„Symmachus” változatai közötti eltérés

Apja az előkelő ''Lucius Aurelius Avianus Symmachus'' volt. Quintus Galliában szerzett kimagasló műveltséget, amit még ellenfelei is elismertek. 369-ben a római szenátus a [[Trier|Treviriben]] állomásozó [[I. Valentinianus]] császárhoz küldte tisztelgő követségbe, ahol ebben a minőségében részt vett egy inspekciós körúton a Rajna-vidéken folyó építkezéseken. 370. január 1-jén kelt Valentinianus-hoz írt második panegyricusában (dicsőítő beszéd) elismerően szólt az "örök védelmező" (''defensor aeternus'') jelzővel illetett császár erődépítő tevékenységéről, melynek köszönhetően "forrásától Óceánba torkollásáig erődök koszorúja szegélyezi a Rajna partját". 373-ban Africa helytartója, 384-85-ben Róma előljárója (praefectus urbi). Az egyik lányát feleségül adta ''Nicomachus Flavianus'' szenátorhoz, ezt követően a szenátus első emberének számított. Tekintélye miatt őt bízták meg, hogy először [[Gratianus]]nál, majd [[II. Valentinianus]] császárnál járjon közben a Szenátus épületében álló, és [[Augustus]] által Kr.e. 29-ben emelt [[Victoria istennő|Victoria]]-oltár (ara Victoriae) eredeti helyén való megtartásáért. Ellenfele, [[Szent Ambrus]] azonban végül meggyőzte II. Valentinianust, hogy távolítsák el azt. Symmachus emiatt 388-ban támogatta [[Magnus Maximus]] trónkövetelőt, annak bukása után csak egy [[Theodosius]] császár számára készült ''panegyricusa'' mentette meg életét. Újra visszakerült a politika élvonalába, 391-ben [[consul]]i méltóságot töltött be. Kapcsolatban állt [[Ausonius]] költővel, aki neki ajánlotta a hármas számról írt költeményét. Irodalmi szervező képességét tanúsítja, hogy Macrobius Ambrosius Theodosius ''Saturnalia'' című művének egyik szereplője, [[Sidonius Apollinaris]] pedig őt tekinti mintának levelezése során. Egyik levelének tanúsága szerint szerepet vállalt [[Titus Livius|Livius]] történeti könyveinek kritikai kiadásában, továbbá [[Hippói Szent Ágoston|Szent Ágostonnak]] állást szerzett [[Mediolanum]]ban. Másik levelében arról próbálja meggyőzni [[Eutropius|Eutropiust]], hogy csak ő, Eutropius képes megírni Gratianus császár germaniai hadjáratának történetét. A pogány irányzatban betöltött központi szerepét jelzi, hogy a keresztény himnuszköltő, [[Prudentius]] is verset írt ellen, Contra Symmachum címen.

köz- és magánéletük minden megnyilvánulását. A köztársaság fennállásának utolsó éveiben [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] hangoztatja: kegyességünkkel, vallásosságunkkal és azzal az egyetlen bölcsességünkkel múltunk felül minden népet, hogy felismertük: mindent az istenek akarata irányít és kormányoz."<ref>Hahn István: Római istenei. In: http://vmek.oszk.hu/05400/05422/05422.pdf</ref> Amennyiben viszont az istenhit tette lehetővé a birodalom létezését, úgy felmerült a kérdés a Kr.u. IV. század végén, hogy a birodalom hanyatlását nem éppen a régi istenektől való elfordulás, és az új istenhit, a kereszténység okozta-e. A hagyományos vallásosság hívei szerint mindenről a keresztények tehetnek, a keresztények szerint éppen Krisztus tette naggyá a birodalmat, hogy annak keretében elterjeszthesse tanítását.

A szenátus épületében álló oltár ügye a IV. században a keresztény-pogány szembenállás egyik központi témája volt. Az ekkörül zajló viták tétje annak eldöntése volt, hogy [[Krisztus]] vagy pedig Győzelem istennője tette lehetővé a Római Birodalom létrejöttét. Amennyiben ugyanis Krisztus mindenhatósága az oka, úgy nincs szükség, sőt [[blaszfémia]] a Victoria-oltár. Az oltárt Kr.e. 29-ben maga Augustus szentelte fel a senatus épületében, a ''Curia Iuliában'', és a szenátorok rendzseresen áldozatot mutattak be előtte a Birodalom megmaradásáért. Az oltárt először 357-ben távolította el [[II. Constantius római császár|II.Constantius császár]],azonban 361-ben [[Flavius Iulianus római császár|Iulianus Apostata]] visszaállította a helyére. Gratianus császár 382-ben újra eltávolította az oltárt. Symmachus mint praefectus urbi 384-ben a III. relatiojában foglalt állást a szobor visszaállítása mellett. A mű továbbélését jórészt annak köszönheti, hogy hozzácsatolták [[Szent Ambrus |Ambrus]] püspök erre adott válaszához. Írásában Symmachus a " nemzeti" hagyományok, a dicső múlt emléke, illetve neoplatonikus érvek mellett hivatkozik a [[Mediolanumi ediktum|Constantinus által bevezett vallási toleranciára]] is. A Victoria-oltár körüli vitába [[Prudentius]] is állást foglalt, aki ''Contra Symmachum'' című művében amellett érvelt, hogy a birodalmat a rómaiak erényei hozták létre, ésnem a pogány istenek - emiatt lehetőség van a birodalmat kereszténnyé tenni. Írásában Symmachus a " nemzeti" hagyományok, a dicső múlt emléke, illetve neoplatonikus érvek mellett hivatkozik a [[Mediolanumi ediktum|Constantinus által bevezett vallási toleranciára]] is.