Főmenü megnyitása

Módosítások

[[Harmadik Birodalom|Németország]] a harmincas évektől szisztematikusan építette fel harckocsizó egységeit, a háború előtt pedig rendelkezett az alapvető harckocsitípusokkal: a [[Panzerkampfwagen I|Pz.Kpfw. I]] és [[Panzerkampfwagen II|Pz.Kpfw. II]] könnyű, a [[Panzerkampfwagen III|Pz.Kpfw. III]] és [[Panzerkampfwagen IV|Pz.Kpfw. IV]] közepes tankokkal. [[Csehszlovákia]] 1939 márciusi megszállásával arzenáljuk 244 darab [[LT vz. 35]] és 150 darab félig kész LT vz. 38 harckocsival bővült, amelyek még az év vége előtt bevethető állapotba hozhatók voltak. Bár egyik típus sem illett a német koncepcióba, erős fegyverzetük és kiváló teljesítményük miatt a [[Wehrmacht]] minden további nélkül rendszeresítette őket. Mindkét csehszlovák típus fegyverzete egyenrangú volt a Pz.Kpfw III 3,7&nbsp;cm-es ágyújával, ezen felül sokkal mozgékonyabbak és olcsóbbak voltak. A német szakértők tartottak a Škoda tank komplex pneumatikus kormányrendszerétől, így annak gyártását felfüggesztették, viszont az alaposan kipróbált Praga tank megnyerte tetszésüket.<ref>{{Opcit|n=Kliment–Francev|o=51}}</ref>
 
Az 1939. szeptember 1-jén indított [[Lengyelországi hadjárat|Lengyelország elleni hadjárat]] idejére a BMM már legyártott 78 darab L.T.M. 38-ast. Többségüket a 3. könnyűhadosztály ('''Leichte Division''') 67. páncéloszászlóaljába ('''Panzer Abteilung''') osztották, amelynek parancsnoka [[Adolf-Friedrich Kuntzen]] tábornok volt. A zászlóalj három századnyi könnyű harckocsival rendelkezett, amelyek egyenként négy szakaszból álltak. Minden század első szakasza öt [[Panzerkampfwagen II|Pz.Kpfw. II Ausf. D]] könnyű harckocsival, a másik három pedig öt L.T.M. 38 harckocsival volt felszerelve. Az egység összesen 57 darab cseh páncélossal (ebből kettő parancsnoki változat) kezdte meg a hadjáratot.<ref name="ReferenceC">{{Opcit|n=Kliment–Francev|o=52}}</ref>
 
Az 1939. augusztus 26-i mozgósítást követően a hadosztály lánctalpas járműveit Faun L900 teherautókkal vontatták a lerakodási helyre (a hadosztály 38 darab páncélgépkocsija saját erőből érte el helyét). Röviddel a harcok megkezdése után a hadosztály áttörte a lengyel védelmet [[Częstochowa]] közelében, majd kelet felé tört előre. Szeptember 6-án veszítette el első L.T.M. 38 harckocsiját, amit egy 37&nbsp;mm-es páncéltörő ágyú lövedéke talált el. A 67. páncéloszászlóalj a [[modlini erőd]] ostroma után fejezte be a hadjáratot. A teljes lengyelországi hadjárat alatt a 67. páncéloszászlóalj összesen hét L.T.M. 38 páncélost vesztett, de ezeket később helyrehozták. A típus jól bizonyított, rossz minőségű utakon is könnyen tudott haladni, mechanikai meghibásodásokra ritkán volt példa. Páncélzata ellenállt a gyalogsági puskalövéseknek, de a 37&nbsp;mm-es páncéltörő lövedékek és még olykor a kis távolságból kilőtt 20&nbsp;mm-es lövedékek is végzetesek voltak.<ref name="ReferenceC"/>
 
A Pz.Kpfw. 38(t) harckocsik leghíresebb hadjárata az 1940 májusi franciaországi, belgiumi és luxemburgi invázió volt. Május 10. hajnalán Németország nyugati határán készen állt a 7. páncéloshadosztály ('''Panzer Division''') ([[Erwin Rommel|Rommel]] tábornok) és annak 25. páncélosezrede ('''Panzer Regiment''') és 66. páncéloszászlóalja, összesen 91 darab Pz.Kpfw. 38(t) és 8 darab Pz.Bef. 38(t) harckocsival; a 8. páncéloshadosztály (Kuntzen tábornok) és annak 10. páncélosezrede és 67. páncéloszászlóalja 116 darab Pz.Kpfw. 38(t) és 15 darab Pz.Bef. 38(t) harckocsival. A 7. páncéloshadosztály és az 5. páncéloshadosztály a XV. hadtest ([[Hermann Hoth|Hoth]] tábornok) alá tartozott, ami a 4. hadsereg ([[Günther von Kluge|von Kluge]]) részét képezte. A 8. páncéloshadosztály és a 6. páncéloshadosztály (főleg Pz.Kpfw. 35(t) harckocsikkal felszerelve) alkotta a XLI. hadtestet ([[Georg-Hans Reinhardt|Reinhardt]] tábornok), amely a 12. hadsereg ([[Wilhelm List|List]] tábornok) parancsnoksága alá tartozott. Mindkét hadsereg az [[A hadseregcsoporthozHadseregcsoport]]hoz ('''Armee GruppeHeeresgruppe A''') tartozott ([[Gerd von Rundstedt|von Runstedt]]). Feladatuk behatolni Franciaországba északról, megkerülve a [[Maginot-vonal]]at.<ref name="ReferenceD">{{Opcit|n=Kliment–Francev|o=53}}</ref>
 
A hadjárat megkezdése után Rommel 7. páncéloshadosztálya könnyedén áthatolt Belgiumon, majd május 14-re átkelt a [[Maas]] folyón [[Namur (település)|Namur]] és [[Dinant]] között. Ermeton-sur-Biert és Flavion körzetében találkoztak a francia 1. páncéloshadosztállyal, amely a 9. francia hadsereg visszavonulását fedezte. Bár a francia hadosztály rendelkezett 70 darab [[Char B1|B1 bis]] nehéz harckocsival, a németek mindössze három nap alatt teljesen szétverték őket, köszönhetően Rommel tábornok briliáns vezetésének. Május 16-án éjjel a 7. páncéloshadosztály átkelt a francia határon, miközben az 1. páncéloshadosztály maradékát üldözte. A következő két napban megütköztek az 1. francia könnyű hadosztállyal a [[Sambre]] folyónál, ahol elpusztították a francia [[Somua S35]] közepes harckocsik, a [[Hotchkiss H35]] könnyű harckocsik és az AMD páncélautók felét. A német seregek megállíthatatlanul törtek nyugat felé. Miután átkeltek [[Cambrai]]nál a régi csatamezőn, a hadosztály május 20-án elérte [[Arras]]t, ahol a Brit Expedíciós Erők 4. és 7. páncélosezredének 74 [[Matilda II|Matilda]] közepes harckocsijával csaptak össze. Kemény küzdelmek után a britek visszavonulni kényszerültek, 46 roncsot hagyva a csatamezőn. A 7. páncéloshadosztály 89 katonát és hat Pz.Kpfw. 38(t) harckocsit veszített. Bal szárnyát a 25. páncélosezred megtámadta és elpusztította a 3. francia könnyűhadosztályt.<ref name="ReferenceD"/>