„Oldham Athletic AFC” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
57. sor:
{{korr}}
 
Az '''Oldham Athletic AFC''' egy az [[Anglia|angliai]] [[Oldham]] városában székelő [[Labdarúgás|futballcsapat]] , mely jelenleg a helyi harmadik vonalban, a [[Angol labdarúgó-bajnokság (harmadosztály)|Football League One-ban]] szerepel. Utoljára az [[1996-1997-es angol labdarúgó-bajnokság (másodosztály)|1996-97-es szezont]] töltötték más osztályban, ekkor estek ki [[angol labdarugólabdarúgó-bajnokság (másodosztály)|Championship-ből]].
A klubbot 1895-ben Pine Villa F.C. néven alapították, mely a helyi [[Manchester|manchesteri]] illetve [[Lancashire]]-i ligákban játszott. 1899-ben, mikor a riválosrivális Oldham Country FC csapata fizetésképtelenné vált, a Pine Villa FC költözött korábbi pályájukra, az Oldham Athletic Ground-ra (mai nevén [[Boundary Park]]-ba), és nevét Oldham Athleticre változtatta. Az első világháború kitörése előtti utolsó, 1914-15-ös szezonban másodikként végeztek az első osztályban, de az újraindulást követően 1923-ban kiestek. 1990-ben [[Angol labdarúgó-ligakupa|Ligakupa]] döntőt játszottak, majd [[1990-1991-es angol labdarúgó-bajnokság (másodosztály)|1991-ben]] megnyerték a másodosztályt, így 68 év után újra az angol élvonalban játszhattak. Az első évben sikerült a bennmaradás, így a következő szezonban induló [[Premier League]] alapító tagjai lehettek, de [[1993-1994-es angol labdarúgó-bajnokság (első osztály)|1994-ben]] kiestek, annak ellenére hogy ugyanezen évben az [[Angol labdarúgókupa|FA-kupában]] elődöntőt játszhattak.
Az 1990-es évektől kezdődően általában gyenge teljesítményt nyújtott a klub, a rengeteg megforduló edző mellett az öregedő stadion problémáival is meg kellett küzdeniük. A 2003-2004-es szezonban a klub fizetésképtelenné vált, majd 2004 februárjában egy [[Amerikai Egyesült Államok|amerikábanAmerikában]] élő [[Nagy-Britannia|brit]] üzletember, [[Simon Blitz]] vezette társulás megvásárolta a csapatot, és Kft formában üzemeltette tovább.
 
==Története==
72. sor:
===A világháború utáni évtizedek===
A [[második világháború]] után hasonlóan az elsőhöz időbe került míg formába lendült a csapat. Első szezonjukat a csalódáskeltő 19. helyen zárták, [[Frank Womack]] vezetőedző ennek hatására lemondott. [[Billy Wooton]] irányításával [[1948-1949-es angol labdarúgó-bajnokság (harmadosztály-észak)|1949-ben]] a 6. helyen zártak, de az igazi fellendülést [[George Hardwick]] játékos-edző [[1950|1950—es]] kinevezése hozta meg.
Hardwickot 15,000 fontért igazolták a [[Middlesbrough FC|Middlesbrough]] csapatától, ekkoriban ez az összeg, főleg egy harmadosztályú csapat esetében kiemelkedőnek számított. A szurkolókat, és az egész várost feltüzelte a két évvel korábban még az [[angol labdarúgó-válogatott|angol válogatott]] kapitányaként szereplő játékos érkezése. Hardwick első évében, a bajnokságot sokáig vezetve, végül a 4. helyen zártak. A hazai meccseken igen magas volt a kilátogató szurkolók száma, a rivális [[Stockport County FC|Stockport County]] elleni 1-0-s diadalt 33,450-en tekintették meg a helyszínen [[1952|1952.]] márciusában. Korábban, egy januári [[Chester City FC|Chester City]] elleni mérkőzésen a csapat új klubrekordot állított fel szerzett gólok tekintetében, miután 11-2-re diadalmaskodott az ellenfél felett. [[Eric Gemmel]] hét gólt szerzett a mérkőzésen, ez mind a mai napig a legtöbb gól melyet játékos valaha egy mérkőzésen szerzett az Oldham színeiben. A [[1952-1953-as angol labdarúgó-bajnokság (harmadosztály-észak)|következő évben]] az Oldham bajnok lett, így feljutott a másodosztályba. Az öregedő keretnek, és a kevés játékosvásárlásra fordítható pénznek köszönhetően azonban a következő szezon komoly csalódást jelentett a szurkolóknak, mindössze 8 megnyert mérkőzéssel az Oldham utolsó helyen végzett a 1953-1954-es angol labdarúgó-bajnokság (másodosztály)|másodosztályban]]. A kiesést követő [[1954-1955-ös angol ladarúgólabdarúgó-bajnokság (harmadosztály-észak)|első szezont]] a 10. helyen zárták az északi harmadosztályban
1955-ben Hardwick lemondott, az ezt követő 5 évben csak szenvedett az alakulat, háromszor is az első 20 helyezésen kívül végeztek. [[1957-1958-as angol labdarúgó bajnokság (harmadosztály-észak)|1957-58-as]] 15. helyezésével az Oldham alapító tagjává vált az újonnan alakult negyedosztálynak. [[1958-1959-es angol labdarúgó-bajnokság (negyedosztály)|Első szezonjukat]] a 21. helyen zárták a 24 csapatos mezőnyben, az utolsó négy csapat egyikeként pedig kérvényezniük kellett újraválasztásukat a liga csapati közé, melyet a szövetség végül megtett. A következő szezont még ennél is hátrébb, a 23. helyen zárták, csak a [[Hartlepool United FC|Hartlepool United]] együttesét tudták megelőzni, ez a klub történetének legrosszabb szereplése volt a ligában. Ismét újraválasztásukat kellett kezdeményezniük, amely ismét sikerrel zárult. Érdekesség hogy a 22. helyen végzett [[Gateshead FC|Gateshead]] gárdáját nem választották meg újból tagnak, helyettük a [[Peterborough United FC|Peterborough United]] gárdája szerepelhetett a negyedosztályban a következő szezontól.
Az 1960-as évek elején vált meghatározó játékossá az Oldhamben [[Ken Bates]]. Részben neki, részben az új edzőnek, [[Jack Rowley|Jack Rowleynak]] köszönhetően a csapattal nagyot fordult a világ, és az [[1962-1963-as angol labdarúgó-bajnokság (negyedosztály)|1962-63-as szezont]] másodikként zárva feljutottak a harmadosztályba, de Rowley elhagyta a klubbot.. Az ezt követő hat szezonban sem a csapat formáját, sem az edzői tisztséget betöltő személyt nem sikerült állandósítani, Les McDowall, Gordon Hurst, és Jimmy Mcllroy is töltöttek el időt a csapat élén. 1968-ban ismét Jack Rowleyt nevezték ki a csapat élére, de a kiegyensúlyozatlan teljesítményen ő sem tudott változtatni, így az év végén ligautolsóként búcsúztak a harmadik vonaltól. Az 1969-70-es szezon közepén Jack Rowley és Bates is elhagyta a csapatot, [[Jimmmy Frizzell]] ült le az edzői székbe, aki 13 szezont töltött el az Oldham élén.
 
===A Frizzell és Royle érák===
Jimmy Frizzell, korábbi [[Skócia|skót]] védő az [[1969-1970-es angol labdarúgó-bajnokság (negyedosztály)|1969-70-es szezonban]] lett az Oldham Athletic vezetőedzője. [[1970-1971-es angol labdarúgó-bajnokság (negyedosztály)|Első teljes szezonjában]] harmadik helyen végzett az együttessel, így újra feljutott a harmadosztályba. Itteni [[1971-1972-es angol labdarúgó-bajnokság (harmadosztály)|első szezonjukat]] a 11. pozícióban zárták, majd az [[1972-1973-as angol labdarúgó-bajnokság (harmadosztály)|1972-73-as idényben]] negyedikként zártak, 7 ponttal lemaradva a bajnok, feljutó Bolton Wanderers mögött. A [[1973-19851974-es angol labdarúgó-bajnokság (harmaddosztályharmadosztály)|következő évben]] az Oldham megnyerte a bajnokságot, így 21 év után visszatérhetett a másodosztályba. Ez a kaland azonban sikeresebben zárult mint a 21 évvel ezelőtti, Frizzell regnálása alatt a csapat végig megőrizte másodosztályú tagságát, az FA-kupában, és a ligakupában azonban nem értek el nagy sikereket.
 
1982 júniusában a klub [[Joe Royle|Joe Roylet]] nevezte ki a csapat élére, és egy új korszak vette kezdetét. Irányítása alatt előbb a 7. majd a 19. helyen végzett a gárda, majd az [[1986-1987-es angol labdarúgó-bajnokság (msáodosztálymásodosztály)|1986-87-es évadban]] mindössze 3 ponttal maradt le a biztos feljutást eredményező második helyről, melyet a [[Portsmouth FC|Portsmouth]] csapata szerzett meg. Így is részt vehetett a rájátszásban, de nem sikerült kiharcolnia a fejlutástfeljutást.
Royle irányítása alatt 1990-ben [[1989-1990-es angol labdarúgó-ligakupa|ligakupa]] döntőt játszott a csapat a [[Wembley Stadion|Wemleyben]], a [[Nottingham Forest FC|Nottingham Forest]] elleni mérkőzésen 1-0-s vereséget szenvedett az Oldham. A [[1990-1991-es angol labdarúgó-bajnokság (másodosztály)|következő évben]] nem sikerült megismételni a jó kupaszereplést, cserébe azonban a bajnokságot megnyerve 68 év után újból élvonalbeli klubbá vált az egyesület. [[1991-1992-es angol labdarúgó-bajnokság ((első osztáyosztály)|Első évüket]] a 17. helyen zárták a 22 csapatos bajnokságban, így alapító tagjai lehettek a [[1992-1993-as angol labdarúgó-bajnokság (első osztály)|1992-93-as szezonban]] a Premier League-nek. További két idényt töltöttek el az élvonalban, majd kiestek, és a következő esztendőben véget ért a Royle-éra, miután az Royle az [[Everton FC|Everton]] edzője lett.
Ebben az időszakban az Oldham kétszer is elérte az [[Angol labdarúgókupa|FA-kupa]] elődöntőjét, mindkét alkalommal újrajátszást követően szenvedtek vereséget a [[Manchester United FC|Manchester United-től]]. [[1993-1994-es angol labdarúgókupa|1994-ben]] mindössze egy perc választotta el a csapatot a döntőbe jutástól, de [[Mark Hughes]] utolsó percben esett egyenlítő találata után 1-1-re végződött a [[Wembely Stadion|Wembley-ben]] megrendezett találkozó, az újrajátszásban pedig 4-1-es vereséget szenvedett az Oldham a [[Maine Road]]-on. Sok Oldham szurkoló tekint Mark Hughes egyenlítő találatára úgy mint egy olyan csapásra melyen sosem tudta magát túltenni a csapat. Az Oldham ezt követően hétből egyetlen meccsét sem volt képes megnyerni a bajnokságban, így az utolsó fordulóban egy [[Norwich City FC|Norwich City]] elleni 1-1-et követően búcsúzott az élvonaltól.
Az kései 80-as és a korai 90-es évek Oldhamjében számos, később nagyobb kluboknál is szerencsét próbáló játékos megfordult. [[Mike Milligan]], az Oldham saját nevelésű [[Írország|ír]] középpályását 1990-ben egymillió fontért vásárolta meg az [[Everton FC|Everton]], azonban egy évvel később, egy sikertelen szezont követően visszatért a [[Boundary Park]]ba. Ugyanekkor adta el az Oldham 625000 fontért cserébe a szintén ír [[Denis Irwin]]t a [[Manchester U nitedUnited FC|Manchester United]] csapatának. A [[Cork]]-i születésű védő az ezt követő 12 évben jelentős hazai és nemzetközi sikereket ért el a vörös ördögök színeiben. [[Early Barrett]], aki szintén védőként játszott kulcsszerepet az Oldham kupameneteléseiben, és feljutásában, 1992 februárjában lett az [[Aston Villa FC|Aston VilllaVilla]] játékosa, 1,7 millió fontért cserébe. Ebben az időben ő volt a szigetország egyik legdrágább védője, és később ligakupát nyert a birminghami gárdával, majd több mint 200 élvonalbeli bajnokival a háta mögött, 2000-ben visszavonult.
 
===Közelmúlt===
John Royle távozása után 1994 novemberében [[Graeme Sharp]] vette át a csapat irányítását mint játékos-edző, azonban nem sikerült elérni a feljutást, a következő szezonban pedig a kiesés szélére került a gárda. 1997-ben azonban már semmi nem mentette meg a csapatot, nem sokkal azután hogy [[Neil Warnock]] –ot nevezték ki a csapat élére, az Oldham kiesett a Division One-ból. Az Oldham az egyik legnagyobb múltú csapa volt az [[1997-1998-as angol labdarúgó-bajnokság (harmadosztály)|1997-98-as szezon]] harmadosztályában, Warnock pedig az ezt megelőző 11 évben különböző csapatokkal ötször is sikeresen harcolta ki a feljutást. Mindennél fogva, a legtöbben azonnali feljutásra számítottak, a csapat azonban a csalódáskeltő 13. helyen zárta a bajnokságot, Warnock lemondott, helyét a veterán csatár, [[Andy Rithcie]] játékos-edző vette át. Mivel nem sikerült kiharcolni a feljutást, 2001 októberében menesztették, [[Mick Wadsworth]] követte az edzői székben.
Az Oldham az egyik legnagyobb múltú csapa voltt az [[1997-1998-as angol labdarúgó-bajnokság (harmadosztály)|1997-98-as szezon]] harmadosztályában, Warnock pedig az ezt megelőző 11 évben különböző csapatokkal ötször is sikeresen harcolta ki a feljutást. Mindennél fogva, a legtöbben azonnali feljutásra számítottak, a csapat azonban a csalódáskeltő 13. helyen zárta a bajnokságot, Warnock lemondott, helyét a veterán csatár, [[Andy Rithcie]] játékos-edző vette át. Mivel nem sikerült kiharcolni a feljutást, 2001 októberében menesztették, [[Mick Wadsworth]] követte az edzői székben.
2001-ben Chris Moore, oxfordi üzletember felvásárolta az Oldham Athleticet, azzal a nem titkolt szándékkal hogy öt éven belül visszavezeti őket a Premier League-be. 2002 nyarán Wadsworth távozott, a csapat élére [[Iain Dowie]] állt, akinek sikerült egy ütőképes alakulatot faragnia a csapatból, az Oldham rájátszásba jutott, azonban ott elbukott. A szurkolókat azonban ennél sokkal jobban zavarta az a tény hogy Moore úgy döntött eladja a klubot, hatalmas adósságot, és egy gyenge keretet maga után hagyva, miután a csapat legjobb játékosait a piaci értékük töredékéért eladta. Egy darabig úgy tűnt hogy a klub megszűnhet, de végül jelentkezett egy új befektetői csoport.
A 2004-2005-ös évadban Simon Blitz, és két partnere Simon Corney valamint Danny Gazal megvásárolták az Oldham Athletic csapatát, megmentvén ezáltal a klubot az esetleges felszámolástól. Miközben a tulajdonosok igyekeztek visszafizetni a klub felhalmozódott adósságait, a csapat éveken keresztül szenvedett, a [[2004-2005-ös angol labdarúgó-bajnokság (harmadosztály)|2004-2005-ös idényben]] épphogy elkerülte a kiesést. A [[2006-2007-es angol labdarúgó-bajnokság (harmadosztály)|2006-07-es szezonban]] már jobban teljesített a csapat, bejutott a rájátszásba, azonban az elődöntőben 5-2-es vereséget szenvedett összesítésben a [[Blackpool FC|Blackpool]] csapatától. Két szezon után 2009 márciusában azonnali hatállyal menesztették [[John Sheridan]] vezetőedzőt, helyét ideiglenesen a korábban már a klubnál megfordult [[Joe Royle]] vette át. Év végén a klub állandó szerződést kínált Roylenak, de ő ezt elutasította, így 2009 áprilisában a klub bejelentett, hogy a következő évtől a [[Darlington FC]] edzője, [[Dave Penney]] lesz az Oldham menedzsere.
Dave Penneyt 2010. május 6-án menesztették, helyét ideiglenesen [[Martin Gray]] másodedző vette át a szezon utolsó mérkőzésére. 2010 júniusúban [[Paul Dickov]]-ot nevezték ki egy évre az Oldham játékos-edzőjének, majd később szerződését meghosszabbították.
 
==Források==
97 ⟶ 96 sor:
 
{{Portál|Labdarúgás}}
 
 
[[Kategória:Angol labdarúgócsapatok]]