„II. Sándor orosz cár” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
60. sor:
=== Külpolitikája ===
[[Fájl:Arrival of Tsar Alexander II, Bucharest, 1877.jpg|thumb|right|250px|II. Sándor látogatása [[Bukarest]]ben, 1877-ben]]
A cárt nagyon aggasztották az [[1860]]
A lengyel autonómiát visszavonták, minden lengyel iskolában kötelezővé tették az orosz nyelv oktatását. A lengyel hivatalnokokat oroszok váltották fel, és a katolikus egyház nem érintkezhetett közvetlenül a [[Vatikán]]nal. [[Ukrajna|Ukrajnában]] pedig betiltották az ukrán nyelvű könyvkiadást. Az erős oroszosítás nagy elégedetlenséget váltott ki a nem orosz területeken.
66. sor:
Sándor és az [[1861]]-ben kinevezett Gorcsakov külügyminiszter egészen [[1863]]-ig azon fáradoztak, hogy Oroszország ne legyen olyan elszigetelt. Az [[Egyesült Királyság]] továbbra sem óhajtott kapcsolatot kiépíteni Oroszországgal, [[Porosz Királyság|Poroszországot]] pedig (alaposan tévedve) nem látták elég erősnek. [[Franciaország]] viszont nagyon is jó partnernek számított Ausztria-ellenes érzései miatt. Sándor [[1857]]-ben találkozott [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleonnal]], és ennek a találkozásnak eredményeként [[1859]]-ben megegyeztek abban, hogy ha Franciaország lépéseket tenne az osztrákok [[Olaszország történelme|itáliai]] kiszorítására, akkor Oroszország semleges marad, cserébe pedig a franciák segítenek az [[1856]]-os párizsi békeszerződés revíziójában.
A szövetség azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: az [[1859]]-es rövid
[[1863]] és [[1870]] között az orosz külpolitika az ázsiai terjeszkedésre összpontosított. Az [[1858]]-ban megkötött ajguni és tiencsni szerződéssel, valamint az [[1860]]-as pekingivel Oroszország már a magáénak tudhatta az [[Amur (folyó)|Amur]] bal partját, és az Amur-Usszuli térség és a [[Japán-tenger]] közötti területet.
72. sor:
Mind Sándor, mind Gorcsakov tudta, hogy [[Anglia]] és [[Franciaország]] is gyanakodva nézi az oroszok [[csendes-óceán]]i terjeszkedését, és igyekeznek jó kapcsolatokat kialakítani az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikaiakkal]]. Oroszország [[1867]]-ben, akkori pénzben nézve 7,2 millió dollárért eladta [[Alaszka|Alaszkát]] az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államoknak]]. [[1875]]-ben [[Japán]] a szentpétervári egyezményben lemondott [[Szahalin]]ról a [[Kuril-szigetek]]ért cserébe.
Az [[1860-as évek]] és az [[1870-es évek]] jórészt Oroszország [[Közép-Ázsia|közép-ázsiai]] terjeszkedéséről szóltak, valamint az egyesített német államokról. Az [[1870]]
Az új, egységes [[Németország]] fenyegetést jelentett, azonban Sándor sokkal jobban bízott az [[1873]]-ban létrehozott „három császár szövetségében” ([[Orosz Birodalom]], [[Német Birodalom|Német Császárság]], [[Osztrák–Magyar Monarchia]]), mint a Francia Köztársaságban.
==== Az
{{Bővebben|Orosz–török háború (1877–78)}}
II. Sándor uralkodása alatt terjedt el széles körökben a pánszláv mozgalom, mely szerint minden szláv nép védelmezése Oroszország feladata. [[1875]]-ben a szerbek és a bosnyákok felkelést robbantottak ki a török elnyomás ellen. Gorcsakov külügyminiszter , aki ellenezte [[Otto von Bismarck|Bismarck német kancellár]] politikáját a franciák ellen, meg akarta erősíteni a szövetséget az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák–Magyar Monarchiával]], ámde a közvélemény egyre erősebben követelte a felkelők támogatását, főleg miután [[1866]]-ban a törökök brutális módon verték le a bolgárok lázadását.
|