„Krími Tatár Kánság” változatai közötti eltérés

A [[magyarország]]i hadszíntéren a [[16. század]]ban az [[Habsburg-török háború (1540-47)|1540-47-es török háború]] során jelentek meg először a krími tatárok.<ref>Magyarország hadtörténete 175.o</ref> A történetírás és a közgondolkodás részben az ő számlájukra írja a magyarországi és erdélyi háborúk pusztítását és a vele járó népességveszteséget. A tatárok mozgékonyságuk és az ellenséges területre való mély betöréseik miatt váltak ismertté, mint az [[Habsburg-török háború (1663-64)|1663-as hadjárat]] morvaországi portyázásai során vagy, az [[utolsó tatárjárás]] esetében. vagy a [[Poroszországi tatárjárás|poroszországi hadjárat]] eseményeinél.

Tevékenységük egyúttal nemcsak a hadban álló országnak, de magának a törököknek sem tett jót: többször kifosztották a hódoltság elemi részét képező területeket, napokkal előbbre jártak a török főseregnél és mindent felégettek, emiatt a törökök nehezen tudtak helyből utánpótlást beszerezni. Ráadásul nem tájékoztatták megfelelően a török hadvezetést az általuk bejárt területről, vagy észlelt ellenséges erők nagyságáról és hadi felkészültségéről, de a jól szervezett, nagyobb haderők messzire elkerülték, mivel nyílt ütközetekben sose voltak képesek megmérkőzni velük, s egy-egy csata után is óriási veszteségük volt. <ref>Az 1716. évi [[péterváradi csata|péterváradi ütközet]]kor az császári hadsereg éppen partváltást hajtott végre a [[duna]]i hajóhídon, s mikor a gyalogság átért, a tatár lovasoknak sikerült elvágniuk kardjaikkal a hidat tartó köteleket, így az osztrák lovasság a folyó másik partján rekedt, elszakítva a sereg többi részétől. Erről azonban Damat Ali nagyvezír nem szerzett tudomást, mert a tatárok nem küldtek róla jelentést és a többi török csapat nem észlelte.</ref>