
| megjegyzések =
}}
'''Beaujolais''' [[Franciaország]] történelmi [[borvidék]]e. Az ország keleti felében, [[Lyon]]tól északra elterülő tartomány két régió – [[Rhône-Alpes]] és [[Burgundia]] – egy egy megyéjének – [[Rhône (megye)|Rhône]] és [[Saône-et-Loire]] – dombos vidékét foglalja magában. Közigazgatásilag a világ egyik legváltozatosabb borvidékének, Burgundiának legdélibb része, de nemzetközileg önállóan is elismert, nagy múltú bortermelő vidék. Egyedi borkészítési technológiája a [[szénsavas maceráció]], amellyel a népszerű ''Beaujolais nouveau'' készül. A beaujolais-i borok az [[Appellation d’origine contrôlée]] (AOC), azaz ellenőrzött [[eredetmegjelölés]]sel ellátott borok közé tartoznak; a legmagasabb minőségi fokozatot képviselik. Fő alapanyaguk egy vékony héjú, alacsony [[csersav|tannin]]tartalmú egyszerű kékszőlő, a [[gamay]]; [[Bor (ital)|bora]] jellemzően könnyű, friss, gyümölcsös vörösbor. A vidék teljes bortermelésének mindössze 1%-át kitevő fehérborok jellemzően [[chardonnay]] és [[aligoté]] borszőlőfajtákból készülnek. Jó évjárat esetén Beaujolais tartomány több bort készít, mint Burgundia másik három borvidéke – [[Chablis]], [[Côte-d’Or]] és [[Mâconnais]] – együttvéve.<ref name="Oxford 72-74. oldal">J. Robinson (ed) ''„The Oxford Companion to Wine”'' Third Edition 72-74. oldal Oxford University Press 2006 ISBN 0198609906</ref>
 
== Története ==
A terület első szőlőültetvényeit a [[Római Birodalom|rómaiak]] telepítették a [[Saône (folyó)|Saône folyó]]völgy mentén haladó kereskedelmi útvonal mellett. A legnemesebb római kori dűlők a [[Mont Brouilly]] lábaira felkúszó ''Brulliacus'' és ''Morgon'' ültetvények voltak. A [[7. század]]tól egészen a [[középkor]]ig [[Bencések|Bencés szerzetesek]] művelték a szőlőskerteket és ők foglalkoztak borkészítéssel is. A [[10. század]]tól a régió a Beaujeu-i [[földesúr]] birtokában volt, aki a [[15. század]]ban átengedte Burgundia hercegének. Beaujolais alacsony alkoholtartalmú, rövid eltarthatóságú borai hosszú ideig csupán a [[Saône (folyó)|Saône]] és a [[Rhône]] folyóparti településekbe és Lyon városába jutottak el. A [[piac]] növekedését a francia [[vasút]]hálózat kiépülése eredményezte; ez nyitotta meg [[Párizs]] kapuit a beaujolais-i borok előtt, a [[19. század]]ban.
 
A borvidék legismertebb bora – a ''Beaujolais nouveau'' – sikertörténete az [[1941]]-es helyi borvidéki rendelet kiadásával vette kezdetét, amely meghatározta az újborok fogalomba hozatalának legkorábbi dátumát – ez minden évben november 15-e. „Vannak, akik a XX. század egyik legnagyobb bormarketingfogásának tartják, vannak, akik a természet és az ember közös munkájának egyik remekét látják benne. Tény azonban, hogy a ''Beaujolais nouveau'' egyszerűségével küzdötte fel magát a világhírű, nagy francia italok sorába.”<ref>Glóbusz Magazin: Gasztronómia 2007. december 17. ''Megérkezett a Beaujolais nouveau!''</ref> A helyi borászok ünneppé tették az első újbor megjelenését, és azt a borászt választották az év legsikeresebb termelőjének, aki november 15-én elsőnek ért szállítmányával Lyon városába. A „Beaujolais noveau-őrület” meghódította Párizst és [[Svájc]] közeli városait - és e könnyű bor sikere arra késztette a vidék borászait, hogy más, sokkal komplexebb, hosszabb élettartamú, tölgyfa hordóban finoman érlelt borok gyártásával is foglalkozzanak.
=== A gamay szőlő ===
[[Fájl:16th-century_unknown_painters_-_Philip_the_Bold_-_WGA23677.jpg|thumb|200px|II. Bátor Fülöp burgundi herceg, aki kiirtatta a gamay tőkéket Burgundia területéről.]]
A gamay szőlőfajta a [[pinot noir]] egyik változata, amelyet [[1360]]-ban, a [[Beaune]] városától délre fekvő Gamay faluban nemesítettek. A gamay bőtermő, korán hajt, korán virágzik a pinot noirnál két héttel korábban érik, művelése sokkal egyszerűbb. „A Gamay-ből pérselt borokat fiatalon fogyasztják. Erősen gyümölcsös és íze [[málna|málnára]] emlékeztet.” <ref>[http://www.bbkvtar.hu/bor/bor4.html További szőlőfajták A-tól, Z-ig]</ref> [[II. Fülöp burgundi herceg|II. ''Bátor'' Fülöp, Burgundia hercege]] azonban lesújtó véleménnyel volt az új szőlőfajtáról: ''”nagyon rossz és tönkreteszi a növényzetet”''. Mivel féltette az „elegáns” pinot noir fajtát a felhígulástól, [[1395]] júliusában birtokain elrendelte a gamay-tőkék teljes kiirtását és helyükre pinot noirt telepíttetett. 60 évvel később [[III. Fülöp burgundi herceg|III. ''Jó'' Fülöp herceg]] megerősítette a gamay elleni rendeletet. ''"Burgundia hercegei arról híresek, hogy a keresztény világ legjobb borait készítették. Megőrizzük hírnevünket.<!--The Dukes of Burgundy are known as the lords of the best wines in Christendom. We will maintain our reputation-->"''.<ref name="Johnson 133-134. oldal">H. Johnson ''Vintage: The Story of Wine'' 133-134 oldal, Simon and Schuster 1989 ISBN 0671687026</ref> Így a gamay állomány teljesen kiszorult Burgundiából, és csak annak déli határain, Beaujolais lankáin maradt meg.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
 
== Éghajlat és földrajz ==
Beaujolais Burgundia legnagyobb borvidéke; 55 [[kilométer]] hosszú és 11–14&nbsp;km széles dűlői, 20,234 [[hektár]] területet foglalnak el.<ref name="Dummies 112-120. oldal">E. McCarthy & M. Ewing-Mulligan ''"French Wine for Dummies"'' 112-120. oldal, Wiley Publishing 2001 ISBN 0764553542</ref> A tartomány történelmi központja [[Beaujeu]], gazdasági központja [[Villefranche-sur-Saône]] ''(Velafranche)''. A beaujolais-i szőlőtermő területek a [[Saône]]-völgy keleti-délkeleti fekvésű lejtőin egészen Lyonig húzódnak. A folyó medencéjétől nyugatra emelkedik a [[Francia-középhegység]] ''(Massif Central),'' amelynek meredek lépcsői mérséklik Beaujolais éghajlatát.
 
Beaujolais [[éghajlat]]a fél[[kontinentális]], [[mérsékelt övi]], amelynek klímájába a [[Földközi-tenger]] közelsége némi [[Mediterrán éghajlat|mediterrán]] jelleget hoz. A régió egésze melegebb, mint Burgundia további borvidékei, így az itt termő szőlőfürtök egyenletesebben érnek. A legnagyobb általános veszélyt a tavaszi [[fagy]]ok jelentik.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
A vidék borainak körülbelül a fele a Beaujolais AOC eredet-, és minőségi tanúsítvány nélkül kerül forgalomba. E borok zömmel a [[Belleville]] központú ''Bas Beaujolais'' területen készülnek. Ezen termékek esetében előírás a minimum 10%-os [[alkoholtartalom]] és egyszerűen ''Beaujolais''; vagy ha a bor alkoholtartalma a késői szüretelés miatt meghaladja a 10,5%-ot, ''Beaujolais Supérieur'' néven ismertek.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
 
* '''Beaujolais AOC''' [[Földrajzi árujelző|eredetmegjelölés]] a borvidék 60 falvára terjed ki; így az itt termett szőlőből készített összes beaujolais-i bor, a francia minőségi besorolás szerint, a legmagasabb kategóriába tartozik. Az előírt minimum alkoholtartalom 9%, a ''Beaujolais AOC Supérieur'' esetén 10%. A vidék borainak jelentős része ezzel a minőségi megjelöléssel kerül forgalomba, ''Beaujolais Nouveau'' néven. Az évente piacra kerülő maximum AOC mennyiség 55 [[hektoliter]]/[[hektár]] (3,1 tonna/acre),<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> ami évi 75 millió palack bort jelent.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/>
 
* '''Beaujolais-Villages AOC''' 39 községet jelöl ''Haut Beaujolais''-ban, azaz Beaujolais északi területein és a régió éves termelésének egynegyedét adja. Előfordul, hogy itt is készül ''Beaujolais-Villages Nouveau'', ám a tájegység borai jellemzően március után kerülnek forgalomba. A terület szőlőültetvényei a hegyoldalak magasabb részein fekszenek, termőföldjük gránitban gazdag agyagpala, amely potenciálisan magasabb minőségű borok készítésének lehetőségét biztosítja. Ha a bor alapanyaga kizárólag egy faluból, egy dűlőről származik, akkor a termék nevében a ''Beaujolais-Villages'' mellett megjelenhet a falu neve is. Mióta néhány falu a bor révén nemzetközi ismertséget szerzett, a termelők egyre gyakrabban élnek ezzel lehetőséggel. E szőlőskertek évi maximális terméshozama 50 hektoliter/hektár. A borok élettartama viszonylag rövid, fogyasztásuk a szüretelés utáni két éven belül ajánlott.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/> Néhány termelő, aki vörösborát ''Beaujolais-Villages'' név alatt forgalmazza az általa készített fehérbort más, nemzetközileg ismertebb elnevezéssel árusítja; például ''Mâcon-Villages'' vagy ''Saint-Véran''.<ref name="Sotheby 165-168. oldal">T. Stevenson: ''"The Sotheby's Wine Encyclopedia"'' 165-168. oldal, Dorling Kindersley, 2005. ISBN 0756613248</ref>
* '''Cru Beaujolais''' elnevezés alatt, a borvidék dombjainak lábainál fekvő 10 falut, az azok környezetében húzódó szőlőültetvényeket, és ezek gyümölcséből készült termékeket értjük. Ezek a borok nem hasonlíthatóak Burgundia és [[Elzász]] ''cru'' kifejezéssel jelölt italaihoz, mert Beaujolaisban az alacsonyabban fekvő kertek egészét jelöli és nem önálló dűlőket.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/> [[Cru]] megjelölést az egyes borvidékek szőlőtermesztés szempontjából legjobb kertjei vagy területei kaphatják meg, így az innen származó borok képviselik az adott vidék csúcstermékeit. A beaujolais-i Cru borok közül hét, valódi faluhoz kapcsolható; a ''Brouilly'' és a ''Côte de Brouilly'', a Mont Brouilly környékén fekvő legősibb szőlőskertek borait jelöli; a ''Moulin-à-Vent'' fantázianév – egy helyi szélmalom neve.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/> E borok címkéin, csak ritkán olvashatjuk a Beaejolais szót, azért mert a gazdák így kívánják megkülönböztetni magukat a tömegtermelésben gyártott ''Nouveau''-tól, amelyet a Cru-falvakban egyáltalán nem készítenek. A Cru borok testesebbek, sötétebb színűek és fogyaszthatósági időtartamuk hosszabb. A [[Grand Cru]] évi maxiális terméshozama 48 hektoliter/hektár. Északról dél felé haladva a ''Beaujolais Cru''-k a következők: ''Saint-Amour, Juliénas, Chénas, Moulin-à-Vent, Fleurie, Chiroubles, Morgon, Régnié, Brouilly'' és ''Côte de Brouilly''.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
 
* '''Beaujolais Blanc''' & '''Beaujolais Rosé''' – a borvidék legészakibb csücskének néhány kertjében nevelt chardonnay és aligoté szőlőfajtákból fehérborok készülnek, ''Beaujolais Blanc'' vagy ''Beaujolais-Villages Blanc'' néven. Ezek a borok a régió teljes termelésének mindössze 1%-át alkotják. Ennek fő oka, hogy a fehérborszőlő ültetvények egy része átnyúlik a szomszédos Mâconnais borvidékre és a kertek gazdái a piacon minőségi fehérborairól ismertebb vidék címkéivel ellátva, ''Mâcon Blanc'' név alatt értékesítik boraikat. Másik oka, hogy a régió jellegének és ültetvényeinek védelmében kiadott rendelet alapján Beaujolais községeiben a szőlőskertek teljes területének maximum 10%-án teremhet fehér szőlőfajta. A ''Beaujolais Rosé'' alapanyaga a gamay szőlő, de csak ritkán készül; Beaujolais AOC eredet-besorolással kerül forgalomba.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
 
=== Beaujolais Cru ===
* '''Brouilly''' – A legnagyobb mennyiségben termelt beaujolais-i Cru bor, a Mont Brouilly környékének – a legrégebbi hagyományokra tekintő szőlőskertek – terméséből készül. A vidék egyik tájegysége Côte de Brouilly. A bor gyümölcsösen ízgazdag, jellegzetes aromái az [[áfonya]], a [[cseresznye]], az [[eper]] és a [[ribizli]].<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/> Côte de Brouilly-t is beleértve ez az egyetlen olyan Cru Beaujolais terület, ahol a gamay mellett más szőlőfajták is teremnek; [[chardonnay]], [[aligoté]] és [[melon de Bourgogne]] fajtákat találunk itt. A Brouilly Cru terület része a neves ''Pisse Vieille'' szőlőskert is (nyers fordításban ''Vénasszonyvíz''), amely nevét egy helyi vicces történet után kapta: a kert gazdasszonya rosszul hallotta a [[katolikus]] lelkész utánakiáltott intelmét: ''"Allez! Et ne péchex plus."'' (Menj! És ne vétkezz többé.) helyett azt értette ''"Allez! Et ne piché plus."'' (Menj! És ne pisilj többé.) Ezután az asszony férje adta a nevet a dűlőnek, örök figyelmeztetésül.<ref name="Sotheby 165-168. oldal"/>
 
* '''Régnié''' – a közelmúltban elismert Cru, amely 1988-ban kapta meg a ''Beaujolais-Villages'' helyett a kitüntető ''Cru Beaujolais'' címet. A kategória egyik legszebb, legtestesebb bora, ribizlis-málnás ízjegyekkel.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/> A Régniét adó szőlőskert volt a Beaujlais borvidék legelső, a rómaiak által ültetett dűlője.<ref name="Sotheby 165-168. oldal"/>
 
* '''Chiroubles''' – ez a bor a Beaujolais Cru területek legmagasabban fekvő kertjeiből származik, lágyan illatos, enyhe [[ibolya (növény)|viola]] aromával.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/>
* '''Morgon''' – A legvilágiasabb cru bor; öt éves érlelés után Burgundira emlékezetető karakterű, selymes állagú; a legmélyebb, legsötétebb színű, gazdag vörösbor, [[sárgabarack]] és [[őszibarack]] aromával.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/>
 
* '''Moulin-à-Vent''' – E terület adja a teljes Beaujolais borrégió leghosszabb ideig eltartható borait. A ''Moulin-à-Vent'' tölgyfahordóban ''(fûts de chêne)'' érik, emiatt más a struktúrája és magasabb a tannin tartalma, mint vidék többi borának; savakkal teljes, testes, erős.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/> Óbora, amit minimum hat évig érleltek 20 éven át élvezhető marad.<ref name="Sotheby 165-168. oldal"/> A térség talaja [[mangán]]ban gazdag, ami túl magas koncentrációban végzetes lehet a szőlőre, mert klorózist előidézve lelassítja a növény [[anyagcsere|anyagcseréjét]], és kipusztítja a tőkéket.
 
=== Beaujolais Nouveau ===
A ''Beaujolais nouveau'' korai története a 19. század végére vezethető vissza, amikor a Saône-völgy pincészeteiből az újbor első palackjai Lyon bisztróiba megérkeztek. Érkezésük után nagy táblák hirdették, ''"Le Beaujolais Est Arrivé!"'' – ''"A Beaujolais megérkezett!"'' Így vette kezdetét a sikeres szüret örömére rendezett ünnepség. A borászok között kialakult „gyorsasági verseny” szabályozása érdekében jelent meg 1941-ben az a helyi borvidéki rendelet, amely november 15-ét jelölte meg az újbor forgalomba hozatalának legkorábbi időpontjaként. Az 1960-as évekig „a szállítás, meg a világ felgyorsulásáig a Beaujolais kóstolgatása mindösszesen a lyoniak kiváltsága volt, aztán [[1970]]-ben [[Georges Dobeuff]], helyi borkereskedő Párizsba is küldött egy palackkal, "Az új Beaujolais megérkezett" felirattal.”<ref name=autogenerated2>Stevie Kraft: ''Amire az egész világ gerjed ilyenkor'', Borravaló 2008. március 11.</ref> A régi szlogen Párizsban is bevált, és az újbor fogyasztás szokása világszerte egyre népszerűbb lett. (A ''Beaujolais nouveau'' elnevezés, a felújított [[reklámszöveg]] és a teljes [[marketing]] kidolgozása George Duboeuf nevéhez fűződik.) [[1985]]-től az ''[[Institut National des Appellations d'Origine]]'' (a Nemzeti Eredetmegnevezési Intézet, INAO) új rendelete november 15. helyett, minden november harmadik csütörtökére tette át a ''Beaujolais nouveau'' forgalomba kerülésének legkorábbi dátumát; így a nemzetközi piacokon értékesített bor első palackjai éjfél után hagyhatják el a raktárakat, a belföldi szállítmányok pedig a pincészeteket. [[2007]]-ben már 120 országban volt „a társasági élet egyik eseménye a híressé vált újbor forgalmazásának kezdete, ahol a forgatókönyv szerint az egész világon egyszerre hangzik fel: »''Le Beaujolais Nouveau est arrivé!''«” <ref name=autogenerated1>T. Nagy Gábor: ''Megérkezett a Beaujolais nouveau!'', Glóbusz Magazin: Gasztronómia 2007. december 17.</ref>
 
Ma, a teljes régió bortermelésének egyharmada ''Beaujolais nouveau''-ként kerül forgalomba; ''Nouveau'' a régió teljes Beaujolais AOC és Beaujolais-Villages AOC besorolású területein készíthető. A szőlőt augusztus végén, szeptember elején szüretelik, rövid erjesztés után préselik, utókezelik, és a szüret után hat héttel már palackozzák. Ez a gyorsaság a ''Beaujolais nouveau'' jellegzetessége; minden évben ez az első forgalomba kerülő francia bor. Az eljárás fontos eleme az úgynevezett széndioxidos maceráció, aminek a lényege, hogy a szőlőt óvatosan kezelik (ne repedjen meg a héj, mert akkor beindul az erjedés és az esetleges oxidáció), majd a tartályban széndioxiddal kiszorítják róla a levegőt. Így az erjedés magában a bogyóban indul meg és a friss, primőr ízek gyakorlatilag "kirobbannak" a gyümölcsből. Az eddigi eladási csúcsév [[1992]]. volt.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> „Mit várjunk a Beaujolais nouveau-tól? … A válasz évről évre megismétlődik: egyszerűséget, vidámságot, friss, ropogós savakat, illatos virágok kavalkádját és sok gyümölcsösséget. Amit pedig mindenképpen tanácsos megfogadni: az év végére (de legkésőbb a következő Húsvétig) lehetőleg fogyasszunk el minden újbort az adott évjáratból!”<ref name=autogenerated1 />
 
== Szőlészet és szőlőfajták ==
Beaujolais borok készítésének egyedi technológiája a [[széndioxidos-maceráció]]. A szőlőfürtöket egészben 40-300 hektoliteres (1,056-től 7,920 [[gallon]]os) cement, vagy rozsdamentes acélkádakba teszik. A fürtök súlyától a gyümölcs alsó harmada összezúzódik, [[must]] képződik, ami természetes [[erjedés]]nek indul. Az erjedés során [[szén-dioxid]] fejlődik, és a hatalmas kádban lévő további, még ép szőlőfürtök [[szénsav]]köpeny alá kerülnek. Ebben az [[oxigén]]től elzárt környezetben a szőlőszemekben lévő [[enzim]]ek hatására bogyón belül megindul az erjedés.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/> Az erjesztési idő a ''Beaujolais nouveau'' esetében mindössze négy nap. Ezután kíméletes, szakaszos [[préselés]] következik, ebben a fázisban az erjesztőkádakban befejződik az alkoholos erjedés és önmagától végbemegy az almasavbomlás. Gyors [[derítés]], majd [[hideg kezelés]] zárja a folymatot; kezdődhet a [[palackozás]]. Az eredmény könnyed, friss, gyümölcsös, alacsony tannintartlmú, de nagyon rövid élettartamú [[reduktív bor]].
 
A további Beaujolais AOC termékeknél a szőlőszemeken belüli erjedési szakasz tovább tart – 4-21 nap –, a derítés, [[fejtés]], [[érlelés]] technikái minőségtől függően változnak. Így a gyümölcsös jelleg mellett ezek a borok testesebbek, több tannin, sav, [[fenol]] és ízanyag épül a borba.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> Ezen termékeknél a préselés utáni frissbor [[almasav]] tartalma általában magas; ezért [[tejsav]]as utóerjesztéssel segítik az almasavbomlást, így lágyítva a készülő bor savait. A gamay szőlő bőtermő, hálás szőlőfajta, de nem nagy cukorgyűjtő, még jó évjárat idején sem terem kiemelkedő minőséget. Ezért ha a gyümölcs [[cukorfok]]a nem megfelelő, esetenként feljavítással segítik az alkoholos bomlás beindulását.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> A borok derítése, érlelése és a stabilizáló eljárások pincészetenként változnak. Ám sok borszakértő negatív kritikaként említi, hogy a nagykereskedelmi mennyiségben piacra kerülő borok gyártói, az optimálisnál agresszívabb, a [[buké]] rovására ható derítési eljárásokat alkalmaznak, hogy megvédjék a borokat a palackozás utáni – esetleges – [[kémiai reakció]]któl.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/>
 
Összefoglalva: A ''Basic Beaujolais'' és ''Beaujolais nouveau'' klasszikus bisztró-bor,amelyet hagyományosan 1 pintes palackokban kínálnak. E borokat még a szüretelés évében érdemes meginni, mert a gyors erjedés és a gyors utókezelés egyáltalán nem védi a terméket a tárolásból adódó [[borbetegségek]]től; egyes évjáratok már márciusra jellegüket veszíthetik de a legjobb minőség is maximum egy évig fogyasztható. A kizárólag gamay szőlőből készült nem primőr borok esetében: a ''Beaujolais Villages'' fogyaszthatósági élettartama általában 2-3 év; a vidék borainak csúcsát képviselő ''Cru Beujolais''-k egyszerűbb termékeit a szüretet követő 3 éven belül érdemes elfogyasztani, ám a kategória további borai jellemzően minimum 3 éves érlelés után kerülnek palackba, és minőségüket 10 évig megőrzik. Jó évjárat esetén a Grand Cru család legjobb borainak – a ''Chénas'', ''Juliénas'', ''Morgon'' és ''a Moulin-à-Vent'' – minősége minden [[Borkóstolás|kóstolás]]i szempontból vetekszik a Burgundi borokéval.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
 
== Boripar ==
A Beaujolais-iparágat alig több mint 30 bornagykereskedő (''négociants'') bonyolítja, akik a borok közel 90%-át a régión kívül értékesítik. A kereskedők nagy része burgundiai, mint [[Louis Jadot]] és [[Bouchard Père et Fils]]. A legismertebb gyártó és ''négociants'' Georges Duboeuf, a ''Beaujolais nouveau'' sikertörténetének atyja. A borvidék dűlői, mintegy 4000 szőlősgazda tulajdonában vannak, akik szövetkezetekbe tömörülten 20 faluban készítik és palackozzák boraikat.
 
== Szervírozás – harmonizáló ételek ==
== Irodalom ==
* J. Robinson: ''The Oxford Companion to Wine'', Third Edition, Oxford University Press, 2006. ISBN 0198609906 {{en}}
* E. McCarthy & M. Ewing-Mulligan: ''"French Wine for Dummies"'' 112-120. oldal, Wiley Publishing, 2001. ISBN 0764553542 {{en}}
* H. Johnson: ''Vintage: The Story of Wine'' 133-134 oldal, Simon and Schuster 1989 ISBN 0671687026 {{en}}
* K. MacNeil: ''The Wine Bible'' 220-225. oldal, Workman Publishing 2001 ISBN 1563054345 {{en}}
* T. Stevenson: ''"The Sotheby's Wine Encyclopedia"'' 165-168 oldal, Dorling Kindersley, 2005. ISBN 0756613248 {{en}}
* T. Nagy Gábor: ''Megérkezett a Beaujolais nouveau!'', Glóbusz Magazin:''Gasztronómia'', 2007. december 17.
* További szőlőfajták A-tól, Z-ig [http://www.bbkvtar.hu/bor/bor4.html]