Főmenü megnyitása

Módosítások

Nincs méretváltozás ,  5 évvel ezelőtt
szakaszok rendezése
 
Az angol nyelvű közlemény után 2008-ban a [[Magyar Tudomány]] című folyóiratban folytatódott az eredmények ismertetése. Ekkor már további csontmaradványok genetikai elemzéséről is beszámoltak, valamint az Y kromoszómára kiterjedő vizsgálatokat is végeztek.<ref name=nyest2/> Az eredmények szerint a megfigyelt haplocsoportok általánosan jellemzik a különböző európai populációkat, egyetlen kivételt képez ez alól a székely populációban meglepő módon felbukkanó ''P-M45*(xM173)'' klaszter (3,1%), mely Közép-Ázsiában gyakori, de szinte egyáltalán nem fordul elő Európában. Mindkét vizsgált populációban az M173 marker derivált C allélja által jellemzett R1 haplocsoport fordul elő a legnagyobb gyakorisággal (magyarok: 45%, székelyek: 38,2%). Ez a marker körülbelül {{szám|30000}} évvel ezelőtt, a felső [[Őskőkorszak|paleolitikum]] idején terjedt el Európában Közép-Ázsia irányából. A mai [[európa]]i férfiak 50%-ának Y kromoszómáján van jelen ez az SNP marker és a markerrel rendelkező európai férfiak alapvetően 2 [[klád|szubklád]] valamelyikébe sorolhatók be. Az egyik az M17 marker által jellemzett ''R1a1'' haplocsoport, a másik az M269 mutáció által meghatározott ''R1b3'' klaszter. Az R1a1-M17 haplocsoport a magyar populációban közel kétszer olyan gyakran fordul elő (30,0%), mint a székely mintában (18,6%), ugyanakkor a magyar Y kromoszómáknak csak 15%-a sorolható be az R1b3-M269 leszármazási vonalba. A székelyeknél a két haplocsoport gyakorisága közel egyenlő (R1a1-M17: 18,6%, R1b3-M269: 19,6%). A páronkénti genetikai távolság értékek (Fst) szerint a magyar és a székely populáció közeli rokonságban áll egymással (Fst<0,05; Fst=0,00348), valamint más közép-európai (pl. cseh és szlovák) és balkáni populációkkal. Ugyanakkor a populáción belüli diverzitási értékek (H) alapján az általuk vizsgált magyar és székely populáció genetikailag heterogén összetételű (magyarok H=0,8089, székelyek H=0,8533).<ref name=2-mt>{{hiv-web |url=http://www2.sci.u-szeged.hu/fokozatok/PDF/Kovacsne_Csanyi_Bernadett/PhDertekezes_CsanyiB.pdf |cím=Honfoglalás kori, valamint magyar és székely populációk apai ági genetikai kapcsolatrendszerének vizsgálata |elérés=20140209 |formátum=pdf |kiadó=sci.u-szeged.hu}}</ref>
 
== Történelmi előjogaik ==
A székelyek előjogainál fontos megkülönböztetni a nyugati és keleti székelyeket. A nyugati székelyek kötöttebb szabadságjogokkal rendelkeztek, köztük voltak szolgák és voltak várjobbágyi szabadságot élvezők. Nincs tudomásunk arról, hogy egységes, közös szabadságjoggal rendelkeztek volna. Sőt az a tény, hogy különböző jogi helyzetben voltak, inkább azt igazolja, hogy nem volt közös szabadságjog a nyugati székelyeknél,{{refhely|Kolumbán 2008|27. o.|azonos=kaj27o}} míg a keletiek [[sorkatonai szolgálat|hadkötelezettségük]] okán voltak nemesi joghoz hasonlóval felruházva.{{refhely|Szádeczky 1927|27. o.}} Azaz a székelyek szabadsága egyszerre közösségi és személyes is volt. A székely ember szabadon járhatott a királyságon belül, akárcsak más, bármilyen rangú nemesember. Ezért tekintették a székely „státuszt” egyenlő értékűnek a nemesi státusszal. A székelyek tulajdonosai voltak a földnek, amelyen éltek. A magyar király nem adományozhatott földet a Székelyföld területén, és felségsértés vagy magvaszakadás (örökös hiánya) esetén a tulajdonjog visszaszállt a közösségre.{{refhely|Kolumbán 2008|28. o.}} A föld tulajdonjoga szempontjából a székelyek erősebb jogállásban voltak, mint a nemesek és sok történész ezt a jogállapotot a székelyek
mint ősfoglalók – akik Árpád magyar honfoglalásakor szereztek földet – elismerésének tekinti.{{refhely|Kolumbán 2008|29. o.}} A keleti székelyeknek a [[király]]nak [[adó]]zni – az [[Erdélyi Fejedelemség]] koráig – csak akkor voltak kötelesek, ha az trónra lépett vagy ha megházasodott, illetve ha elsőszülött fiuk született (ún.: [[ököradó]]).{{refhely|azonos=kaj27o}}{{refhely|Szádeczky 1927|36. o.|azonos=szkl-szt36o}} Ezután már váltakozott adózásuk – a korszaknak megfelelően –, de ezekben az időszakokban sem kellett ugyanannyit adózniuk, mint másoknak.
 
A székelyeknek már a 14. században önállóan szervezett külön hadseregük volt, mely
nevezetesebb hadműveletekre is sikeresen vállalkozhatott.{{refhely|Szádeczky 1927|32. o.|azonos=szkl-szt32o}} [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] 1463. április 26-án megerősítette a székelyek hadfelkelését, illetve új rendelkezésekkel pótolta. Ebben így rendelkezett:
{{idézet2|''A székelyek az ő '''régi szokásuk szerint''' az ország hadseregébe haderejük kétharmadát tartoznak küldeni, harmada minden eshetőségre otthon hagyatván.''{{refhely|azonos=szkl-szt32o}}}}
 
Ugyanakkor előírta lajstrom (lustrum, regestrum) vezetését a hadkötelesekről, ami úgy rendelkezett, hogy:
{{idézet2|''ha az atya fiával egy kenyéren él, hasonlóképpen ha két fivér osztatlan birtokon gazdálkodik, az ilyenek közül csak egyik köteles hadba menni, még ha fejenkénti felkelés rendeltetett is el. Ha az ilyen a hadban elesik, a másik nem küldhető helyébe. Ez a szabály mind a három nemzetre kiterjedt.''{{refhely|Szádeczky 1927|33. o.|azonos=szkl-szt33o}}}}
 
Mátyás király 1473-ban az egész székelységen külön-külön lajstromba íratta.{{refhely|azonos=szkl-szt33o}} [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] kiváltságlevele, melyben ő [[1499]]. [[július 13.|július 13]]-án a székelyek régi szokásjogát erősíti meg. Ez mindenek előtt a hadszervezet és hadakozás felől szólván, ezeket mondja:
{{idézet2|''Midőn a királyi felség kelet felé, azaz Moldva ellen személyesen hadat vezet, akkor az összes székelyek fejenként, ti. lovasok és gyalogok, tartoznak harcosok módjára őfelsége egész serege előtt járni, és őfelsége országa határán kívül 15 napig saját költségükön bevárni az ütközetet; azután visszajövet a királyi sereg mögött járni. Továbbá, midőn őfelsége eme keleti részek felé a maga helyettesét (suam personalem praesentiam) küldi hadakozni, akkor a székelyeknek éppen fele tartozik vele menni, a fennebb említett módon (ti. előhad és utóhad alakjában). Továbbá, midőn őfelsége déli irányban, azaz a havaseli részek ellen személyesen megy hadba, akkor az összes székelyeknek, ti. lovasoknak és gyalogoknak éppen fele, hasonlóképp 15 napig az őfelsége országa határain túl tartozik az ütközetet bevárni, menet a sereg előtt, visszajövet hátul járván. Midőn pedig a havasalföldi részek ellen a királyi felség helyettese vezeti a hadat, akkor a székelyek éppen ötödrészükkel tartoznak szolgálni és harcolni. Végre pedig, midőn a királyi felség nyugat felé személyesen megy hadjáratra, akkor a székelyek tartoznak minden tíz telkes székely részéről egy-egy zsoldost küldeni őfelsége szolgálatjára. Ha pedig azon részek (ti. nyugat) felé őfelsége helyettese vezet hadat, avagy észak felé őfelsége személyesen indul háborúra, akkor a székelyek huszadrészenként tartoznak egy-egy zsoldost küldeni. A sereg ilyen kirendelésekor minden szék tartozik a főemberek közül egy kapitányt adni.''{{refhely|azonos=szkl-szt33o}}}}
 
Társadalmi tagolódásuk hármas volt: ''gyalogok, [[lófő]]k'' és ''előkelők'' ([[primor]]).{{refhely|Szádeczky 1927|28. o.}} Amint a nevekből is kitűnik, főleg a hadba vonulásuk mikéntje határozta meg társadalmi státusukat.
 
=== A kiváltságok elvesztése ===
[[Fájl:Siculicidium.jpg|bélyegkép|250px|A [[madéfalvi vérengzés]] helyszínén emelt emlékmű felirata. A „SICULICIDIUM” szó jelentése „székelyöldöklés”. Ha a szó betűit – azokat római számnak tekintve – összeadjuk, [[1764]]-et, a vérengzés évszámát kapjuk ([[kronogramm]])]]
A székelyek a [[16. század]]ig tudták érintetlenül megőrizni kiváltságaikat. A középkor alatt minden székelyt nemesnek tekintettek; nem fizettek adót, de a magyar király megválasztásakor vagy a király gyermekének születésekor, székely portánként „ajándékba” adtak egy-egy ökröt.{{refhely|azonos=szkl-szt36o}} Gyakran fellázadtak, ha úgy gondolták, hogy kiváltságaik veszélyben vannak. [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] magyar király ellen 1467-ben hirdettek engedetlenséget,<ref name=hm-sz>{{hiv-web |url=http://www.hargitakiado.ro/cikk.php?a=NjI3 |cím=Szekeres Lukács Sándor: Hunyadi Mátyás és a székelyek |elérés=20140212 |formátum=html |kiadó=hargitakiado.ro}}</ref> de mivel kötelesek voltak megvédeni [[Magyarország]]ot a kívülről érkező támadások esetén, mégis nagy számban harcoltak a király oldalán állva.{{refhely|Szádeczky 1927|43. o.}} A [[Velencei Köztársaság]] akkori egyik [[diplomata|diplomatájának]] levele szerint, [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] idejében a székely haderő nem kevesebb, mint {{szám|16000}} lovas és {{szám|16000}} gyalogos katonából állt össze.<ref name=hm-sz/>
 
[[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] uralkodása alatt [[Báthory István (erdélyi fejedelem)|Báthory István]] erdélyi vajda a székely kiváltságok megnyirbálásába kezdett, s kegyetlenkedéseivel sokkolta a székely lakosságot. A nép emiatt 1492-ben panaszlevelet intézett a királyhoz, amelynek következményeként II. Ulászló 1493 január közepén leváltotta a kegyetlenkedő Báthoryt.{{refhely|azonos=szkl-szt33o}}
 
[[II. János magyar király|János Zsigmond]] idejében a törökök elfoglalták Budát, Magyarország három részre szakadt, és a király igazgatása csak a Keleti Magyar Királyságra terjedt ki. A Habsburgok folyamatos támadása miatt végül 1570-ben lemondott a királyi címéről, és ezután csak a „fejedelem” címet használta. Az emígyen létrejövő [[Erdélyi Fejedelemség]] uralkodói egyre inkább igyekeztek korlátozni a székelyek kiváltságait. Elsőként János Zsigmond – [[Erdély]] első fejedelme – volt az, aki összetűzésbe került a néppel, emiatt 1562-ben kitört a [[1562-es székely felkelés|székely népfelkelés]]. A felkelés következményeként az uralkodó addig példátlan módon két várat (csúfnevükön [[Székelytámadt vár|Székelytámadt]] és [[Székelybánja]]) emelt Székelyföld területén, ezzel próbálván féken tartani a felkelőket, illetve a király az ellene lázadó székelyeket 1562 után jobbágysorba taszította.{{refhely|Szádeczky 1927|22. o.}} Az úgynevezett [[véres farsang]] során rengeteg vér hullott.
 
Az [[Erdélyi fejedelmek listája|erdélyi fejedelmek]] közül még a [[Báthori-család|Báthoryak]] próbálkoztak az ősi jogok csorbításával. Ennek következménye volt, hogy [[II. Mihály havasalföldi fejedelem|Vitéz Mihály]] [[havasalföld]]i román vajda 1599-es támadásakor a háromszéki, csíki, gyergyói, udvarhelyi székelység a román vajda mellé állt (Báthory András mellett állt az aranyos- és marosszéki székelység),{{refhely|Szádeczky 1927|64. o.}} aki [[1599]]. [[november 28.|november 28]]-án kiadott kiváltságlevelében visszaadta minden kiváltságukat.{{refhely|Szádeczky 1927|39. o.}} Vitéz Mihály legyőzése után végül Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem – aki már felismerte, hogy a székelyek nélkül nem tud hatalmon maradni – [[1601]]. [[december 31.|december 31]]-én [[Déva|Déván]] kiváltságlevelet állított ki, amelyben visszaadta a székelyek korábbi szabadságjogait,{{refhely|Szádeczky 1927|65–66. o.}} melyet követően az erdélyi fejedelmek a szabadságjogokat nem próbálták megvonni.
 
Az Erdélyi Fejedelemség egyetlen székely fejedelme az udvarhelyi születésű [[Székely Mózes]] volt, aki 1603-ban [[Erdély]]t felszabadította a Habsburg uralom alól, de 1603. július 17-én az [[Erdély]] [[Mohács]]ának is nevezett véres csatában életét vesztette.{{refhely|Szádeczky 1927|76. o.}} Halálát követően a székelyek nagy számban csatlakoztak [[Bocskai István]]hoz, akinek sikerült Erdély függetlenségét visszaállítania.
 
Idővel egyre több székely kötötte le magát [[jobbágy]]sorba, talán a kedvezőbb életmód miatt, de főleg azért mert a többi erdélyi lakostól eltérően a székelyek továbbra is kötelesek voltak fejenként katonának menni, ha az országot külső ellenség támadta. [[Bethlen Gábor]] már olyan törvényt hozott, amely komoly feltételekhez kötötte a jobbágysorba való átlépést, ennek köszönhető, hogy a székelyek túlnyomó többsége továbbra is szabad székely maradt. 1691-ben a [[Diploma Leopoldinum]] még elismerte a székelyek adómentességét, sőt ebben az oklevélben azt is leírják, hogy a székelyek a földkerekség legharciasabb népe, ugyanakkor hosszú távon szabályozta Erdély és benne a Székelyföld jogállását, népének mozgásterét.<ref>{{hiv-web |url=http://epa.oszk.hu/01300/01343/00025/nemzet.html |cím=Szabados György: Madéfalvi veszedelem – eseményvázlat és háttér |elérés=20140125 |formátum=html |kiadó=Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA)}}</ref> Az utolsó erdélyi fejedelem, [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette szabadságharc 1711-es elbukásával a székelyek hamarosan megtapasztalhatták a Habsburgok elnyomó, magyarellenes politikáját. Az 1754-1769 közötti sorozatos adóreformok nyomán adómentességük ellenére önkényesen kivetett adókat kellett fizetniük.{{refhely|Szádeczky 1927|114–147. o.}} Amikor [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] újraszervezte a [[Határőrség Magyarországon|határőrséget]], az erőszakos sorozás a [[madéfalvi vérengzés]]be torkollott ([[1764]]): a [[Habsburg-ház|császári]] katonaság lemészárolt több száz székelyt, mert azok megtagadták a [[hadsereg]]be való bevonulást.{{refhely|Szádeczky 1927|151. o.}} Ezek után többen átmenekültek a keleti határon [[Moldva|Moldvába]] vagy a [[Csíki-havasok]]ban elbújva románokhoz hasonló viseletbe öltöztek, hogy ne kellejen több évre laktanyába vonulniuk, de magyar nyelvüket megtartották.{{refhely|Szádeczky 1927|152–153. o.}}
 
Amikor [[1775]]-ben az [[Osztrák–Magyar Monarchia|monarchia]] megszerezte [[Bukovina|Bukovinát]], akkor [[Hadik András]] huszárezredes összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyeket, és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a [[bukovinai székelyek|bukovinai székelység]], melynek egy része a [[19. század]] végén, 1883-ban költözött vissza a történelmi [[Magyarország]] területére,{{refhely|Szádeczky 1927|153. o.}} maradékukat 1941-ben telepítették át a [[Délvidék]]re, majd onnan a [[Völgység]]be, [[Tolna megye|Tolna-megyébe]], a kitelepített [[Dunai svábok|svábok]] helyére.<ref>{{hiv-web |url=http://www.mtaki.hu/docs/cd1/tothagnes61/02c.htm |cím=Földreform és belső migráció |elérés=20140125 |formátum=htm |kiadó=mtaki.hu}}</ref> A székelyek legnagyobb számban továbbra is a [[Székelyföld]]ön maradtak.
 
== A székelyek sajátos jogrendszere ==
[[Fájl:Kopjafa 1513.JPG|bélyegkép|250px|Kopjafa a székely szimbólumokkal]]
Feltehetően [[I. István magyar király|Szent István]] király idejét megelőzően a magyarság körében is hasonló jogintézmények létezhettek, mint amilyen a [[székely jog]] írásban fennmaradt elemeiben. A [[magyar krónikák]]ból következtethető ki az, hogy a székely jog és a magyar jog a 10. század előtt sok a hasonlóság.
 
A székely jogról [[Szádeczky-Kardoss Lajos]], majd annak részletesebb tanulmányozásáról [[Bónis György]] jelentett meg egy könyvet még 1927-ben, illetve 1942-ben,<ref>Bónis György: Magyar jog – székely jog, Kolozsvár, 1942</ref> ezt követően [[Imreh István (történész)|Imreh István]] publikált több könyvet erről,<ref>Imreh István: A törvényhozó székely falu. I. A székely falutörvények világa. II. Székely falutörvények, rendtartások. 1581–1847. III. Jegyzetek., 1983</ref> majd 2003-tól nagyobb figyelmet kapott a székelyek sajátos jogrendszere, mivel a második [[Székely Nemzeti Tanács]] előtérbe hozta azokat.<ref>{{hiv-web |url=http://www.sznt.ro/hu-sic/index.php?option=com_content&view=article&id=368%3Aa-szekely-jogrol&catid=19%3Atanulmanyok&Itemid=25&lang=hu |cím=A székely jogról |elérés=20140204 |formátum=html |kiadó=sznt.ro}}</ref>
 
Területi közigazgatási egységeit [[szék (terület)|székeknek]] nevezték, ahogyan a többi autonómiával bíró népcsoport (pl. [[erdélyi szászok|szászok]], [[kunok]], stb) közigazgatási egységeit, eltérően az ország többi területi egységeitől, melyeket vármegyéknek neveztek.{{refhely|Szádeczky 1927|17. o.}} A sajátos székely autonómia elemi közül megemlíthető, hogy a székelység saját önálló jogalkotásra volt képes, melyeket elsősorban a székely nemzetgyűléseken elfogadott törvények, rendeletek alapoztak meg. A jogszabályalkotáson kívül, közigazgatási, bíráskodási és önálló katonapolitikai jogosítványokkal is rendelkeztek.{{refhely|Szádeczky 1927|18. o.}}
 
A középkori székelység [[Közép-Európa|Közép-Kelet-Európában]] szokatlan mértékben demokratikus és szabad volt. Vezetőiket maguk választották és Székelyföldön kívül járva is a [[nemesség|nemesekkel]] egyenlő jogokkal bírtak. Egyenrangú partnerként vettek részt az [[Erdély]]t politikailag ellenőrző „Három Nemzet Szövetségében” (Unio Trium Nationum), amelyben a székelyek mellett a [[Erdélyi szászok|szász]] székek és a magyar nemesség vett részt. Ez annak köszönhető, hogy az uralkodónak nyújtott fegyveres szolgálataikért cserébe saját földdel rendelkezhettek és megtarthatták ősi demokratikus szokásaikat.
 
A székelyek közt nem voltak társadalmi osztályok, legfeljebb a harcban lóháton résztvevő „[[lófő]]k” és a gyalogos székelyek közt volt bizonyos szintű különbség. A jelentősebb társadalmi-vagyoni különbségek kialakulását – legalábbis a 15-16. századig – meggátolta a föld használatának és öröklésének évszázados rendszere, amely [[Orbán Balázs]] leírása szerint a következő volt:
{{idézet2|''Örökölni csak egyenes ágon lehetett. Szokás szerint a fiú utód volt az örökös, ha fiú nem volt, akkor a lány kapta az örökséget. Amennyiben nem volt egyenes ági örökös, a föld a székelyek közös használatú földterületét gyarapította (ellentétben a feudális szokásjoggal, ami szerint a korona, vagy a helyi földesúr kapta volna meg). Az éppen szabadon levő területekből bárki birtokba vehetett magának földet, de csak annyit, amennyit maga képes volt megművelni. Ha egy területet több mint három évig nem műveltek, vagy kiderült róla, hogy bérben műveltetik, akkor automatikusan a többi székely által birtokba vehetővé közös terület részévé vált.''<ref>{{hiv-web |url=http://www.hipparion.ro/index.bns?aloldal=1&kat_id=11..&bejegyzes_id=3 |cím=Fedezze fel velünk Székelyföld csodálatos világát! |elérés=20140213 |formátum=html |kiadó=hipparion.ro}}</ref>}}
 
Patakfalvi Biblia rovásos oldalai – a fiúleányság intézménye (székely örökösödési törvény rovással) 1775–1785:
:: <span style="font-variant:small-caps;">A székelyföldi jószág a constitució szerint valameddig fijok vagynak, leányt nem illet. Ha egy embernek apja holta után két férfiú gyermeke marad s az ediknek tsak fija, a másiknak tsak leánya lesz, a leány olyan örökös amaga apjaiban mint a fiú a maga apjáéban. Ha pedig 2 leánya van, fija nintsen, a két leány megosztja a jószágot. A kisebbik a lakóhelyben válszthat. Ha a nagyobbik hasonlót nem tudna, akkor a lakóhelyet kétfelé osztják. Már ha ezen két leányok edgyiknek fia és leánya is lesz a fiú egyedül fogja jószágot bírni a leányt kiházasítván.</span><ref>{{hiv-web |url=http://tudastar.unitarius.hu/UNEL-2000/2009/unit-2009-2.pdf |szerző=Tisza András |társszerzők=Rumi Tamás |cím=Fiúleányság – a székely örökösödési törvény rovással |munka=Unitárius Élet (2009. március–április) |elérés=20140201 |formátum=pdf |oldalak=18 |kiadó=tudastar.unitarius.hu}}</ref>
 
== Történeti székelység ==
* [[Urlați]] (ejtsd: Urlác) – város. Etimológiája: 1.) Váralatt (a Váralja példájára), amelyből a [[Nagyszeben]] melletti [[Orlát]] település neve is kifejlődött. 2.) az [[Örlec]] székely nem{{refhely|Remete Farkas}} nevéből. Hangtanilag ez utóbbi változat az egyetlen elfogadható (t>c változásra /mint amit a Váralatt, Várlatt feltételezne/ a magyar eredetű helynevek román megfelelőinél nincs példa);
* [[Vălenii de Munte]] – város. 1431-ben mint „a székelyek vásárát” és vámszedő helyet említik.<ref name=erip/>
 
== Történelmi előjogaik ==
A székelyek előjogainál fontos megkülönböztetni a nyugati és keleti székelyeket. A nyugati székelyek kötöttebb szabadságjogokkal rendelkeztek, köztük voltak szolgák és voltak várjobbágyi szabadságot élvezők. Nincs tudomásunk arról, hogy egységes, közös szabadságjoggal rendelkeztek volna. Sőt az a tény, hogy különböző jogi helyzetben voltak, inkább azt igazolja, hogy nem volt közös szabadságjog a nyugati székelyeknél,{{refhely|Kolumbán 2008|27. o.|azonos=kaj27o}} míg a keletiek [[sorkatonai szolgálat|hadkötelezettségük]] okán voltak nemesi joghoz hasonlóval felruházva.{{refhely|Szádeczky 1927|27. o.}} Azaz a székelyek szabadsága egyszerre közösségi és személyes is volt. A székely ember szabadon járhatott a királyságon belül, akárcsak más, bármilyen rangú nemesember. Ezért tekintették a székely „státuszt” egyenlő értékűnek a nemesi státusszal. A székelyek tulajdonosai voltak a földnek, amelyen éltek. A magyar király nem adományozhatott földet a Székelyföld területén, és felségsértés vagy magvaszakadás (örökös hiánya) esetén a tulajdonjog visszaszállt a közösségre.{{refhely|Kolumbán 2008|28. o.}} A föld tulajdonjoga szempontjából a székelyek erősebb jogállásban voltak, mint a nemesek és sok történész ezt a jogállapotot a székelyek
mint ősfoglalók – akik Árpád magyar honfoglalásakor szereztek földet – elismerésének tekinti.{{refhely|Kolumbán 2008|29. o.}} A keleti székelyeknek a [[király]]nak [[adó]]zni – az [[Erdélyi Fejedelemség]] koráig – csak akkor voltak kötelesek, ha az trónra lépett vagy ha megházasodott, illetve ha elsőszülött fiuk született (ún.: [[ököradó]]).{{refhely|azonos=kaj27o}}{{refhely|Szádeczky 1927|36. o.|azonos=szkl-szt36o}} Ezután már váltakozott adózásuk – a korszaknak megfelelően –, de ezekben az időszakokban sem kellett ugyanannyit adózniuk, mint másoknak.
 
A székelyeknek már a 14. században önállóan szervezett külön hadseregük volt, mely
nevezetesebb hadműveletekre is sikeresen vállalkozhatott.{{refhely|Szádeczky 1927|32. o.|azonos=szkl-szt32o}} [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] 1463. április 26-án megerősítette a székelyek hadfelkelését, illetve új rendelkezésekkel pótolta. Ebben így rendelkezett:
{{idézet2|''A székelyek az ő '''régi szokásuk szerint''' az ország hadseregébe haderejük kétharmadát tartoznak küldeni, harmada minden eshetőségre otthon hagyatván.''{{refhely|azonos=szkl-szt32o}}}}
 
Ugyanakkor előírta lajstrom (lustrum, regestrum) vezetését a hadkötelesekről, ami úgy rendelkezett, hogy:
{{idézet2|''ha az atya fiával egy kenyéren él, hasonlóképpen ha két fivér osztatlan birtokon gazdálkodik, az ilyenek közül csak egyik köteles hadba menni, még ha fejenkénti felkelés rendeltetett is el. Ha az ilyen a hadban elesik, a másik nem küldhető helyébe. Ez a szabály mind a három nemzetre kiterjedt.''{{refhely|Szádeczky 1927|33. o.|azonos=szkl-szt33o}}}}
 
Mátyás király 1473-ban az egész székelységen külön-külön lajstromba íratta.{{refhely|azonos=szkl-szt33o}} [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] kiváltságlevele, melyben ő [[1499]]. [[július 13.|július 13]]-án a székelyek régi szokásjogát erősíti meg. Ez mindenek előtt a hadszervezet és hadakozás felől szólván, ezeket mondja:
{{idézet2|''Midőn a királyi felség kelet felé, azaz Moldva ellen személyesen hadat vezet, akkor az összes székelyek fejenként, ti. lovasok és gyalogok, tartoznak harcosok módjára őfelsége egész serege előtt járni, és őfelsége országa határán kívül 15 napig saját költségükön bevárni az ütközetet; azután visszajövet a királyi sereg mögött járni. Továbbá, midőn őfelsége eme keleti részek felé a maga helyettesét (suam personalem praesentiam) küldi hadakozni, akkor a székelyeknek éppen fele tartozik vele menni, a fennebb említett módon (ti. előhad és utóhad alakjában). Továbbá, midőn őfelsége déli irányban, azaz a havaseli részek ellen személyesen megy hadba, akkor az összes székelyeknek, ti. lovasoknak és gyalogoknak éppen fele, hasonlóképp 15 napig az őfelsége országa határain túl tartozik az ütközetet bevárni, menet a sereg előtt, visszajövet hátul járván. Midőn pedig a havasalföldi részek ellen a királyi felség helyettese vezeti a hadat, akkor a székelyek éppen ötödrészükkel tartoznak szolgálni és harcolni. Végre pedig, midőn a királyi felség nyugat felé személyesen megy hadjáratra, akkor a székelyek tartoznak minden tíz telkes székely részéről egy-egy zsoldost küldeni őfelsége szolgálatjára. Ha pedig azon részek (ti. nyugat) felé őfelsége helyettese vezet hadat, avagy észak felé őfelsége személyesen indul háborúra, akkor a székelyek huszadrészenként tartoznak egy-egy zsoldost küldeni. A sereg ilyen kirendelésekor minden szék tartozik a főemberek közül egy kapitányt adni.''{{refhely|azonos=szkl-szt33o}}}}
 
Társadalmi tagolódásuk hármas volt: ''gyalogok, [[lófő]]k'' és ''előkelők'' ([[primor]]).{{refhely|Szádeczky 1927|28. o.}} Amint a nevekből is kitűnik, főleg a hadba vonulásuk mikéntje határozta meg társadalmi státusukat.
 
=== A kiváltságok elvesztése ===
[[Fájl:Siculicidium.jpg|bélyegkép|250px|A [[madéfalvi vérengzés]] helyszínén emelt emlékmű felirata. A „SICULICIDIUM” szó jelentése „székelyöldöklés”. Ha a szó betűit – azokat római számnak tekintve – összeadjuk, [[1764]]-et, a vérengzés évszámát kapjuk ([[kronogramm]])]]
A székelyek a [[16. század]]ig tudták érintetlenül megőrizni kiváltságaikat. A középkor alatt minden székelyt nemesnek tekintettek; nem fizettek adót, de a magyar király megválasztásakor vagy a király gyermekének születésekor, székely portánként „ajándékba” adtak egy-egy ökröt.{{refhely|azonos=szkl-szt36o}} Gyakran fellázadtak, ha úgy gondolták, hogy kiváltságaik veszélyben vannak. [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] magyar király ellen 1467-ben hirdettek engedetlenséget,<ref name=hm-sz>{{hiv-web |url=http://www.hargitakiado.ro/cikk.php?a=NjI3 |cím=Szekeres Lukács Sándor: Hunyadi Mátyás és a székelyek |elérés=20140212 |formátum=html |kiadó=hargitakiado.ro}}</ref> de mivel kötelesek voltak megvédeni [[Magyarország]]ot a kívülről érkező támadások esetén, mégis nagy számban harcoltak a király oldalán állva.{{refhely|Szádeczky 1927|43. o.}} A [[Velencei Köztársaság]] akkori egyik [[diplomata|diplomatájának]] levele szerint, [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] idejében a székely haderő nem kevesebb, mint {{szám|16000}} lovas és {{szám|16000}} gyalogos katonából állt össze.<ref name=hm-sz/>
 
[[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] uralkodása alatt [[Báthory István (erdélyi fejedelem)|Báthory István]] erdélyi vajda a székely kiváltságok megnyirbálásába kezdett, s kegyetlenkedéseivel sokkolta a székely lakosságot. A nép emiatt 1492-ben panaszlevelet intézett a királyhoz, amelynek következményeként II. Ulászló 1493 január közepén leváltotta a kegyetlenkedő Báthoryt.{{refhely|azonos=szkl-szt33o}}
 
[[II. János magyar király|János Zsigmond]] idejében a törökök elfoglalták Budát, Magyarország három részre szakadt, és a király igazgatása csak a Keleti Magyar Királyságra terjedt ki. A Habsburgok folyamatos támadása miatt végül 1570-ben lemondott a királyi címéről, és ezután csak a „fejedelem” címet használta. Az emígyen létrejövő [[Erdélyi Fejedelemség]] uralkodói egyre inkább igyekeztek korlátozni a székelyek kiváltságait. Elsőként János Zsigmond – [[Erdély]] első fejedelme – volt az, aki összetűzésbe került a néppel, emiatt 1562-ben kitört a [[1562-es székely felkelés|székely népfelkelés]]. A felkelés következményeként az uralkodó addig példátlan módon két várat (csúfnevükön [[Székelytámadt vár|Székelytámadt]] és [[Székelybánja]]) emelt Székelyföld területén, ezzel próbálván féken tartani a felkelőket, illetve a király az ellene lázadó székelyeket 1562 után jobbágysorba taszította.{{refhely|Szádeczky 1927|22. o.}} Az úgynevezett [[véres farsang]] során rengeteg vér hullott.
 
Az [[Erdélyi fejedelmek listája|erdélyi fejedelmek]] közül még a [[Báthori-család|Báthoryak]] próbálkoztak az ősi jogok csorbításával. Ennek következménye volt, hogy [[II. Mihály havasalföldi fejedelem|Vitéz Mihály]] [[havasalföld]]i román vajda 1599-es támadásakor a háromszéki, csíki, gyergyói, udvarhelyi székelység a román vajda mellé állt (Báthory András mellett állt az aranyos- és marosszéki székelység),{{refhely|Szádeczky 1927|64. o.}} aki [[1599]]. [[november 28.|november 28]]-án kiadott kiváltságlevelében visszaadta minden kiváltságukat.{{refhely|Szádeczky 1927|39. o.}} Vitéz Mihály legyőzése után végül Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem – aki már felismerte, hogy a székelyek nélkül nem tud hatalmon maradni – [[1601]]. [[december 31.|december 31]]-én [[Déva|Déván]] kiváltságlevelet állított ki, amelyben visszaadta a székelyek korábbi szabadságjogait,{{refhely|Szádeczky 1927|65–66. o.}} melyet követően az erdélyi fejedelmek a szabadságjogokat nem próbálták megvonni.
 
Az Erdélyi Fejedelemség egyetlen székely fejedelme az udvarhelyi születésű [[Székely Mózes]] volt, aki 1603-ban [[Erdély]]t felszabadította a Habsburg uralom alól, de 1603. július 17-én az [[Erdély]] [[Mohács]]ának is nevezett véres csatában életét vesztette.{{refhely|Szádeczky 1927|76. o.}} Halálát követően a székelyek nagy számban csatlakoztak [[Bocskai István]]hoz, akinek sikerült Erdély függetlenségét visszaállítania.
 
Idővel egyre több székely kötötte le magát [[jobbágy]]sorba, talán a kedvezőbb életmód miatt, de főleg azért mert a többi erdélyi lakostól eltérően a székelyek továbbra is kötelesek voltak fejenként katonának menni, ha az országot külső ellenség támadta. [[Bethlen Gábor]] már olyan törvényt hozott, amely komoly feltételekhez kötötte a jobbágysorba való átlépést, ennek köszönhető, hogy a székelyek túlnyomó többsége továbbra is szabad székely maradt. 1691-ben a [[Diploma Leopoldinum]] még elismerte a székelyek adómentességét, sőt ebben az oklevélben azt is leírják, hogy a székelyek a földkerekség legharciasabb népe, ugyanakkor hosszú távon szabályozta Erdély és benne a Székelyföld jogállását, népének mozgásterét.<ref>{{hiv-web |url=http://epa.oszk.hu/01300/01343/00025/nemzet.html |cím=Szabados György: Madéfalvi veszedelem – eseményvázlat és háttér |elérés=20140125 |formátum=html |kiadó=Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA)}}</ref> Az utolsó erdélyi fejedelem, [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette szabadságharc 1711-es elbukásával a székelyek hamarosan megtapasztalhatták a Habsburgok elnyomó, magyarellenes politikáját. Az 1754-1769 közötti sorozatos adóreformok nyomán adómentességük ellenére önkényesen kivetett adókat kellett fizetniük.{{refhely|Szádeczky 1927|114–147. o.}} Amikor [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] újraszervezte a [[Határőrség Magyarországon|határőrséget]], az erőszakos sorozás a [[madéfalvi vérengzés]]be torkollott ([[1764]]): a [[Habsburg-ház|császári]] katonaság lemészárolt több száz székelyt, mert azok megtagadták a [[hadsereg]]be való bevonulást.{{refhely|Szádeczky 1927|151. o.}} Ezek után többen átmenekültek a keleti határon [[Moldva|Moldvába]] vagy a [[Csíki-havasok]]ban elbújva románokhoz hasonló viseletbe öltöztek, hogy ne kellejen több évre laktanyába vonulniuk, de magyar nyelvüket megtartották.{{refhely|Szádeczky 1927|152–153. o.}}
 
Amikor [[1775]]-ben az [[Osztrák–Magyar Monarchia|monarchia]] megszerezte [[Bukovina|Bukovinát]], akkor [[Hadik András]] huszárezredes összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyeket, és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a [[bukovinai székelyek|bukovinai székelység]], melynek egy része a [[19. század]] végén, 1883-ban költözött vissza a történelmi [[Magyarország]] területére,{{refhely|Szádeczky 1927|153. o.}} maradékukat 1941-ben telepítették át a [[Délvidék]]re, majd onnan a [[Völgység]]be, [[Tolna megye|Tolna-megyébe]], a kitelepített [[Dunai svábok|svábok]] helyére.<ref>{{hiv-web |url=http://www.mtaki.hu/docs/cd1/tothagnes61/02c.htm |cím=Földreform és belső migráció |elérés=20140125 |formátum=htm |kiadó=mtaki.hu}}</ref> A székelyek legnagyobb számban továbbra is a [[Székelyföld]]ön maradtak.
 
== A székelyek sajátos jogrendszere ==
[[Fájl:Kopjafa 1513.JPG|bélyegkép|250px|Kopjafa a székely szimbólumokkal]]
Feltehetően [[I. István magyar király|Szent István]] király idejét megelőzően a magyarság körében is hasonló jogintézmények létezhettek, mint amilyen a [[székely jog]] írásban fennmaradt elemeiben. A [[magyar krónikák]]ból következtethető ki az, hogy a székely jog és a magyar jog a 10. század előtt sok a hasonlóság.
 
A székely jogról [[Szádeczky-Kardoss Lajos]], majd annak részletesebb tanulmányozásáról [[Bónis György]] jelentett meg egy könyvet még 1927-ben, illetve 1942-ben,<ref>Bónis György: Magyar jog – székely jog, Kolozsvár, 1942</ref> ezt követően [[Imreh István (történész)|Imreh István]] publikált több könyvet erről,<ref>Imreh István: A törvényhozó székely falu. I. A székely falutörvények világa. II. Székely falutörvények, rendtartások. 1581–1847. III. Jegyzetek., 1983</ref> majd 2003-tól nagyobb figyelmet kapott a székelyek sajátos jogrendszere, mivel a második [[Székely Nemzeti Tanács]] előtérbe hozta azokat.<ref>{{hiv-web |url=http://www.sznt.ro/hu-sic/index.php?option=com_content&view=article&id=368%3Aa-szekely-jogrol&catid=19%3Atanulmanyok&Itemid=25&lang=hu |cím=A székely jogról |elérés=20140204 |formátum=html |kiadó=sznt.ro}}</ref>
 
Területi közigazgatási egységeit [[szék (terület)|székeknek]] nevezték, ahogyan a többi autonómiával bíró népcsoport (pl. [[erdélyi szászok|szászok]], [[kunok]], stb) közigazgatási egységeit, eltérően az ország többi területi egységeitől, melyeket vármegyéknek neveztek.{{refhely|Szádeczky 1927|17. o.}} A sajátos székely autonómia elemi közül megemlíthető, hogy a székelység saját önálló jogalkotásra volt képes, melyeket elsősorban a székely nemzetgyűléseken elfogadott törvények, rendeletek alapoztak meg. A jogszabályalkotáson kívül, közigazgatási, bíráskodási és önálló katonapolitikai jogosítványokkal is rendelkeztek.{{refhely|Szádeczky 1927|18. o.}}
 
A középkori székelység [[Közép-Európa|Közép-Kelet-Európában]] szokatlan mértékben demokratikus és szabad volt. Vezetőiket maguk választották és Székelyföldön kívül járva is a [[nemesség|nemesekkel]] egyenlő jogokkal bírtak. Egyenrangú partnerként vettek részt az [[Erdély]]t politikailag ellenőrző „Három Nemzet Szövetségében” (Unio Trium Nationum), amelyben a székelyek mellett a [[Erdélyi szászok|szász]] székek és a magyar nemesség vett részt. Ez annak köszönhető, hogy az uralkodónak nyújtott fegyveres szolgálataikért cserébe saját földdel rendelkezhettek és megtarthatták ősi demokratikus szokásaikat.
 
A székelyek közt nem voltak társadalmi osztályok, legfeljebb a harcban lóháton résztvevő „[[lófő]]k” és a gyalogos székelyek közt volt bizonyos szintű különbség. A jelentősebb társadalmi-vagyoni különbségek kialakulását – legalábbis a 15-16. századig – meggátolta a föld használatának és öröklésének évszázados rendszere, amely [[Orbán Balázs]] leírása szerint a következő volt:
{{idézet2|''Örökölni csak egyenes ágon lehetett. Szokás szerint a fiú utód volt az örökös, ha fiú nem volt, akkor a lány kapta az örökséget. Amennyiben nem volt egyenes ági örökös, a föld a székelyek közös használatú földterületét gyarapította (ellentétben a feudális szokásjoggal, ami szerint a korona, vagy a helyi földesúr kapta volna meg). Az éppen szabadon levő területekből bárki birtokba vehetett magának földet, de csak annyit, amennyit maga képes volt megművelni. Ha egy területet több mint három évig nem műveltek, vagy kiderült róla, hogy bérben műveltetik, akkor automatikusan a többi székely által birtokba vehetővé közös terület részévé vált.''<ref>{{hiv-web |url=http://www.hipparion.ro/index.bns?aloldal=1&kat_id=11..&bejegyzes_id=3 |cím=Fedezze fel velünk Székelyföld csodálatos világát! |elérés=20140213 |formátum=html |kiadó=hipparion.ro}}</ref>}}
 
Patakfalvi Biblia rovásos oldalai – a fiúleányság intézménye (székely örökösödési törvény rovással) 1775–1785:
:: <span style="font-variant:small-caps;">A székelyföldi jószág a constitució szerint valameddig fijok vagynak, leányt nem illet. Ha egy embernek apja holta után két férfiú gyermeke marad s az ediknek tsak fija, a másiknak tsak leánya lesz, a leány olyan örökös amaga apjaiban mint a fiú a maga apjáéban. Ha pedig 2 leánya van, fija nintsen, a két leány megosztja a jószágot. A kisebbik a lakóhelyben válszthat. Ha a nagyobbik hasonlót nem tudna, akkor a lakóhelyet kétfelé osztják. Már ha ezen két leányok edgyiknek fia és leánya is lesz a fiú egyedül fogja jószágot bírni a leányt kiházasítván.</span><ref>{{hiv-web |url=http://tudastar.unitarius.hu/UNEL-2000/2009/unit-2009-2.pdf |szerző=Tisza András |társszerzők=Rumi Tamás |cím=Fiúleányság – a székely örökösödési törvény rovással |munka=Unitárius Élet (2009. március–április) |elérés=20140201 |formátum=pdf |oldalak=18 |kiadó=tudastar.unitarius.hu}}</ref>
 
== Mai székelyek ==
3 067

szerkesztés