„PQ–17-es konvoj” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a clean up AWB |
|||
22. sor:
== Előzmények ==
Miután a náci [[Németország]] [[1941]]. [[június 22.|június 22]]-én megtámadta a [[Szovjetunió]]t, [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] elkezdett hadi- és egyéb felszereléseket szállítani [[Moszkva|Moszkvának]]. A konvojok az Északi-tengeren haladtak, célállomásuk [[Murmanszk]], illetve [[Arhangelszk]] volt. A hajókaravánoknak az út során veszélyes közelségben kellett elhaladniuk [[Norvégia]] németek által megszállt partjai mellett. Nehezítette dolgukat az is, hogy a sarki nappalok nyáron nagyon hosszúak, így a németek könnyebben rábukkanhattak a hajókra.<ref name="B1" >
[[File:Convoy PQ 17 sailing in Hvalfjord.jpg|thumb|balra|300px|Az izlandi horgonyzóhelyen gyülekező konvoj]]
A konvojok kódjele két betűből és egy számból állt. A betűk mindig azonosak voltak, a számok pedig azt mutatták, hogy az adott hajókaraván hányadik ezen az útvonalon. A Nagy-Britanniából induló konvoj betűjele PQ, a visszatérőé QP volt. A PQ rövidítés eredete az lehet, hogy az első konvojok felállításának és útjának egyik fő tervezője P. Q. Edwards parancsnok volt.
<ref name="B1"/>
Az első hajókaraván, a [[Dervis konvoj]] 1941. augusztusában indult útnak. A kezdeti időszakban a hajókaravánok gond nélkül közlekedtek, nem zavarták őket sem a német repülők, sem a haditengerészet egységei. Tizenkét konvojjal összesen 103 hajó érkezett meg a Szovjetunióba [[1942]] tavaszáig. Az egyetlen hajó, amelyet ebben az időszakban Nagy-Britannia veszített, a PQ–8-as konvojt kísérő HMS Matabele romboló volt, amelyet az U-454 búvárhajó süllyesztett el 1942. [[január 17.|január 17]]-én, északkeletre a [[Kola-félsziget]]től.<ref name="B1"/>
[[Erich Raeder]] tengernagy korán felismerte a konvojok jelentőségét, és többször is megpróbálta [[Adolf Hitler]]t rávenni, hogy telepítsenek komoly haditengerészeti erőt Norvégiába. Hitler ezt visszautasította, mert úgy gondolta, hogy a Szovjetunió gyorsan összeomlik. 1941 őszén azonban a német előrenyomulás elakadt, majd az év végén az Egyesült Államok is belépett a háborúba.
Hitler ezután engedélyezte Raedernek, hogy átcsoportosítsa erőit Norvégiába, köztük a [[Bismarck osztály|Tirpitz]] csatahajót, amely januárban érkezett meg [[Trondheim]]be.<ref name="A1" >
A szintén oda tartó [[Prinz Eugen (nehézcirkáló)|Prinz Eugen nehézcirkálót]] a Trident nevű brit tengeralattjáró megtorpedózta, így az bevetésre alkalmatlan állapotban érte el a norvég vizeket.<ref>Winston S. Churchill: ''A második világháború'', 2. kötet 41. oldal ISBN 963-0766-08-6</ref> A német támadások 1942 tavaszán megsokszorozódtak. A PQ–16-os konvoj harminc hajójából ötöt elsüllyesztettek, négyet pedig megrongáltak a németek 1942. [[május 24.]] és [[május 30.]] között. Ez volt az addigi legnagyobb konvojveszteség a sarki vizeken.
37. sor:
== A konvoj létrejötte ==
[[Fájl:The convoy rescue ship Rathlin (6105339735).jpg|250px|bélyegkép|jobb|A Rathlin]]
A PQ–17-es konvoj az [[izland]]i [[Hvalfjörður]]nál gyülekezett. [[Sir John Tovey]] admirálist aggasztotta a Tirpitz közelsége, mert úgy vélte, hogy a csatahajó és az őt kísérő kisebb hadihajók rátámadhatnak a karavánra. Az admirális jól gondolta, a németek már kidolgozták a Rosselsprung tervet, amelynek célja éppen a Tirpitz és kísérő hajóinak bevetése volt a következő konvoj ellen. Az angolok úgy gondolták, hogy ha a német flotta megjelenik, akkor a konvoj egységeinek szét kell szóródniuk, mert így könnyebben menekülhetnek. Ez az elképzelés végül a PQ–17-es katasztrófájához vezetett.<ref name="A2" >
A PQ–17-es konvoj 1942. [[június 27.|június 27]]-én délután négy órakor hagyta el horgonyzóhelyét, és észak felé indult. A konvojban 35 teherhajó haladt, amely a többi között 297 repülőgépet, 594 harckocsit, 4246 teherautót és önjáró löveget, valamint további 156 ezer tonna rakományt vitt a Szovjetunió felé. Ez a rakomány elég volt egy ötvenezres sereg felállításához, értéke pedig elérte a 700 millió dollárt.<ref name="B1"/><ref name="Ez"/>
A hajókaravánt hadihajók kísérték, köztük [[romboló]]k, [[korvett]]ek, [[aknaszedő]]k és két tengeralattjáró. A konvojhoz tartozott még két tanker is, amely üzemanyagot biztosított a hajóknak. Kevéssel azután, hogy a hajók elhagyták Izlandot, az amerikai Richard Bland megfeneklett, és emiatt vissza kellett fordulnia. [[Június 29.|Június 29]]-én erős jégbe ütköztek, ekkor négy hajó megsérült, közülük egy, a szintén amerikai Exford visszatért a kikötőbe. A többi 33 teherhajó és kísérőik folytatták útjukat a Szovjetunió felé.<ref name="B1"/>
45. sor:
== A konvoj szerkezete ==
[[Fájl:SS El Capitan (1917).jpg|250px|bélyegkép|bal|Az El Capitan]]
A teherhajók kilenc párhuzamos oszlopban haladtak egymás mellett, közöttük két légvédelmi hajóval, a Palomaresszel és a Pozarciával. A konvojt ék alakban hadihajók fogták közre. Az ék csúcsán a Keppel romboló halad. Mögötte két másik romboló, a Wilton és a Leamington, aztán két korvett, a Lotus és a Poppy, majd a Furry és az Offa romboló következett. Az ék mögött, annak kevesebb egységből álló tükörképeként, de jóval közelebb a kereskedelmi hajókhoz, kisebb hadihajók haladtak: a La Maluine és a Dianella korvett, illetve a Ledbury romboló. Mögöttük három aknaszedő, a Halycon, a Salamander és a Britomart következett. A konvoj előtt és mögött, egy képzeletbeli téglalap négy sarkán, tengeralattjárók elleni harcra átalakított halászhajók haladtak: a Lord Middleton, a Lord Austin, az Ayrshire és a Northern Gem.
Távolról további hadihajók kísérték a kereskedelmi járműveket, köztük a brit London és Norfolk, valamint az amerikai Tuscaloosa és Wichita [[cirkáló]], valamint három amerikai romboló. Ezek nagyjából 40 mérföldre északra hajóztak a kereskedelmi egységektől. A konvoj mögött 200 mérföldre a brit flotta egyik csatahajója, a [[HMS Duke of York|Duke of York]], két cirkálója, 14 rombolója és egy repülőgép-hordozója, a [[HMS Victorious|Victorious]] hajózott. Kiegészítette őket az amerikai Washington csatahajó.<ref name="E" >
== Támadások a konvoj ellen ==
=== Július 1-3. ===
A konvojt egy [[Focke-Wulf Fw 200]] repülőgépről pillantották meg először a németek [[július 1.|július 1]]-jén. Ugyanezen a napon rábukkant a hajókra az U-252 búvárhajó is. A tengeralattjárók közelségét észlelték a kísérőhajók, és a nap folyamán makacsul üldözték az U-456-ot, de nem sikerült megsemmisíteniük. A németek újabb tengeralattjárókat vezényeltek a hajók ellen, így a konvojra kilenc búvárhajó ( U-88, U-251, U-255, U-334, U-355, U-376, U-456, U-457, U-703) vadászott.<ref name="B1"/> Délben a PQ-17 és az Oroszország felől érkező QP-13 konvoj elhaladt egymás mellett.<ref name="C1" >
A németek először [[július 2.|július 2]]-án délután fél hétkor támadták meg a konvojt hét [[Heinkel He 115]] típusú torpedóvetővel, de nem jártak eredménnyel. A kísérőhajók két bombázót lelőttek.<ref name="E"/> Éjszaka a Tirpitz és kísérőhajói utasítást kaptak arra, hogy Trondheimből induljanak Altenfjord felé. [[Július 3.|Július 3]]-án a konvojt megtámadta egy német tengeralattjáró, de nem sikerült eltalálnia egyetlen hajót sem.<ref name="A2"/>
58. sor:
A [[Luftwaffe (Wehrmacht)|Luftwaffe]] a korábbiaknál komolyabb csapásokat intézett a konvoj ellen. A német repülők torpedóval eltalálták az amerikai Christopher Newportot, majd a sérült hajóval az U-457 végzett.<ref name="C1"/> A nap folyamán a [[Brit Királyi Légierő]] gépei felfedezték, hogy a Tirpitz kihajózott Trondheimből. A konvojt egész nap támadták a tengeralattjárók. Este nyolc órakor [[Ju 88]]-asok és [[He 111]]-esek, összesen mintegy 25 bombázó támadt a konvojra. A kísérőhajók géppuskatüze ellenére sikerült lőtávolon belül kerülniük, és torpedókkal eltalálták az amerikai William Hoopert, a brit Navarinót és a szovjet Azerbajdzsán tankhajót. A konvojjal csak ez utóbbi tudta folytatni az utat, a másik kettő elsüllyedt.<ref name="A2"/>
Az angol Admiralitás a Tirpitz kihajózásából és a hírszerzési jelentésekből arra a következtetésre jutott, hogy a német haditengerészet felszíni egységei megkísérlik feltartóztatni a PQ–17-et a negyedikéről ötödikére virradó éjszaka. [[Sir Dudley Pound]], az Admiralitás első lordja, anélkül, hogy biztosan tudta volna, merre jár a német csatahajó, kiadta a konvoj sorsát megpecsételő utasítást: a hajók szóródjanak szét, és próbálják meg elérni az orosz kikötőket. A kereskedelmi hajók így fedezet nélkül folytatták útjukat. A rombolók a tőlük negyven mérföldre hajózó cirkálóflotta felé indultak.<ref name="C1"/><ref name="A3" >
===Július 5-10.===
[[File:Convoy PQ 17 map.jpg|thumb|jobbra|200px|A konvoj megsemmisítésének helyszíne]]
A szétszóródott kereskedelmi hajók egy része észak felé, a jéghatár irányába tartott, mások keletre, [[Novaja Zemlja]] felé haladtak, míg több hajó délkeletre fordult, és a legközelebbi orosz kikötőt próbálta elérni. Amikor a német tengeralattjárók és repülőgépek tudatták a hadvezetéssel, hogy a konvoj szétoszlott, és nincs katonai kísérete, Raeder visszarendelte a Tirpitzet és kísérőit. A magányos hajók ugyanis olyan könnyű célpontot jelentettek a bombázóknak és búvárhajóknak, hogy nem akarta felesleges kockázatnak kitenni a német flotta büszkeségét. A németek ezután egyenként cserkészték be és pusztították el a védelem nélkül maradt teherhajókat.<ref name="E"/>
A "mészárlás" [[július 5.|július 5]]-én reggel fél kilenckor kezdődött. Torpedótalálatot kapott a brit Empire Byron, majd az amerikai Carlton. Ezután kilenc [[zuhanóbombázó]] lecsapott az amerikai Daniel Morganre és Washingtonra. A több mint 600 tonna robbanóanyagot szállító Washington legénységének egy része tíz napig hánykolódott a sarki tengeren egy mentőcsónakban, míg elérte a szovjet partot. Eközben torpedótalálatot kapott egy másik amerikai teherhajó, a Honomu. Mielőtt leszállt a nap, a PQ–17 elvesztette a brit Bolton Castle-t, Earlstont, Aldersdale-t, River Aftont és Zaafrant, a [[Hollandia|holland]] Paulus Pottert, az amerikai Pankraftot, Fairfield Cityt és Peter Kerrt.
A Silver Sword, az Ironclad és a Troubadour egy felfegyverzett halászhajó, az Ayrshire kíséretében egészen a jéghatárig hajózott, ahol a legénység álcázásul fehérre festette a felépítményeket, majd végig a jég mellett haladva eljutottak a biztonságos kikötőbe.
A következő napokban a németek folyamatosan támadták a hajókat. Bombatalálat végzett az amerikai Pan Atlantic-kel, míg torpedó süllyesztette el a szintén amerikai John Witherspoont, Alcoa Rangert, Olopanát, illetve a brit Hartleburyt. Az amerikai Winston Salem több támadás ellenére elérte Novaja Zemlját, ahol a rakományának egy részét ki tudták menteni a sérült hajóból. [[Július 9.|Július 9]]. incidens nélkül telt el, de másnap a német repülők elsüllyesztették az amerikai Hoosiert és a [[
== Veszteségek ==
250. sor:
| Wilton || {{Nagy-Britannia}} || Romboló
|}
{{
{{Arktiszi hadszíntér a második világháborúban}}
256. sor:
{{jegyzetek}}
{{portál|második világháború}}
{{DEFAULTSORT:Pq17eskonvoj}}
[[Kategória:Hadműveletek a második világháborúban]]
[[Kategória:Tengeri csaták]]
[[Kategória:Második világháborús konvojok]]
{{Link FA|ru}}
| |||