„Jules Mazarin” változatai közötti eltérés

a
a (infobox egységesítése AWB)
Utolsó napjaiig intézkedett, udvari pozíciókat vett el és adományozott, előszobája állandóan tele volt kérelmezőkkel. Halálának közeledte a szokásosnál is merészebbé tette, tudta, hogy a király nem másítja meg utolsó rendelkezéseit.<ref>{{Opcit|n=Petitfils|o=189}}</ref>
 
Ami a saját utódlását illeti, három miniszterét ajánlotta – az ő jelenlétükben – a király figyelmébe: [[François Michel Le Tellier de Louvois|Louvois]]-t, [[Nicolas Fouquet]]-t és [[Hugues de Lionne]]-t, azzal, hogy bármelyikük megérdemli az uralkodó teljes bizalmát. Négyszemközt azonban egészen más tanácsokkal látta el. Leghűbb munkatársaként [[Jean-Baptiste Colbert|Colbert]]-t ajánlotta a király figyelmébe, aki rendkívüli gazdasági és szervező tehetsége révén sokat segített a bíborosnak az ország gazdasági rendbetételében (és emellett személyes vagyonának kezelésében is). Fouquet-val kapcsolatban a legnagyobb óvatosságra intette az uralkodót. (Az uralkodó e téren is jó tanítvány volt. Fouquet megbuktatására bonyolult tervet eszelt ki, és fél év múlva úgy tartóztattatta le, hogy ez a minisztert derült égből villámcsapásként érte.) A bíboros emellett biztosította a királyt arról, hogy meglesznek a képességei az ország irányítására. XIV.&nbsp;Lajos e tanácsoknak – és saját, egyre jobban kibontakozó ambícióinak – megfelelően Mazarin távozása után nem nevezett ki utódot, hanem fokozatosan, de határozottan a saját kezébe vette a hatalmat.<ref>{{Opcit|n=Petitfils|o=190}}</ref>
 
=== Politikai végrendelete ===