„Jacob Grimm” változatai közötti eltérés

Jacob Grimm fiatalkorát [[Steinau an der Straße|Steinau an der Straßé]]ban töltötte, 1798-tól a [[kassel]]i gimnáziumba járt. 1802-ben beiratkozott a [[marburg]]i egyetemre, ahol [[Friedrich Carl von Savigny]] taníványakényttanítványaként jogot tanult. Tanára jogtörténeti kutatásai és [[Johann Friedrich Ludwig Wachler]] előadásai felkeltették figyelmét a német nyelv és irodalom történeti fejlődése iránt. Amikor Savigny 1804-ben a középkori [[római jog]]gal kapcsolatos kutatásai végett [[Párizs]]ba utazott, rövid idő múlva Grimm is követte. Hamarosan azonban elege lett a jogi tanulmányokból és leveleiben arról írt, hogy szívesebben tanulmányozná az [[ófelnémet]] irodalmat. 1805-ben visszatért Kasselbe, ahol anyja élt, és állást vállalt a hadi kollégiumban, de a hivatal még az év eltelte előtt megszűnt.

Anyja 1808-ban bekövetkezett halála után JacobbJacob Grimmnek kellett a családról gondoskodnia. A [[Vesztfáliai Királyság]]ban uralkodó [[Jérôme Bonaparte]] könytárosakéntkönyvtárosaként kapott állást, és 1809 februárjában államtanácsi Beisitzerré nevezték ki. A hivatali elfoglaltságok mellett fennmaradó idejébe a régi német nyelvvel és költészettel foglalkozott. 1806-tól kezdve Wilhelm öccsével és a [[Werner von Haxthausen]] körüli baráti körrel meséket gyűjtottgyűjtött, amelyeket feldolgoztak és kiadtak. A [[Hesseni Választófejedelemség]] visszaállítása után Grimm elvesztette könyvtárosi állását, de a visszatérő választófejeledemválasztófejedelem átvette a diplomáciai szolgálatához. 1814–15-ben a hesseni küldöttség vezetője volt a [[bécsi kongresszus]]on, majd rövid ideig Párizsban tartózkodott az elrabolt hesseni és poroszországi műkincsek visszaszolgáltatásáról szolgáló tárgyalásokon.

Mivel 1837-ben társszerzője volt a „[[göttingeni hetek]]” tiltakozó beadványának, a hannoveri király elmozdította állásából és kiutasította az országból. 1841-ben [[IV. Frigyes Vilmos porosz király]] meghívására Berlinbe költözött és a Porosz Tudományos Akadémia tagja lett, azzal a joggal, hogy előadásokat tarthat. A germanisták 1846–47-es gyűléseinek egyik hangadója volt.

Mindkét Grimm fivér legismertebb művei a közösen kiadott kétkötetes mesegyűjtemény (Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm, 1812–1815) és a német szótár. Jacob Grimm 1822-ben megfogalmazta a germán nyelvek első hangzótörvényét, amelyet ma is [[első germán hangeltolódás]] néven ismernek. Az angolszász nyelvterületen ezzel szemben Grimm törvényéről beszélnek (Grimm’s Law). A germanisztika szempontjából szintén úttörő műve az 1835-ben három kötetben megjelent ''Német mitológia'', amely nyelvészeti úton közelít a germánok életmódjához és istenekről vallott nézeteihez. Ezt hasonló művek követték a finnugor és szláv nyelvcsaládok tekintetében.