„Szlovák nemzeti felkelés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Bot: uk:Словацьке національне повстання egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások |
||
26. sor:
1938-ban, az [[Anschluss]]t követően a [[Harmadik Birodalom]] megkezdte [[Csehszlovákia]] feladarabolását. A szeptember 29-én kötött [[müncheni egyezmény]] értelmében a németlakta [[Szudétavidék]]et hozzácsatolták a birodalomhoz, Magyarország pedig az [[első bécsi döntés]]ben szerzett területeket. 1939. március 14-én a németek [[Csehország|Cseh- és Morvaországból]] [[Cseh–Morva Protektorátus|protektorátust]] hoztak létre, és [[Jozef Tiso]] német győzködésre kikiáltotta a független [[első szlovák köztársaság|Szlovákiát]], amely később német védnökséget kért. Az új államban [[Vojtech Tuka]] meghirdette a [[nemzetiszocializmus]] programját és Szlovákia elsőként csatlakozott a németekhez a világháború kezdetén, [[Lengyelországi hadjárat (1939)|Lengyelország lerohanásakor]]. A háborús részvételt és a német befolyást ellenző szlovákok súlyos dilemma elé kerültek: Szlovákia hőn vágyott állami létére csak a [[Adolf Hitler|hitleri]] vezetés jóindulata volt a garancia. Ráadásul Tiso Szlovákiája viszonylag békés terület volt, és a német hadi megrendelések felvirágoztatták a gazdaságát és Németországgal szemben nem került bevezetésre az élelmiszerjegy-rendszer. Míg a Tiso-rendszer viszonylag népszerű volt a lakosság körében, a felkelőket később már korántsem támogatták ennyire.
A helyzet csak [[1943]]-ban változott meg, amikor a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] egységei egyre inkább közeledni kezdtek az ország felé. A hadsereg felső vezetésében kezdődött a szövetségesekhez való átállás előkészítése. [[Ján Golian]] alezredes volt a főszervező, aki nagy mennyiségű hadianyagot és a kincstári vagyon nagy részét [[Besztercebánya|Besztercebányára]], a felkelés későbbi központjába szállíttatta. Eközben a hadvezetés két hadosztályt küldött [[Eperjes (Szlovákia)|
A [[partizán]]mozgalmak is ekkoriban kezdtek erősödni az országban, köszönhetően a Szovjetunió támogatásának. Tagjaik a legkülönfélébb nézetekkel rendelkeztek: voltak köztük nacionalisták, kommunisták, idealisták és saját érdekükből csatlakozók. A mozgalmat a [[london]]i csehszlovák emigráns kormány, a [[Kommunizmus|kommunista]] partizánokat pedig [[moszkva]]i vezetők (például [[Klement Gottwald]]) koordinálták. A központi katonai irányítás kérdésében nem sikerült megállapodni, mivel míg a hadsereg és a polgári pártok azt akarták, hogy a partizánok a hadseregnek vessék magukat alá, addig ezt a [[Szlovák Kommunista Párt]] elutasította. Ez végzetesnek bizonyult a felkelés kimenetele szempontjából.
62. sor:
[[Kategória:Második világháború]]
[[Kategória:Szlovákia történelme]]
{{Link GA|uk}}
| |||