„Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos tescheni herceg” változatai közötti eltérés

[[1793]]–[[1794|94]]-ben a 21 éves Károly főherceg a Habsburg fennhatóság alatt álló [[Habsburg Németalföld kormányzóinak listája|Németalföld császári helytartója és főkormányzója]] ''(Statthalter und Generalgouverneur)'' lett. A [[Nagy Francia Forradalom|francia forradalom]] elleni [[első koalíciós háború|első koalíció]] keretében felvette a harcot a francia hadsereggel. [[1792]] novemberében dandárparancsnokként részt vett a [[jemappes-i csata|jemappes-i csatában]] (a mai [[Belgium]] területén), és az [[1793]]. [[március 18.|március 18-i]] [[neerwindeni csata (1793)|neerwindeni győztes ütközetben]]. Altábornagyi rangot kapott. [[1794]]-ben kitüntetéssel harcolt [[Frigyes Józsiás szász-coburg-saalfeldi herceg]] parancsnoksága alatt az [[aldenhoveni csata|aldenhoveni csatában]]. Hamarosan táborszernaggyá lépett elő. A [[Fleurusi csata (1794)|fleurusi csatavesztés]] nyomán azonban Ausztriának fel kellett adnia a [[Dél-Németalföld]]et, amely az [[1797]]-es [[Campo Formió-i béke]]szerződés alapján Franciaországhoz került.

[[1797]]-ben [[Itália|Itáliába]] küldték azzal a megbízással, hogy állítsa meg [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] győzelmes előrenyomulását. Meghátrálásra kényszerült, de nagy ügyességgel vezette csapatai visszavonulását. Az [[1799]]-es dél-németországi hadjáratban ismét Jourdan tábornokkal került szembe. Az [[osterachi csata|osterachi]], majd az [[stockachi csata (1799)|első stockachi csatában]] ([[1799]]. [[március 25.|március 25-én]]) Károly megverte ellenfelét, majd győzelmét kihasználva benyomult [[Svájc]]ba. Az [[első zürichi csata|első zürichi csatában]] ([[1799]]. [[június 4.|június 4]]–[[június 7.|7]]) szétverte az ellene vonuló [[André Masséna|Masséna]] tábornok csapatait, aztán ismét Németországba vonult, és a Rajnán túlra szorította a francia csapatokat. Miután azonban az [[Orosz Birodalom|oroszok]] kiléptek a [[második koalíciós háború|második koalícióból]], Napóleon ismét felülkerekedett.

Gyenge egészsége miatt Károly visszatért [[csehországCsehország (történelmi tartomány)|Csehország]]ba, hamarosan azonban ismét csatába kellett vonulnia, hogy megállítsa a [[Bécs]] ellen vonuló Moreau tábornokot. Az [[1800]]. [[december 3.|december 3-án]] a [[hohenlindeni csata|hohenlindeni csatában]] (Felső-[[Bajorország]]ban) azonban az osztrákok, akiknek főparancsnoka Károly öccse, [[Habsburg–Lotaringiai János főherceg|János főherceg]] volt, súlyos vereséget szenvedtek. Az utóvédet irányító [[Karl Philipp zu Schwarzenberg|Schwarzenberg herceg]] fedezte a visszavonulást. Károly főherceg [[Steyr (település)|Steyrben]] kénytelen volt fegyverszünetet kérni Napóleontól. Személyes népszerűsége mégsem hanyatlott. Az [[1801]] februárjában megkötött [[lunéville-i béke]]szerződés után Ferenc császár Károly főherceget nevezte ki az [[Udvari Haditanács]] ''(Hofkriegsrat)'' elnökévé. Az [[1802]]-es [[regensburg]]i Birodalmi Gyűlés határozatba tette, hogy szobrot emelnek tiszteletére, és a ''„Haza Megmentője”'' címet adományozták neki, Károly azonban mindkét megtiszteltetést viszautasította. 1801–04 között ő töltötte be a [[Német Lovagrend]] Nagymesterének tisztségét is.

A rövid életű [[harmadik koalíciós háború|harmadik koalíció]] idején, az Ausztria számára katasztrofális [[1805]]. év során Károly főherceg a Birodalom főerejét képező itáliai hadsereg parancsnoka lett, egyik alparancsnoka [[Joseph Wenzel Radetzky]] tábornok volt. Károly főherceg a [[Caldieróicaldierói csata]] során elkeseredett harcban legyőzte Masséna tábornokot. Az események azonban úgy hozták, hogy a döntő hadműveletek Németországban zajlottak. Itt [[Karl Mack von Leiberich|Mack]] tábornoknak a [[Duna|Dunánál]] elszenvedett vereségei és az egyesült orosz-osztrák haderő [[1805]]. [[december 2.|december 2-i]] [[austerlitzi csata]]vesztése nyomán ismét Napóleon kerekedett felül. Az [[1805]]. [[december 26.|december 26-án]] megkötött [[pozsonyi béke (1805)|pozsonyi békeszerződés]] értelmében II. Ferencnek le kellett mondania [[német-római császár]]i címéről, ez formálisan is a [[Német-római Birodalom]] megszűnését jelentette.

A háborút követő békeévekben a legfontosabb feladat a hadsereg újjászervezése volt. Ausztria nem vett részt a [[negyedik koalíciós háború|Napóleon elleni negyedik koalícióban]]. [[1806]]-ban Ferenc császár – immár mint [[I. Ferenc magyar király|I. Ferenc]], [[Osztrák császárok listája|Ausztria császára]] – öccsét, Károly főherceget, az egyetlen osztrák tábornagyot, aki csatában meg tudta verni Napóleont, kinevezte a Birodalom főhadparancsnokává ''(Generalissimus)'' és teljhatalmú hadügyminiszterévé. Károly jelentős reformokat hajtott végre a császári haderőben. Eltörölte az életfogytig tartó katonai szolgálatot, felállította az osztrák Véderőt ''(Landwehr),'' kialakította a [[népfelkelés]] ''(Landsturm)'' rendszerét, bevezette a haderő hadtestekbe szervezését. Elvetette az alkalmatlannak bizonyult, elavult [[XVIII. század]]i haderőszervezési elveket, az osztrák szárazföldi hadsereget a francia hadiszervezet mintájára építette fel. Minden hadszíntéren fel- és elismerte a nép kiképzett fiaiból álló, lelkes és harcra motivált új hadseregek és a dinasztiák által fenntartott zsoldos haderők hatékonysága közötti döntő különbséget. Tanulmányozta a franciák által alkalmazott taktikai műveleteket, és tábornokait is ezek alkalmazására oktatta. Spanyol hazafias körök felajánlották neki Spanyolország koronáját, ez a császár neheztelését vívta ki. Károly – aki legfontosabb feladatának az osztrák birodalom erősítését tartotta – elutasította a spanyol trónt.

A haderőszervezés még nagy erővel folyt, amikor [[1809]]-ben ismét kitört a háború. Az [[ötödik koalíciós háború|ötödik koalícióban]] Ausztria szövetségese, [[Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága|Nagy-Britannia]] főleg a tengeren ténykedett, szárazföldön csak kisebb hadműveleteket folytatott. Az osztrák császári haderő egyedül állt szemben Napóleonnal. A még csak félig felállt új hadiszervezethadszervezet és az új főhadparancsnok eredményesebb ellenállást tanúsított, mint a régi hadsereg, de Ausztria így is vereségre volt kárhoztatva. Az [[eggmühl]]ieckmühli csata|eckmühli kudarc]], a [[regensburg]]regensburgi csata|Regesnburg körüli vesztes csatározások]] következtében Károly főherceg [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehországba]] húzódott vissza hadseregével. A franciák [[május 13.|május 13-án]] ismét bevonultak Bécsbe. Napóleon {{formatnum:szám|90000}} főnyi serege a Duna jobb partján állt. A bal partot a Csehország felől visszaérkező Károly főherceg hadserege szállta meg. [[1809]]. [[május 21.|május 21]]–[[május 22.|22]]-én a (ma Bécshez tartozó) [[Aspern]] és [[Essling]] térségében lezajlott [[asperni csata|asperni csatában]] Károly nagy győzelmet aratott, megakasztotta Napóleon előrenyomulását kelet felé. Ezt azonban a [[győri csata]]vesztés követte. [[október 14.|Október 14-én]] a véres [[wagrami csata]] az osztrákok teljes vereségével végződött. A két nagy csatában Károly főherceg több, mint {{formatnum:szám|50000}} főnyi veszteséget okozott Napóleonnak. Ausztria a [[schönbrunni béke]]diktátumot kényszerült aláírni.

Károly főherceg sok katonai tárgyú szakkönyvet írt. Munkái a [[XIX19. század]] legnagyobb katonai szaktekintélyei közé emelték. Hadvezéri érdemeiért az ''„asperni győzőt”'' [[I. Ferenc magyar király|I. Ferenc császár]] [[1822]]-ben elismerte a [[Tescheni Hercegség]] örökösének, és [[Teschen]] első hercegének méltóságába emelte. Élete utolsó két évtizedét családja körében, visszavonultan töltötte, ebben valószínűleg szerepet játszott betegségének lassú elhatalmasodása is.

Károly fia, [[Habsburg–Tescheni Albert főherceg|Albert (Albrecht) főherceg]] (1817–1895) lett [[Teschen]] második hercege, a hatalmas birtok örököse. Apjához hasonlóan Albert is kimagasló katonai tehetség volt, hűséggel szolgálta császári unokaöccsét, [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc Józsefet]]. A Birodalom hadvezéreként [[1846]]–[[1866]]1846–1866 között háborús győzelmeket aratott, és nemzeti forradalmi megmozdulásokat vert le. A vesztes [[1866]]-os [[porosz–osztrák–olasz háború|porosz–osztrák háború]] után, [[1867]]-ben kinevezték az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] fegyveres erőinek főparancsnokává. Ha már [[1866]]-ban kinevezték volna, Ausztriának nagyobb esélye lett volna a győzelemre.

Albertnek nem volt fia. [[1874]]-ben, amikor Károly Ferdinánd meghalt, Albert örökbe fogadta öccseöccsének elárvult fiait: Frigyest, Károly Istvánt és Jenőt. Az idős marsall-nagybácsi által nevelt fiúk tábornoki rangra emelkedtek, és magas parancsnoki beosztásokba jutottak a császári és királyi hadseregben. [[1895]]. [[február 18.|február 18-án]], amikor Albert a [[Dél-Tirol|dél-tiroli]] [[Arco\Arcó]]ban elhunyt, az elsőszülött Frigyes főherceg örökölte Teschen (harmadik) hercegi címét és az összes hercegi birtokot.

{{forrásokjegyzetek}}

{{portál|Lengyelország|-|Németország|-}}{{Portál|Napóleon| |Hadtudomány|-}}

{{DEFAULTSORT:Habsburg KarolyKároly Lajos 1771}}

[[Kategória:Habsburg–Lotaringiai-ház|KarolyKároly Lajos 1771]]

[[Kategória:Habsburg–Tescheni ág|KarolyKároly Lajos 1771]]