„Simone Veil” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
66. sor:
1945. május 3-án érkezett vissza hazájába. Párizsban jogot tanult, és az ''Institut d’études politiques de Paris (Sciences Po) (Politikai Tudományok Intézete)'' hallgatója lett. 1956-ban sikeres bírói szakvizsgát tett, és az Igazságügyi Minisztériumban a büntető igazságszolgáltatás területén töltött be magas hivatalt. Veil asszonyt kezdetben baloldali politikai irányultság jellemezte, nagy csodálója volt [[Pierre Mendès France]]–nak. Támogatta az európai államok szövetségének gondolatát, és nagyon sajnálta, hogy az ''Európai Védelmi Közösség'' tervét még Mendès France is elvetette. Közel érezte magát eszmeileg családja régi ismerőséhez, [[Raymond Aron]]hoz, és nagyon szerette volna, hogy a gaullisták és a kommunisták mellett egy harmadik politikai erő is megjelenjen Franciaországban.
1970-ben [[Georges Pompidou]] a ''Conseil supérieur de la magistrature'' (Francia Bírói Tanács) főtitkárává nevezte ki. [[Valéry Giscard d’Estaing]] elnöksége alatt [[Jacques Chirac]] kormányában egészségügyi miniszter lett (a tárcát [[Raymond Barre]] kormányai alatt is megtartotta). Veil miniszterasszonyt megbízták 1974-ben, hogy dolgozza ki az önkéntes [[terhességmegszakítás]]t engedélyező törvény tervezetét. A képviselők előtt mondott beszédében hangsúlyozta, hogy ''„az abortusz kizárólag végső megoldás a kilátástalan helyzetekben”''. A törvény 1975. január 19-én lépett érvénybe. Rengeteg támadás érte őt a törvény miatt, és nem csak a keresztény vallási közösségek részéről. A vallásos zsidók még 2005-ben is nehezteltek rá. Néhány [[fundamentalizmus|fundamentalista]] [[New York]]-i [[rabbi]] levélben követelte [[Lengyelország]] elnökétől, hogy az [[auschwitzi koncentrációs tábor]] felszabadításának 60. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésen ne Veil asszony képviselje az egykori deportáltakat.
1979–ben az [[Európai Parlament]] első női elnökévé választották. Jó kapcsolatokat ápolt [[Helmut Schmidt]]tel, [[Margaret Thatcher]]rel, [[I. János Károly spanyol király|I. János Károly királlyal]], [[Ronald Reagan]]nel, [[Bill Clinton|Bill]] és [[Hillary Clinton]]nal, [[Huszejn jordán király|Huszejn]] [[Jordánia uralkodóinak listája|jordán királlyal]], [[Abdou Diouf]]fal, [[Szenegál]] elnökével, [[Nelson Mandela|Nelson Mandelával]] és [[Anvar Szadat]]tal, aki [[jeruzsálem]]i látogatása után Veil asszony meghívására beszédet mondott az Európai Parlamentben.
| |||