„Livóniai háború” változatai közötti eltérés

Ám a lovagok hatalma [[Livónia|Livóniában]] is mindinkább széttöredezett. Bár [[IV. Károly német-római császár|IV. Károlytól]] jelentős privilégiumokat kaptak, az ország a térség gazdaságában játszott meghatározó szerepkörét mégis elvesztette, mert a [[Hanza-szövetség]] piaca beszűkült a nagy földrajzi felfedezések és az új tengeri utak során. A [[balti-tenger]]i monopóliumokat a [[Hollandia|németalföldiek]] kaparintották meg. [[1501]]-ben a lovagok beavatkoztak [[Sándor litván fejedelem]] oldalán az [[orosz–litván háború (1499–1503)|1499–1503-as orosz–litván háborúba]], amelyben súlyos vereséget szenvedtek a [[tatárok]]tól és az [[Oroszország|oroszoktól]].

A lovagok [[1501]]-es vereségük után próbáltak közeledni az orosz cárhoz, de végül helyette a katolikus [[Lengyelország]]gal erősítették a kapcsolatot. A környező terjeszkedő államok, mint [[Svédország]], [[Lengyelország]], [[Dánia]] és Oroszország, szemet vetettek a gazdaságilag nagyon fejlett [[baltikum]]i régióra.

[[1558]]-ban hatalmas orosz és tatár seregek törtek be a Livónia területére [[IV. Iván orosz cár|IV. (Rettegett) Iván]] vezetésével, hogy kijáratot nyerjenek a [[Balti-tenger]] felé. A [[cár]]i sereg [[Kurzeme]] területéig nyomult, [[Sigalej kaszimovi kán|Sigalej]] [[kaszimov]]i [[kán (méltóság)|kán]] pedig elfoglalta a délnyugati területeket. [[1559]]-ben [[Tartu]]nál a lovagok győztek, és ekkor a bojárok fellázadtak Iván ellen. A cár egy időre hazautazott, s miután leszámolt az ellenzékkel, folytatta hódításait és a rend székhelyét, [[Wenden]]t is bevette.

A [[Kardtestvérek rendje|kardtestvérek]] képtelenek voltak feltartóztatni az ellenséget, és [[1561]]-ben maguk oszlatták föl rendjüket. A volt [[nagymester]] [[Gotthard von Kettler]] hasonló lépésre szánta el magát, mint [[Brandenburgi Albert|Hohnezollern]] [[Porosz Hercegség|Poroszországban]]: [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] vallást vett fel, s [[Livónia|Livóniából]], valamint [[Kurzeme|Kúrföld]] és [[Zemgale|Zemgallen]] területéből világi hercegséget hozott létre, amit a [[katolicizmus|katolikus]] Lengyel Királyság hűbérállamának nyilvánított. Az országot [[Lengyelország]] és [[Litvánia]] védelme alá vette, erre [[Oroszország]] hadat üzent nekik. Az észt területeket eközben a svédek, az [[Saaremaa|Ösel-szigetszigetet]]et a dán [[Magnus dán herceg|Magnus herceg]] vette birtokba, aki [[IV. Iván orosz cár|Iván]] szövetségese volt.

[[1562]]-ben [[IV. Iván orosz cár|Rettegett Iván]] új győzelmeket aratott a litvánok, valamint a svédek felett, és rávette [[Dánia|Dániát]], egy [[Svédország]] elleni támadásra.

A [[Litvánia|Litvániára]] törő oroszokat az [[Ula folyó]]nál a lengyel-litvánlengyel–litván sereg leverileverte, majd [[PolockPolack|Polockot]]ot is elfoglaljákelfoglalták. A [[Krími Tatár Kánság|Krími kánság]] hordái [[Rjazany]]ig nyomulnaknyomultak előre.

Miután a litvánok ismételten vereséget szenvedtek, békejavaslatot nyújtottak be [[Moszkva|Moszkvának]], s a livóniai háború [[1563]]-ban [[svéd-lengyelsvéd–lengyel háborúháborúk|svéd–lengyel háborúvá]]vá is átváltozott.

A cár megegyezett [[Magnus dán herceg]]gelherceggel, hogy Livóniából független királyságot szerveznek, amikor megköttetett Lengyelország és Litvánia második uniója [[Lublin]]ban, erre az oroszok fegyverszünetet kötöttek ellenfelükkel. Közben [[Dánia]] és [[Svédország]] is kibékült és [[Tallinn]] (német neve: ''Reval'') mellett [[1571]]-ben leverték az oroszokat, ennek hatására a [[krími tatárok]] felégették Moszkvát.

[[II. Zsigmond Ágost lengyel király |II. Zsigmond Ágost]] halálával ([[1572]]) [[Lengyelország]] anarchiába süllyedt, s a svédek által elfoglalt [[Riga]], valamint [[Tallinn]] közti tengerpart [[1575]] és [[1576|76]] között gyors hadjáratokkal orosz kézbe került.

[[1575]]-ben a [[szejm (lengyel)|szejm]] [[Báthory István (erdélyi fejedelem)|Báthory István]] erdélyi fejedelmet választotta meg lengyel királlyá, aki miután az országban rendet teremtett lengyel, erdélyi, német és román zsoldosokból szervezett erős hadserege élén három hadjáratban legyőzilegyőzte [[IV. Iván orosz cár|Ivánt]], és visszahódítjavisszahódította tőle Livóniát. Elesett [[Polock]] ([[1579]]), [[Velikije Luki]] ([[1580]]) és [[Narva (település)|Narva]] ([[1581]]). [[Pszkov]]ot ugyan az oroszok megvédték, de [[Oroszország]] elvesztette a háborút.