„Igeidő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1 link korr. |
|||
68. sor:
A [[latin nyelv]] mintájára előfordultak egyéb alakok is, például a feltételes mód jövő ideje ''(várandanék'' vagy ''fognék várni),'' illetve a kijelentő mód egy másfajta jövő ideje ''(várandó vagyok),'' de ezek nem vertek gyökeret.
A kijelentő mód múlt idejű alakok és a szintetikus képzésű jövő idő a 19. század folyamán tűnt el a [[köznyelv]]ből, [[Arany János|Arany]] és [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]] műveiben még szép számmal előfordulnak; egyes [[nyelvjárás]]okban pedig ma is használják némelyiket (Székelyföldön mai napig használják a régmúlt ''vártam volt ''alakját, Moldva csángó falvaiban pedig mind az elbeszélő, mind a régmúlt alakok széles körben használatosak, jóllehet, az előrehaladott beolvadás következtében használatuk a nyelv visszaszorulásával egyre szűkül.). A régmúlt egyetlen alakban, a ''szoktam volt'' szerkezetben a köznyelvben is előfordul (mivel az ige sima múlt ideje többnyire a jelenre utal), ám sokszor helytelenül, egyfajta álrégies stílus kedvéért (például ''mondottam volt'').
A kötőmód múlt idejét még a 20. század elején is használták ([[Ady Endre|Ady]], [[Mikszáth Kálmán|Mikszáth]], [[Karinthy Frigyes|Karinthy]]), s olykor ma is felbukkan. Ez az igeidő talán annak köszönhette fennmaradását, hogy a ragozási paradigmában olyan helyet foglal el, amelyet más alakkal csak körülírással tudunk kifejezni.
| |||