Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bot: zh:行星状星云 egy korábban kiemelt cikk; kozmetikai változtatások
A [[Világegyetem]] többi [[Égitest|objektumához]] képest nagyon rövid életűnek számítanak; alig néhány tízezer évig léteznek, a [[Tejútrendszer]]ben jelenleg kb. 1500 darab ismert, közülük alig 50 gömbszimmetrikus alakú. A planetáris ködök nagy jelentőségűek a [[csillagászat]] számára, mivel a kialakulásuk, életük és haláluk során lejátszódó folyamatok vizsgálata segíti a Világegyetem fejlődésének megértését.
 
== Megfigyelésük története ==
A planetáris ködök jellemzően halvány objektumok, egyikük sem látható szabad szemmel. Az elsőt, a [[Súlyzó-köd]]öt [[1764]]-ben fedezte fel [[Charles Messier]] és [[M27]] jelzéssel felvette a [[Messier-katalógus|katalógusába]], de a leghíresebb az [[1779]]-ben felfedezett [[Gyűrűs-köd]]. A korai megfigyelők viszonylag kis nagyítású [[Távcső|távcsöveikkel]] nem tudták megállapítani ezeknek az objektumoknak a pontos mibenlétét; a gázokból álló óriásbolygókhoz hasonló megjelenésük miatt [[William Herschel]], az [[Uránusz (bolygó)|Uránusz bolygó]] felfedezője nevezte el őket planetáris ködöknek, habár már ő is tisztában volt vele, hogy megjelenésük ellenére sem lehetnek bolygók.
 
A megfigyelőberendezések folyamatos fejlődésének köszönhetően egyre jobban megismerhetővé válnak a planetáris ködök. Az űrtávcsövek segítségével a földi megfigyelők számára láthatatlan [[infravörös]] és [[ultraibolya]] színképtartományokban végzett vizsgálatokkal jobban megismerhető a [[hőmérséklet]]ük, [[sűrűség]]ük. A [[Hubble-űrtávcső]] felvételein jól látszik, hogy a Földről – a [[légkör]] zavaró hatása miatt – egyszerűnek tűnő objektumok valójában rendkívül összetett szerkezettel rendelkeznek.
 
== Kialakulásuk ==
A planetáris köd a legtöbb csillag fejlődésének végső állomása. A [[Chandrasekhar-határ]] feletti, tehát 1,43 naptömegnél nehezebb csillagok élete jellemzően látványos [[szupernóva]]-robbanásként ér véget, de a Naphoz hasonló, kis- és közepes tömegű csillagokból planetáris ködök alakulnak ki. Az ilyen csillagok élete során a fűtőanyagukat jelentő [[hidrogén]] [[magfúzió]]val átalakul [[hélium]]má; az így keletkező sugárzási energia pedig megakadályozza, hogy a csillag saját súlya miatt összeroskadjon. Ha a köd központi csillaga kettőscsillag, elképzelhető, hogy a két csillag közötti tömegátadás következményeként az egyik csillag [[nóva]]robbanást produkáljon.<ref>
{{cite web|url=http://hirek.csillagaszat.hu/csillagok_vegallapotai/20081206-novarobbanas-egy-planetaris-kodben.html|title=Nóvarobbanás egy planetáris ködben|last=Kovács |first=József|date=2008-12-06|publisher=[http://hirek.csillagaszat.hu/ Hírek.csillagászat.hu]|accessdate=2008-12-07}}</ref>
A lelökődött gázfelhők burkot alkotnak a csillag körül, majd további rétegek vállnak le és csatlakoznak a felhőhöz. A hideg anyagtömegek távozásával a csillag felszíne is fel tud melegedni, és amikor meghaladja a 30&nbsp;000 kelvint, akkor már elegendő [[ultraibolya sugárzás]]t tud kibocsátani ahhoz, hogy ionizálja az őt körülvevő felhőt, ami ennek következtében világítani kezd: ez a planetáris köd.
 
== Élettartamuk ==
A planetáris ködben található gázok néhány km/s sebességgel távolodnak a központi csillagtól. A gázburok tágulásával párhuzamosan a csillag fokozatosan lehűl, mivel az energiáját elsugározta; a [[magfúzió]] pedig megszűnik, mert már nincs meg az ahhoz szükséges hőmérséklet. Előbb-utóbb annyira lehűl a csillag felszíne, hogy már nem tud elég [[ultraibolya sugárzás]]t kibocsátani a gázburok ionizálásához. A csillag [[fehér törpe|fehér törpévé]] alakul, a köd pedig szertefoszlik és láthatatlanná válik. Egy tipikus planetáris köd kialakulása és megszűnése között általában 10&nbsp;000 év telik el.
 
== Galaktikus újrahasznosítás ==
A planetáris ködök nagyon fontosak a galaktikus evolúció számára. A fiatal Világegyetem kezdetben szinte kizárólag hidrogénből és héliumból állt, a nehezebb elemek a csillagok belsejében keletkeznek magfúzió során. A planetáris ködöket alkotó gázok sok olyan nehéz elemet tartalmaznak, mint a szén, [[nitrogén]] és oxigén. A ködök szétszórják ezeket a – csillagászok által összefoglaló néven fémeknek nevezett – anyagokat. A fiatal, ún. [[Csillagpopulációk|I. populációs csillagok]] sok ilyen elemet tartalmaznak, míg az öreg, II. populációs csillagokban szinte egyáltalán nem találni ilyeneket.
 
== Tulajdonságaik ==
=== Fizikai tulajdonságaik ===
[[Kép:NGC 7293.jpg|bélyegkép|balra|270px|A [[Csiga-köd]] a legközelebbi planetáris köd; 450 [[fényév]]nyire, a [[Vízöntő csillagkép]]ben található]]
 
A planetáris ködök szerkezete lehet ''anyag-kötött'' vagy ''sugárzás-kötött''. Ezek a kifejezések – némileg megtévesztő módon – arra utalnak, hogy az első esetben a központi csillagból olyan sok [[Ultraibolya sugárzás|UV]]-[[foton]] érkezik, hogy a köd teljes anyagát ionizálni tudják, a második esetben viszont kevés UV-sugárzás érkezik, ezért csak ionizációs hullámok haladnak át a semleges gázburkon. Mivel az átlagos planetáris ködök anyagának legnagyobb része ionizált (gyakorlatilag [[plazma]] állagú), ezért a [[mágneses mező]]k hatásai igen erősen jelentkeznek; például világító vonalak és plazma-instabilizációk formájában.
 
=== Számuk és eloszlásuk ===
[[Kép:M2-9.jpg|right|thumb|312px|Az erősen kétpólusú '''M2-9''' jelű köd.]]
A [[Tejútrendszer]]ben található mintegy 200 milliárd csillag közül jelenleg csak 1500-ról tudjuk, hogy planetáris köddel rendelkezik. Az igen rövid élettartamuknak köszönhető, hogy ritka jelenségnek számítanak. A legtöbb a Tejútrendszer síkjában látható, azon belül pedig a galaxis magja körül helyezkednek el a legnagyobb koncentrációban. Csak nagyon ritkán fordulnak elő [[csillaghalmaz]]okban, mindössze egy-két ilyen eset ismert.
Mivel a korszerű [[CCD]]-érzékelők érzékenysége nagyban felülmúlja a hagyományos filmekét, ezért a legutóbbi felmérések során tömegesen fedeztek fel új planetáris ködöket; az érzékeny szűrők segítségével jól kimutathatóak a hidrogén fényes emissziós vonalai, amelyek minden planetáris ködben erőteljesen jelen vannak.
 
=== Morfológiájuk ===
Az általános értelemben vett planetáris köd [[szimmetria|szimmetrikus]] és közel [[gömb]] alakú, de igazából a megjelenésük terén nagy változatosságot mutatnak és rendkívül összetett alakzatok is előfordulnak. Körülbelül 10%-uk erősen kétpólusú, egy kisebb részük pedig aszimmetrikus. Mindössze néhány négyszögletes alakú létezik. Ennek a nagy változatosságnak a kiváltó oka még nem teljesen ismert, de a különleges formák valószínűleg [[kettőscsillag]]ok esetében alakulnak ki, ahol a központi csillag erős [[gravitáció]]s kölcsönhatásban van a társcsillagával. A csillag körül keringő bolygók szintén befolyásolhatják a köd anyagának folyásirányát, továbbá a [[mágneses mező]]knek és a [[csillagszél]]nek is fontos szerepe lehet a szokásostól eltérő alakzatok kialakulásában.
 
* [[Súlyzó-köd]] ([[Messier 27|M27]], [[NGC 6853]])
* [[Bagoly-köd]] ([[Messier 97|M97]], [[NGC 3587]])
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== További információk ==
{{commonskat|Planetary nebulae}}
* [http://www.supernova.hu/hst/prc97-38/hatos/tudom.html Tudományos háttér: a planetáris ködök szerkezetének kialakulása]
* [http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Agbo&url=/eletestudomany/archiv/2001/0141/10.html Élet és tudomány: Változatok gyűrűsködre]
== Kapcsolódó szócikkek ==
 
{{Portál|Csillagászat}}
[[Kategória:Planetáris ködök|*]]
 
{{Link FA|ca}}
{{Link FA|en}}
{{Link FA|es}}
{{Link FA|sk}}
{{Link FA|sl}}
{{Link FA|zh}}
{{Link FA|ca}}
{{Link GA|cs}}
{{Link GA|de}}
156 470

szerkesztés