Főmenü megnyitása

Módosítások

a
=== A kiváltságok elvesztése ===
[[Fájl:Siculicidium.jpg|bélyegkép|250px|A [[madéfalvi vérengzés]] helyszínén emelt emlékmű felirata. A „SICULICIDIUM” szó jelentése „székelyöldöklés”. Ha a szó betűit – azokat római számnak tekintve – összeadjuk, [[1764]]-et, a vérengzés évszámát kapjuk ([[kronogramm]])]]
A székelyek a [[16. század]]ig tudták érintetlenül megőrizni kiváltságaikat. A középkor alattközépkorban a nyugati székelyeknek kötött szabadságjogaik voltak, míg a keleti (a székelyföldi) székelyeknek a nemesekéhez hasonló kiváltságaik voltak. Például fizettek adót a királynak, de annak megválasztásakor vagy a király elsőszülött gyermekének születésekor, székely portánként „ajándékba” adtak egy-egy ökröt.{{refhely|azonos=szkl-szt36o}} Gyakran fellázadtak, ha úgy gondolták, hogy kiváltságaik veszélyben vannak. [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] magyar király ellen 1467-ben hirdettek engedetlenséget,<ref name=hm-sz>{{hiv-web |url=http://www.hargitakiado.ro/cikk.php?a=NjI3 |cím=Szekeres Lukács Sándor: Hunyadi Mátyás és a székelyek |elérés=20140212 |formátum=html |kiadó=hargitakiado.ro}}</ref> de mivel kötelesek voltak megvédeni [[Magyarország]]ot a kívülről érkező támadások esetén, mégis nagy számban harcoltak a király oldalán állva.{{refhely|Szádeczky 1927|43. o.}} A [[Velencei Köztársaság]] akkori egyik [[diplomata|diplomatájának]] levele szerint, [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] idejében a székely haderő nem kevesebb, mint {{szám|16000}} lovas és {{szám|16000}} gyalogos katonából állt össze.<ref name=hm-sz/>
 
[[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] uralkodása alatt [[Báthory István (erdélyi fejedelem)|Báthory István]] erdélyi vajda a székely kiváltságok megnyirbálásába kezdett, s kegyetlenkedéseivel sokkolta a székely lakosságot. A nép emiatt 1492-ben panaszlevelet intézett a királyhoz, amelynek következményeként II. Ulászló 1493. január közepén leváltotta a kegyetlenkedő Báthoryt.{{refhely|azonos=szkl-szt33o}}
 
[[II. János magyar király|János Zsigmond]] idejében a törökök elfoglalták Budát, Magyarország három részre szakadt, és a király igazgatása csak a Keleti Magyar Királyságra terjedt ki. A Habsburgok folyamatos támadása miatt végül 1570-ben lemondott a királyi címéről, és ezután csak a „fejedelem” címet használta. Az emígyen létrejövő [[Erdélyi Fejedelemség]] uralkodói egyre inkább igyekeztek korlátozni a székelyek kiváltságait, ez jelentette a „pénzsegély” ''(subsidium)'' néven adó szedését is jelentette (váltakozva az ökörsütés mellett). Elsőként János Zsigmond – [[Erdély]] első fejedelme – volt az, aki összetűzésbe került a néppel, emiatt 1562-ben kitört a [[1562-es székely felkelés|székely népfelkelés]]. A felkelés következményeként az uralkodó addig példátlan módon két várat (csúfnevükön [[Székelytámadt vár|Székelytámadt]] és [[Székelybánja vár|Székelybánja]]) emelt Székelyföld területén, ezzel próbálván féken tartani a felkelőket, illetve a király az ellene lázadó székelyeket 1562 után jobbágysorba taszította, amely közszékelyek rendes adót fizettek.{{refhely|Szádeczky 1927|22. o.}} Az úgynevezett [[véres farsang]] során rengeteg vér hullotthullt.
 
Az [[Erdélyi fejedelmek listája|erdélyi fejedelmek]] közül még a [[Báthori-család|Báthoryak]] próbálkoztak az ősi jogok csorbításával. Ennek következménye volt, hogy [[II. Mihály havasalföldi fejedelem|Vitéz Mihály]] [[havasalföld]]i román vajda 1599-es támadásakor a háromszéki, csíki, gyergyói, udvarhelyi székelység a román vajda mellé állt (Báthory András mellett állt az aranyos- és marosszéki székelység),{{refhely|Szádeczky 1927|64. o.}} aki [[1599]]. [[november 28.|november 28]]-án kiadott kiváltságlevelében visszaadta minden kiváltságukat.{{refhely|Szádeczky 1927|39. o.}} Vitéz Mihály legyőzése után végül Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem – aki már felismerte, hogy a székelyek nélkül nem tud hatalmon maradni – [[1601]]. [[december 31.|december 31]]-én [[Déva|Déván]] kiváltságlevelet állított ki, amelyben visszaadta a székelyek korábbi szabadságjogait,{{refhely|Szádeczky 1927|65–66. o.}} melyet követően az erdélyi fejedelmek a szabadságjogokat nem próbálták megvonni.
 
Az Erdélyi Fejedelemség egyetlen székely fejedelme az udvarhelyi születésű [[Székely Mózes]] volt, aki 1603-ban [[Erdély]]t felszabadította a Habsburg -uralom alól, de 1603. július 17-én az [[Erdély]] [[Mohács]]ának is nevezett, [[Brassó]] véresmelletti csatában életét vesztette.{{refhely|Szádeczky 1927|76. o.}} Halálát követően a székelyek nagy számban csatlakoztak [[Bocskai István]]hoz, akinek sikerült Erdély függetlenségét visszaállítania.
 
Idővel egyre több székely kötötte le magát [[jobbágy]]sorba, talán a kedvezőbb életmód miatt, de főleg azért, mert a többi erdélyi lakostól eltérően a székelyek továbbra is kötelesek voltak fejenként katonának menni, ha az országot külső ellenség támadta. [[Bethlen Gábor]] már olyan törvényt hozott, amely komoly feltételekhez kötötte a jobbágysorba való átlépést, ennek köszönhető, hogy a székelyek túlnyomó többsége továbbra is szabad székely maradt. 1691-ben a [[Diploma Leopoldinum]] még elismerte a székelyek adómentességét, sőt ebben az oklevélben azt is leírják, hogy a székelyek a földkerekség legharciasabb népe, ugyanakkor hosszú távon szabályozta Erdély és benne a Székelyföld jogállását, népének mozgásterét.<ref>{{hiv-web |url=http://epa.oszk.hu/01300/01343/00025/nemzet.html |cím=Szabados György: Madéfalvi veszedelem – eseményvázlat és háttér |elérés=20140125 |formátum=html |kiadó=Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA)}}</ref> Az utolsó erdélyi fejedelem, [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette szabadságharc 1711-es elbukásával a székelyek hamarosan megtapasztalhatták a Habsburgok elnyomó, magyarellenes politikáját. Az 1754-17691754–1769 közötti sorozatos adóreformok nyomán adómentességük ellenére önkényesen kivetett adókat kellett fizetniük.{{refhely|Szádeczky 1927|114–147. o.}} Amikor [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] újraszervezte a [[Határőrség Magyarországon|határőrséget]], az erőszakos sorozás a [[madéfalvi vérengzés]]be torkollott ([[1764]]): a [[Habsburg-ház|császári]] katonaság lemészárolt több száz székelyt, mert azok megtagadták a [[hadsereg]]be való bevonulást.{{refhely|Szádeczky 1927|151. o.}} Ezek után többen átmenekültek a keleti határon [[Moldva|Moldvába]], vagy a [[Csíki-havasok]]ban elbújva románokhoza románokéhoz hasonló viseletbe öltöztek, hogy ne kellejenkelljen több évre laktanyába vonulniuk, de magyar nyelvüket megtartották.{{refhely|Szádeczky 1927|152–153. o.}}
 
Amikor [[1775]]-ben aza [[Osztrák–Magyar Monarchia|monarchiaMonarchia]] megszerezte [[Bukovina|Bukovinát]], akkor [[Hadik András]] huszárezredes összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyeket, és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a [[bukovinai székelyek|bukovinai székelység]], melynek egy része a [[19. század]] végén, 1883-ban költözött vissza a történelmi [[Magyarország]] területére,{{refhely|Szádeczky 1927|153. o.}} maradékukat 1941-ben telepítették át a [[Délvidék]]re, majd onnan a [[Völgység]]be, [[Tolna megye|Tolna- megyébe]], a kitelepített [[Dunai svábok|svábok]] helyére.<ref>{{hiv-web |url=http://www.mtaki.hu/docs/cd1/tothagnes61/02c.htm |cím=Földreform és belső migráció |elérés=20140125 |formátum=htm |kiadó=mtaki.hu}}</ref> A székelyek legnagyobb számban továbbra is a [[Székelyföld]]ön maradtak.
 
== A székelyek sajátos jogrendszere ==
34 607

szerkesztés