„II. Sándor orosz cár” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
62. sor:
A cárt nagyon aggasztották az [[1860]]–[[1861|61]]-es lengyel tüntetések, ráadásul [[Szentpétervár]]on „rebellis gyújtogatók” (ahogy a sajtó nevezte a sorozatos tűzesetek okozóit) ténykedtek. A lengyelek [[1862]]-ben bizonyos fokú autonómiát kaptak, azonban ezzel számos, teljes függetlenséget követelő lengyel nem volt megelégedve. A függetlenséget követelők vezetőit besorozással próbálták ártalmatlanná tenni, azonban ez [[1863]] januárjában [[januári felkelés|felkelést]] eredményezett. A zavargások hamar átterjedtek [[Litvánia]], [[Fehéroroszország]], és [[Ukrajna]] egyes részeire, és az elfojtásuk 15 hónapot vett igénybe.
 
A lengyel autonómiát visszavonták, minden lengyel iskolában kötelezővé tették az orosz nyelv oktatását. A lengyel hivatalnokokat oroszok váltották fel, és a katolikus egyház nem érintkezhetett közvetlenül a [[Vatikán]]nal. [[Ukrajna|Ukrajnában]] pedig betiltották az ukrán nyelvű könyvkiadást. Az erős oroszosításrusszifikáció nagy elégedetlenséget váltott ki a nem oroszoroszok által lakott területeken.
 
Sándor és az [[1861]]-ben kinevezett Gorcsakov külügyminiszter egészen [[1863]]-ig azon fáradoztak, hogy Oroszország ne legyen olyan elszigetelt. Az [[Egyesült Királyság]] továbbra sem óhajtott kapcsolatot kiépíteni Oroszországgal, [[Porosz Királyság|Poroszországot]] pedig (alaposan tévedve) nem látták elég erősnek. [[Franciaország]] viszont nagyon is jó partnernek számított Ausztria-ellenes érzései miatt. Sándor [[1857]]-ben találkozott [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleonnal]], és ennek a találkozásnak eredményeként [[1859]]-ben megegyeztek abban, hogy ha Franciaország lépéseket tenne az osztrákok [[Olaszország történelme|itáliai]] kiszorítására, akkor Oroszország semleges marad, cserébe pedig a franciák segítenek az [[1856]]-os párizsi békeszerződés revíziójában.
 
A szövetség azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: az [[1859]]-es rövid francia–osztrák[[szárd–francia–osztrák háború]] nem hozta meg a franciáknak a hőn áhított sikert, ráadásul Franciaország megneheztelt Oroszországra, amiért nem vállalt el tevékenyebb szerepet Ausztria ellen. Sándor látta, hogy az [[1863]]-as lengyel felkelést követően III. Napóleon csatlakozik az ő politikáját bíráló angolokhoz és osztrákokhoz. A cárral csak a poroszok értettek egyet, így Sándor ettől kezdve úgy tekintett a poroszokra, mint lehetséges szövetségesekre.
 
[[1863]] és [[1870]] között az orosz külpolitika az ázsiai terjeszkedésre összpontosított. Az [[1858]]-ban megkötött [[ajguni szerződés|ajguni]] és [[tiencsini szerződés]]sel, valamint az [[1860]]-as [[pekingi szerződés|pekingivel]] Oroszország már a magáénak tudhatta az [[Amur (folyó)|Amur]] bal partját, és az Amur–Usszuri térség és a [[Japán-tenger]] közötti területet.
82. sor:
[[1877]] áprilisában Oroszország háborút indított az [[Oszmán Birodalom]] ellen, sokkal inkább a balkáni területekért, semmint [[Bulgária]] védelmében. A kaukázusi fronton egészen [[1877]] decemberéig nem értek el nagyobb sikereket az orosz hadak, a [[Balkán (térség)|Balkánon]] pedig a törökök nagyon kemény ellenállást tanúsítottak egészen [[december 10.|december 10-ig]]. [[1878]] januárjában mindkét fél aláírta a fegyverszünetet, [[március 3.|március 3-án]] pedig megkötötték a [[San Stefanó-i béke|San-Stefanó-i szerződést]]. [[Törökország]] megtarthatta európai hídfőállását, de autonóm Bulgáriát kellett kialakítania. A nagyhatalmaknak nem tetszett, hogy Oroszország ekkora befolyásra tett szert, ezért rákényszerítették az oroszokra a [[berlini kongresszus]] döntésének elfogadását: Oroszországnak el kellett fogadnia a San Stefanó-i szerződés revízióját, ezáltal Bulgária területe jelentősen csökkent.
 
Bár továbbra is orosz kézen maradt [[Dél-Besszarábia]] és a korábbi kaukázusi szerzemények, a [[Pánszlávizmus|pánszlávisták]] felfogása szerint Bismarck kancellár, aki pedig megígérte, hogy „becsületes közvetítő” lesz, átállt az osztrákokhoz.
 
=== Újabb reformjai ===