„Margarethe hadművelet” változatai közötti eltérés

Javítás
(forma)
(Javítás)
|védekező=[[Fájl:Flag of Hungary 1940.svg|25px]] [[Magyarország]]
|parancsnok1=[[Fájl:Flag of Germany 1933.svg|25px]] [[Adolf Hitler]]
|parancsnok2=[[Fájl:Flag of Hungary 1940.svg|25px]] [[Horthy Miklós]] kormányzó<br />[[Szombathelyi Ferenc]] vezérezredes, Honvédhonvéd Vezérkarvezérkari főnök (HVKF)
|haderő1=
|haderő2=
Magyarország kormányzója, [[Horthy Miklós]] [[1942]]. [[március 9.|március 9-én]] a nyíltan angolbarát [[Kállay Miklós]]t nevezte ki miniszterelnökké, [[Bárdossy László]]t követve a poszton. Az új kormányfőnek [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] gróf javaslatára meghagyta, hogy a Német Birodalom felé ne vállaljon be újabb kötelezettségeket ''(„a 2. hadsereg volt az utolsó”)''<ref>Ez a mondat Horthytól származik. Lásd ''Háború'' 3. oldal. A pontos forrás egyelőre nem ismert.</ref> és keresse a háborúból való fokozatos kiválás lehetőségeit. A magyar vezetés – a britekkel együtt – komolyan hitt abban 1942–43-ban, hogy a brit [[balkán]]i partraszállás sikert érhet el és a kiugrási kísérlet a lehető legkedvezőbb politikai légkörben fog megtörténni a térség országai számára (megmarad a politikai berendezkedés és a [[bécsi döntések]]kel visszacsatolt területek is).
 
Ettől függetlenül az első „tapogatózásokra”, az ellenséges erőkkel való kapcsolatfelvétételre 1942 nyarán került sor (a 2. magyar hadsereg bevetéseinek idején). Közvetítő országoknak [[Svédország]]ot ([[Stockholm]]), [[Svájc]]ot ([[Bern]]) és [[Törökország]]ot ([[Isztambul]] és [[Ankara]]) szemelték ki. Kapcsolatfelvételi célból akkreditálták Stockholmba [[Gellért Andor]]t, aki [[Ullein-Reviczky Antal]] külügyminisztériumi sajtófőnökkel tartotta az összeköttetést, kétirányú kapcsolatot teremtve a londoni külügyminisztériummal. A stockholmi brit nagykövetség sajtófigyelő irodájának magyar referense az a [[Böhm Vilmos]], aki a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] idején hadügyi népbiztos volt, 1 hónapig.<br />
 
A berni vonal, noha sikerült megkörnyékezni a [[Népszövetség]] egykori magyar pénzügyi megbízottját, az amerikai [[Royall Tyler]]t, mégis csak esetlegesen működött.<br />
[[Isztambul]]ban [[1943]]. elején lényegében szintén sikertelenül kísérletezett [[Frey András]], a [[Magyar Nemzet]] tudósítója, [[Vály Ferenc]] jogászprofesszor és [[Veress László]] külügyminisztériumi segédtitkár is. Sikertelenül, mert nem találkozhattak felelős brit, vagy amerikai követségi alkalmazottakkal. A brit külügyminisztérium 1942 őszén még mindhárom csatornának a casablancai hivatalos brit álláspontot közölte.<ref>''„Magyarország mindaddig, amíg a szövetségesek ellen harcol és a tengelyt támogatja, nem számíthat sem rokonszenvre, sem kíméletre.”'' Lásd ''Háború és 49 év béke'' 1994/1, 4. o.</ref> Magyarország számára tehát nem maradt más választás, a háborúból való kilépési szándékát kellett valahogy kifejeznie úgy, hogy a nyugati szövetségesek felé nem vállal harcot, az országba érkező brit–amerikai csapatok előtt hajlandó letenni a fegyvert, de mindezt a németek tudtán kívül. A három török követ azonban találkozott [[Pálóczi-Horváth György]]el is, aki a német érdekeltségű területeken működő SOE-csapatok isztambuli magyar referense volt. A vele való titkolt kapcsolatfelvételre utazott ki [[február 7.|február 7-én]] [[Szent-Györgyi Albert]] orvosprofesszor is.<ref>Ekkorra már a [[2. magyar hadsereg]] elveszett. A felbomlott kötelékeket a [[Don]] mögötti 100-150 km-re felállt új védvonalaknál szedték össze, még március elején is érkeztek be magyar katonák. Az alakulatot áprilisban Magyarországra szállították és április 30-án a hds.pk-ság beszüntette működését.</ref> Noha nem volt a kiutazó delegátus tagja, mégis küldetéséről Kállay miniszterelnök és a polgári ellenzék is tudott (a szoc.dem. párt is). Ekkorra változott meg a brit külpolitika is, immár nem zárkóztak el mereven a német érdekeltségű kisebb országok kapcsolatfelvételétől (a nyári eseményekről ld. lejjebb). Szent-Györgyi kapcsolatot tudott teremteni az isztambuli brit megbízottakkal és eljuttatott egy memorandumot is az ankarai amerikai követnek. Beszámolt az ország kül- és belpolitikai helyzetéről, a haderő állapotáról és a tisztikar németekhez való hozzáállásáról, illetve személycserék lehetőségét is szükségesnek látta, végül felajánlotta magát, mint lehetséges miniszterelnök-jelölt a kiugrást követő új kormányban. A kormányalakítást azonban a liberális demokrata ellenzék nevében ajánlotta fel, ami noha segítette is az enyhülést, de meg is zavarta a szövetségeseket: Bethlent és körét nem számították a liberális demokratákhoz.<ref>Szent-Györgyi a német megszálláskor illegalitásba vonult. Hitler személyesen adott parancsot az elfogatására. Az utolsó pillanatokban sikerült őt kicsempészni a svéd nagykövetségről, ahonnan a már szovjet hadsereg által ellenőrzött területre került.</ref>
 
[[Isztambul]]ban [[1943]]. elején lényegében szintén sikertelenül kísérletezett [[Frey András]], a [[Magyar Nemzet]] tudósítója, [[Vály Ferenc]] jogászprofesszor és [[Veress László]] külügyminisztériumi segédtitkár is. Sikertelenül, mert nem találkozhattak felelős brit, vagy amerikai követségi alkalmazottakkal. A brit külügyminisztérium 1942 őszén még mindhárom csatornának a casablancai hivatalos brit álláspontot közölte.<ref>''„Magyarország mindaddig, amíg a szövetségesek ellen harcol és a tengelyt támogatja, nem számíthat sem rokonszenvre, sem kíméletre.”'' Lásd: ''Háború és 49 év béke'' 1994/1., 4. o.</ref> Magyarország számára tehát nem maradt más választás, a háborúból való kilépési szándékát kellett valahogy kifejeznie úgy, hogy a nyugati szövetségesek felé nem vállal harcot, az országba érkező brit–amerikai csapatok előtt hajlandó letenni a fegyvert, de mindezt a németek tudtán kívül. A három török követ azonban találkozott [[Pálóczi-Horváth György|Pálóczi-Horváth Györggyel]]el is, aki a német érdekeltségű területeken működő SOE-csapatok isztambuli magyar referense volt. A vele való titkolt kapcsolatfelvételre utazott ki [[február 7.|február 7-én]] [[Szent-Györgyi Albert]] orvosprofesszor is.<ref>Ekkorra már a [[2. magyar hadsereg]] elveszett. A felbomlott kötelékeket a [[Don]] mögötti 100-150 km-re felállt új védvonalaknál szedték össze, még március elején is érkeztek be magyar katonák. Az alakulatot áprilisban Magyarországra szállították és április 30-án a hds.pk-ság beszüntette működését.</ref> Noha nem volt a kiutazó delegátus tagja, mégis küldetéséről Kállay miniszterelnök és a polgári ellenzék is tudott (a szoc.dem. párt is). Ekkorra változott meg a brit külpolitika is, immár nem zárkóztak el mereven a német érdekeltségű kisebb országok kapcsolatfelvételétől (a nyári eseményekről ld. lejjebb). Szent-Györgyi kapcsolatot tudott teremteni az isztambuli brit megbízottakkal és eljuttatott egy memorandumot is az ankarai amerikai követnek. Beszámolt az ország kül- és belpolitikai helyzetéről, a haderő állapotáról és a tisztikar németekhez való hozzáállásáról, illetve személycserék lehetőségét is szükségesnek látta, végül felajánlotta magát, mint lehetséges miniszterelnök-jelölt a kiugrást követő új kormányban. A kormányalakítást azonban a liberális demokrata ellenzék nevében ajánlotta fel, ami noha segítette is az enyhülést, de meg is zavarta a szövetségeseket: Bethlent és körét nem számították a liberális demokratákhoz.<ref>Szent-Györgyi a német megszálláskor illegalitásba vonult. Hitler személyesen adott parancsot az elfogatására. Az utolsó pillanatokban sikerült őt kicsempészni a svéd nagykövetségről, ahonnan a már szovjet hadsereg által ellenőrzött területre került.</ref>
 
[[1943]]. [[február 19.|február 19-én]] Kállay a képviselőház külügyi bizottságának kifejti, hogy ''„[...] a keleten folyó háború súlypontja a Balkánra fog átterelődni, és angol-amerikai csapatok partraszállása várható.”'' Március elején már maga Kállay küldte Stockholmba a külügyminisztérium politikai osztályának helyettes vezetőjét, [[Szegedy-Maszák Aladár]]t. A politikus a kormány nevében nyilatkozott, hogy angol–amerikai, vagy lengyel csapatok érkezése esetén Magyarország nem tanúsítana ellenállást, viszont ''„makacsul fog küzdeni szovjet, román vagy jugoszláv erők ellen”''.<ref>1939-ben több tízezer lengyel katona jutott ki Magyarországon keresztül nyugatra. Lásd ''Háború és 49 év béke'' 1994/1, 4. o. Utólag kissé visszásnak tűnhet a lengyel csapatok megemlítése. Később, másfél év múlva azonban már a jugoszlávok felé enyhült a magyar politikai hozzáállás.</ref>
 
=== A Birodalom felfigyel ===
A magyar kiugrási lehetőségek kereséseiről a német külügyminisztérium, az [[Abwehr]] és a [[Gestapo]] és más diplomaták révén már 1943 elejétől naprakész információkkal rendelkezett. Márciusban a kialakult helyzetre tekintettel – a svédországi és törökországi magyar követek eredményeinek ismeretében – [[Joachim von Ribbentrop]] birodalmi külügyminiszter Budapestre küldte [[Edmund Veesenmayer]]-t, majd a helyzet tisztázására [[április 16.|április 16-án]] Hitler meghívta a [[salzburg]]i [[Klessheim-kastély]]ba Horthyt, magyarázatot követelt a béketapogatózások miatt. A két ország politikája közötti különbséget jól tükrözi, hogy a kormányzó nem akarta aláírni a zárókommünikét (annak szövegezése miatt: a szovjet és az angolszász csapatokkal szemben is fellépnek), de a németek nyomására végül mégis szignálta. A tárgyalások budapesti tájékoztatója során azonban a záróközleménynek ezt a szakaszát nem hozták nyilvánosságra, ami a németek bizalmatlanságát csak tovább növelte. A következő hónapokban tovább nőtt a feszültség a két fél között és a németek világosan látták, a Kállay-kormány következetesen végrehajtja az elkülönülés politikáját. Az olaszországi helyzet után Hitler úgy döntött, beavatkozik Magyarország belügyeibe,<ref>Július 26-i megbeszélésén kijelentette: ''Ügyelnünk kell arra, nehogy Magyarországon valami disznóság történjék!''</ref> a vezetés megkezdte az ország megszállásának terveit előkészíteni. Hitler ekkor már elsődleges fontosságúnak tartotta Magyarország földrajzi helyzetét a keleti front szempontjából. [[szeptember 30.|Szeptember 30-án]] a vezérkar beterjesztette a ''Martagerthe I''<ref>Punka György szerint nevét a [[Margitsziget]]ről kapta, amit a romániai beavatkozás neve nem támaszt alá.</ref> fedőnevű tervet. A terv három megszállási zónára bontotta az országot: az első a Tisza vonaláig terjedt, beleértve a fővárost is, itt a [[Wehrmacht]] tevékenykedne; a második a Tiszántúl lett, amit a román csapatok szállnak meg; a harmadik pedig Észak-Magyarország, ahová a német és [[Szlovák Köztársaság#Csehszlovák korszak|szlovák]] csapatok együttesen vonulnak be. A terv nem tett a végrehajtási időpontra javaslatot, mert a keleti fronton egyre súlyosabb területi és katonai veszteségeket szenvedtek. A hadműveleti osztály vezetője [[november 1.|november 1-jén]] véleményezte a tervet, mellyel egyetértett, azonban kikötötte, hogy a magyar honvédséget nem lefegyverezni kellene, hanem a szövetségi rendszerben tartani. A módosított terv [[november 7.|november 7-ére]] készült el. Végleges döntés ebben sem született, mert az elkülönített erőket a keleti frontra vezényelték az ''A'' és ''Dél Hadseregcsoport''okhoz. Eközben a külügyminisztérium ismét Magyarországra[[Magyarország]]ra küldte [[Edmund Veesenmayer-t|Veesenmayert]], aki a ''[[Standard Villamossági Társaság'']] igazgatójaként (fedőbeosztás) érkezett Budapestre[[Budapest]]re, majd kapcsolatba lépett a jobb oldali[[jobboldal]]i politikusokkal. Tapasztalatairól [[december 10.|december 10-én]] egy 50 oldalas jelentést küldött Ribbentropnak, melyben véleménye szerint ''„a mézesmadzag és korbács módszerét kell használni”'', mellyel elérhetőek a német politikai és katonai célok.<ref>[http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/ng5560.html Veesenmayer 1943. december 10.-i jelentése]. Dr. Ravasz István nevezi 50 oldalasnak a jelentést a ''Háború...'' c. folyóiratban közölt cikkében.</ref> A jelentés megvitatása után [[1944]] januárjában a vezérkar ismét felülvizsgálta a ''Margarethe-terv''et, de mivel továbbra sem álltak rendelkezésre megfelelő katonai erők (1943. [[december 24.|december 24-én]] újabb téli szovjet offenzíva kezdődött a keleti fronton), így bizonytalan időre elnapolták a végrehajtást. Februártól azonban a ''Dél Hadseregcsoport'' helyzete egyre kritikusabbá vált, a ''[[2.'' Ukrán Front|2.]] és ''[[3. Ukrán Front'']] egyre közelebb ért a [[Keleti-KárpátokhozKárpátok]]hoz. Ha Magyarország ekkor átáll a szövetségesek oldalára, a szovjet csapatok akadálytalanul kijutnak az [[Alföld]]re és a román-balkáni[[balkán]]i térség nem lesz tartható, teljes visszavonulást kell végrehajtani [[Ausztria]] keleti határáig (a [[Duna]]-folyosó a legkritikusabb terület).
 
[[Szombathelyi Ferenc]] honvéd vezérkari főnök (HVKF) már [[november 21.|november 21-én]] javaslatot tett a német vezérkarban arra, hogy a ''Dél Hadseregcsoport'' kötelékéből kivonja a magyar csapatokat és a Kelet[[Keleti-Kárpátok]] védelmi vonalaira rendelje, ahol megfelelő védelmi állásokat tudnának létesíteni az Árpád-vonal körül.<ref>Következtetései az 1944. [[január 10.|január 10-én]] kelt vezérkari jelentésében is olvasható. Lásd: Szabó–Számvéber (2003), 54. oldal.</ref> A német vezérkar ezt határozottan elutasította. Januárban Szombathelyi utasítására megkezdték a Kárpátok térségébe vezényelni a magyarországi műszaki és légvédelmi alakulatok egy részét, [[február 13.|február 13-án]] pedig elrendelte a kárpátaljai erődítési munkálatokhoz rendelt csapatok hadilétszámra emelését (behívóparancsok). További műszaki alakulatoknál is mozgósítási parancsot rendeltek el az [[1. magyar hadsereg]] néhány seregtestével (16. és 24. gyaloghadosztály és a 2. hegyidandár) együtt (utóbbiak részleges mozgósítást kaptak). Felvonulásuk a műveleti térségben március elején kezdődött. [[március 11.|Március 11-én]] az ''1. hegyidandár'' és a ''2. páncéloshadosztály'' alakulatainak teljes hadiállományra emelését rendelték el.<ref>A ''16. gyaloghadosztály'' [[Kőrösmező]] és [[Ökörmező]] között, a ''24. gyaloghadosztály'' ettől északnyugatra az [[Uzsoki-hágó]] előteréig látta el a határvédelmet, a ''2. hegyidandár'' alakulatait pedig [[Szolyva]] körzetében vonták össze. Lásd: Szabó–Számvéber (2003), 54. oldal.</ref> Március hónap végére a HVKF az általános mozgósítási szint elérését rendelte el az országban a KeletKeleti-Kárpátok előtt bekövetkező hadihelyzetek miatt.
 
[[Horthy Miklós|Horthy]], bár [[1944]] februárjában Hitlernek írt levelében leszögezi, ''„el vagyok szánva arra, hogy a magyar határokat egy esetleges orosz invázió ellen minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel megvédem”'', a németek már nem bíznak a Kállay-kormányban, a titkosszolgálat folyamatosan jelentette a magyar külkapcsolati eredményeket (mindezek mellett [[január 10.|január 10-én]] ifj. Horthy Miklós „kiugrási irodája” is megkezdte a működését), illetve a Kárpátok önálló magyar védelemre tett intézkedései is csak tetézték a németek gyanúját. [[február 26.|Február 26–27-e]] között<ref>A befejezés dátuma bizonytalan, 28-a is szerepel.</ref> Hitler találkozik [[Ion Antonescu|Antonescu]] marsallal, aki biztosította őt lojalitása felől, illetve a román csapatok magyarországi részvételéről is beszéltek. Hitler megnyugodott, hogy Románia kitart, a ''Margarethe II''-t nem kell végrehajtani, így kevesebb csapat kell a terv végrehajtásához.<ref>Ezt a számítást húzta keresztül a román ellenzék és a király, aki augusztusban megbuktatta Antonescu-t, mikor a szovjet csapatok felzárkóztak az északkeleti román határra.</ref> Hitler tudott arról is, hogy a honvédség vezérkai főnöke március végére általános mozgósítást rendelt el. ''[[Wilhelm Höttl'']] budapesti SS képviselő jelentette a március közepére tervezett angol-amerikai katonai missziót is.<ref>[http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/d679.html Az RSHA 1944 márciusi memorandum-tervezete.]</ref> Azonban a szövetségesek álhírét, miszerint [[Trieszt]]ben hamarosan partra szállnak, majd légiszállítású egységek érkeznek az országba, a magyar kormány is elhitte. Hitler [[március 12.|március 12-én]] kiadott hadműveleti parancsa szerint a németek is komoly intézkedéseket tettek a balkáni térség biztosítására.
 
=== 1944 márciusa ===
A ''Margarethe I'' végső változatának kidolgozására [[február 28.|február 28-án]] adta ki a parancsot Hitler. A parancs három kikötést is tartalmazott: a felvonulás az országon belül történjen átvonuló csapatoknak álcázva (innen a ''„trójai faló”'' elnevezés), a csapatmozgásokat „álcélok” megadásával leplezni kell, valamint meg kell erősíteni a megszálló egységeket ejtőernyős, páncélos és motorizált, illetve a légierő egységeivel, továbbá megszálló rendőri erőkkel. A főbb hadigazdasági és politikai központokat is ki kell jelölni. [[március 3.|Március 3-án]] Hitler a déli, ukrajnai harchelyzetek szokásos megbeszélésén közölte a hadvezetéssel, hogy a ''Margarethe I'' március végére tervezett végrehajtása késői, legalább két héttel korábbra kell kitűzni. [[március 4.|Egy nappal később]] az ''[[1. Ukrán Front'']] [[Kijev]]től nyugatra áttörte a német frontvonalakat és a nap végére 150&nbsp;km mélységben, 20–25&nbsp;km szélességben kiszögellést létesítettek. Hitler ezen a napon hagyta jóvá a végleges megszállási tervet is. [[március 5.|Ötödikén]] a ''2.'' és ''3. Ukrán Front''ok is megkezdték az áttörési hadműveleteket a ''Dél Hadseregcsoport'' erőivel szemben. Ezen a napon kapják meg a megszállásra kijelölt német csapatok a felvonulási terveket, amellyel március 12-ére érhetnék el a készültséget, a hadműveleti tervek végrehajtásának időpontját március 15-ére tűzték ki. A [[Tarnopol]] térségében elszenvedett veszteségek miatt azonban ezt az időpontot sem sikerült tartania az ''OKW''-nek,<ref>Azaz ''[[Oberkommando der Wehrmacht]]'', magyarul a Wehrmacht főparancsnoksága.</ref> a kijelölt egységekből átvezényeltek párat a térségbe, így a hadműveleti tartalékból kellett a helyüket pótolni és [[Bécs]] környékére vezényelni.
 
Két nappal később, [[március 7.|március 7-én]] a megszálló csapatok parancsnokául kijelölt ''[[Hermann Foertsch''|Foertsch]] tábornokot a Führer főhadiszállására rendelték a ''Trojanisches Pferd („Trójai faló”)'' hadművelet pontosítása céljából. Ekkor határozták meg a március 18-ai, szombati végleges időpontot, amit javaslatra vasárnapra, mint kedvezőbb naptári napra, módosítottak. Másnap ''Foertsch'' tábornok Bécsben[[Bécs]]ben felállítja a főhadiszállását, és a Bécs körüli területeket választják a felvonulási, átrakodási területek helyszínéül. Ezen a napon jelentette bizalmas kiadásában az [[Magyar Távirati Iroda|MTI]], hogy az ''[[1. Ukrán Front'']] előretolt egységei 160&nbsp;km-re közelítették meg a magyar határt. [[március 10.|Március 10-én]] az ''OKW'' értékelése szerint ''„a magyar egységek harci ereje korlátozott, kiképzésük hiányos, a felszerelésük nem kielégítő. Komoly ellenállásra tehát nem lehet számítani.”''<ref>Az idézet a folyóirat-cikk írójától idézett, nem az OKW-től.</ref> Másnap [[Lakatos Géza]] vezérezredes,<ref>Később Magyarország miniszterelnöke 1944. augusztus–október között.</ref> a keleti front mögötti ''Magyar Megszálló Erők'' parancsnoka a Führer főhadiszállására utazott, ahol ''Zeitzler'' vezérezredessel tárgyalt, majd [[Berchtesgaden]]ben Hitler is fogadta. [[Mauthausen]]ben a ''[[Sicherheitsdienst]]'' 320 fős különítménye dr. [[Hans Geschke]] [[SS-Standartenführer]] parancsnoksága alatt gyülekezett, másnap [[Ernst Kaltenbrunner]] tart nekik eligazítást.<ref>''Kaltenbrunner''t, a ''[[Reichssicherheitshauptamt|Birodalmi Biztonsági Hivatal (Reichssicherheitshauptamt SD, RSHA)]]'' vezetőjét a [[nürnbergi per]] után felakasztották.</ref> Tizenkettedikén Hitler aláírja, majd az ''OKW'' kiadja a végleges támadási parancsot.<ref>A parancs 20 példányban készült, egy példány a ''nürnbergi per''ben is szerepelt a peranyagok között.</ref> A bécsi[[bécs]]i magyar konzul, Bothner báró jelenti Budapestnek, hogy az osztrák főváros közelében 5 német hadosztály gyülekezik. [[március 13.|Március 13-án]] Lakatos jelentést tett Horthynak a 11-ei németországi találkozókon történtekről. [[Bajnóczy József]] vezérkar főnök-helyettes 19:30-ra meghallgatásra kérette [[Fütterer]] altábornagyot és magyarázatot kért a bécsi eseményekről, azaz miért rakodtak ki öt napja folyamatosan 40-50 német katonai szerelvényt [[Wiener NeustadtBécsújhely]]-[[EisenstadtKismarton]] (Bécsújhely''Wiener Neustadt''-Kismarton''Eisenstadt'') térségében? A [[zágráb]]i magyar nagykövetség is német csapatösszevonások megkezdését jelentette a [[Muraköz]]ben. A magyar hadvezetés ezeket egyértelműen a megszállás előzményeinek tekintette. [[március 14.|Tizennegyedikén]] német hírek közölték, a ''3. Ukrán Front'' [[Nyikopol]] térségében vezetett újabb támadásaira a német csapatok több napja rendezett visszavonulást hajtanak végre. [[Bajcsy-Zsilinszky Endre]] és a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|szociáldemokraták]] a németekkel szembeni ellenállásra szólítják fel Kállayt.
 
[[március 15.|Nemzeti ünnepünk]] délutánján a [[salzburg]]i Klessheimben [[Adolf Hitler|Hitler]] megbeszélést tartott [[Heinrich Himmler]]rel és [[Joachim von Ribbentrop|Ribbentrop]] külügyminiszterrel a ''Margarethe I''-ről. Ezt követően Ribbentrop táviratozott ''[[Dietrich von Jagow''|Jagow]] budapesti német követnek, aki a díszelőadást követően a várban közölte Horthyval, hogy mivel a Führer meggyógyult, szívesen látná egy vezérkari tanácskozáson, ahol a magyar csapatok ügyeit is tisztáznák. Másnap, [[március 16.|16-án]] délben koronatanácsot tartottak Horthynál: [[Kállay Miklós|Kállay]] miniszterelnök, [[Ghyczy Jenő]] külügyminiszter, [[Csatay Lajos]] vezérezredes, honvédelmi miniszter és [[Szombathelyi Ferenc]] vezérezredes, HVKF volt jelen. Ghyczy és Szombathelyi mellette, Kállay és Csatay ellene foglalt állást. Horthy vezérkari főnökének engedve elfogadta a meghívást. Hitler saját hadműveleti megbeszélésén közölte a tényt és utasította a vezérkart, a ''Margarethe I'' végrehajtását a magyarokkal való tanácskozás utánig fel kell függeszteni. Ribbentrop és [[Wilhelm Keitel|Keitel]] a Führer elé terjesztette dr. Veesenmayer kinevezési okmányát. [[Heinrich Himmler|Himmler]] dr. [[Hugo Jury|Juryt]], [[Alsó-tAusztria]] [[gauleiter]]ét javasolta, de végül előbbi mellett döntenek. ''Foertsch'' közölte vezérkarával, a [[Luftwaffe]] (helyi) főparancsnokával és a [[Wehrmacht]] hírszerző és szállítási osztályának főnökével, hogy a végrehajtás ideje március 19. Még ezen a napon egy három fős amerikai katonai csapat érkezik légi úton a Muraközbe[[Muraköz]]be. ''[[Bajcsy-Zsilinszky'' Endre|Bajcsy-Zsilinszky]] figyelmeztető levelet küld Kállaynak a német megszállás lehetőségeit taglalva.
 
[[március 17.|Március 17-én]] az ''„X parancsot”'' 3:00-ig kellett kiadni a csapatoknak, visszavonásának időpontja legkésőbb 15:00 (a német csapatoknak teljes harckészültséget kellett elérni). A hadműveleti parancsnokság Bécsben elégedetten nyugtázza a magyar ellenlépések elmaradását (a német csapatösszevonások egyértelműen igazolták a gyanút). Hitler előkészíttet egy jegyzőkönyv-tervezetet a külügyminisztériummal, amelyet Horthynak a tárgyalás végén alá kell majd írnia.
Két nappal később, [[március 7.|március 7-én]] a megszálló csapatok parancsnokául kijelölt ''Foertsch'' tábornokot a Führer főhadiszállására rendelték a ''Trojanisches Pferd („Trójai faló”)'' hadművelet pontosítása céljából. Ekkor határozták meg a március 18-ai, szombati végleges időpontot, amit javaslatra vasárnapra, mint kedvezőbb naptári napra, módosítottak. Másnap ''Foertsch'' tábornok Bécsben felállítja a főhadiszállását, és a Bécs körüli területeket választják a felvonulási, átrakodási területek helyszínéül. Ezen a napon jelentette bizalmas kiadásában az [[Magyar Távirati Iroda|MTI]], hogy az ''1. Ukrán Front'' előretolt egységei 160&nbsp;km-re közelítették meg a magyar határt. [[március 10.|Március 10-én]] az ''OKW'' értékelése szerint ''„a magyar egységek harci ereje korlátozott, kiképzésük hiányos, a felszerelésük nem kielégítő. Komoly ellenállásra tehát nem lehet számítani.”''<ref>Az idézet a folyóirat-cikk írójától idézett, nem az OKW-től.</ref> Másnap [[Lakatos Géza]] vezérezredes,<ref>Később Magyarország miniszterelnöke 1944. augusztus–október között.</ref> a keleti front mögötti ''Magyar Megszálló Erők'' parancsnoka a Führer főhadiszállására utazott, ahol ''Zeitzler'' vezérezredessel tárgyalt, majd [[Berchtesgaden]]ben Hitler is fogadta. [[Mauthausen]]ben a ''[[Sicherheitsdienst]]'' 320 fős különítménye dr. [[Hans Geschke]] SS-Standartenführer parancsnoksága alatt gyülekezett, másnap [[Ernst Kaltenbrunner]] tart nekik eligazítást.<ref>''Kaltenbrunner''t, a ''[[Reichssicherheitshauptamt|Birodalmi Biztonsági Hivatal (Reichssicherheitshauptamt SD, RSHA)]]'' vezetőjét a [[nürnbergi per]] után felakasztották.</ref> Tizenkettedikén Hitler aláírja, majd az ''OKW'' kiadja a végleges támadási parancsot.<ref>A parancs 20 példányban készült, egy példány a ''nürnbergi per''ben is szerepelt a peranyagok között.</ref> A bécsi magyar konzul, Bothner báró jelenti Budapestnek, hogy az osztrák főváros közelében 5 német hadosztály gyülekezik. [[március 13.|Március 13-án]] Lakatos jelentést tett Horthynak a 11-ei németországi találkozókon történtekről. [[Bajnóczy József]] vezérkar főnök-helyettes 19:30-ra meghallgatásra kérette [[Fütterer]] altábornagyot és magyarázatot kért a bécsi eseményekről, azaz miért rakodtak ki öt napja folyamatosan 40-50 német katonai szerelvényt [[Wiener Neustadt]]-[[Eisenstadt]] (Bécsújhely-Kismarton) térségében? A [[zágráb]]i magyar nagykövetség is német csapatösszevonások megkezdését jelentette a [[Muraköz]]ben. A magyar hadvezetés ezeket egyértelműen a megszállás előzményeinek tekintette. [[március 14.|Tizennegyedikén]] német hírek közölték, a ''3. Ukrán Front'' [[Nyikopol]] térségében vezetett újabb támadásaira a német csapatok több napja rendezett visszavonulást hajtanak végre. [[Bajcsy-Zsilinszky Endre]] és a szociáldemokraták a németekkel szembeni ellenállásra szólítják fel Kállayt.
 
[[március 18.|Másnap reggel]] Horthyék a [[Turán (vonat)|Turán]] nevű különvonaton megérkeztek [[Salzburg]]ba, ahonnan a delegáció – Csatay, Szombathelyi, Ghyczy, Fütterer – a [[Klessheim kastély]]ba érkezett. A tárgyaláson Hitleren kívül még [[Wilhelm Keitel]], [[Kurt Zeitzler]] vezérezredes (vezérkari törzsfőnök),<ref>Generaloberst, ''Generalstabschefs des Heeres'', 1942. szeptember 24–1944. július 20. között tölti be ezt a posztot. Heinz Guderian fogja követni, aki 1945. március 28-ig tölti be ezt a posztot.</ref> [[Alfred Jodl]], [[Walter Warlimont]] altábornagy, Ribbentrop, Himler és [[Martin Bormann]] voltak jelen, illetve a hadműveleti törzs két szakértője. Az eredménytelen tárgyalások ideje alatt minden külvilági kommunikációtól elzárták a magyar küldöttséget, ezzel a németek elérték, hogy a bevonulás napján az ne tudja ellenállásra felszólítani a magyar csapatokat. Hitler 17:00-kor kiadta a végrehajtási parancsot és ''22:00-kor'', 5 órával a megindulás után a német csapatok megkezdték a kirakodást a ''Trojanisches Pferd hadművelet'' által meghatározott főbb [[magyarország]]i vasúti csomópontokon ([[Bicske]], [[Ceglédbercel]]).
[[március 15.|Nemzeti ünnepünk]] délutánján a [[salzburg]]i Klessheimben Hitler megbeszélést tartott [[Heinrich Himmler]]rel és Ribbentrop külügyminiszterrel a ''Margarethe I''-ről. Ezt követően Ribbentrop táviratozott ''Jagow'' budapesti német követnek, aki a díszelőadást követően a várban közölte Horthyval, hogy mivel a Führer meggyógyult, szívesen látná egy vezérkari tanácskozáson, ahol a magyar csapatok ügyeit is tisztáznák. Másnap, [[március 16.|16-án]] délben koronatanácsot tartottak Horthynál: Kállay miniszterelnök, [[Ghyczy Jenő]] külügyminiszter, [[Csatay Lajos]] vezérezredes, honvédelmi miniszter és Szombathelyi Ferenc vezérezredes, HVKF volt jelen. Ghyczy és Szombathelyi mellette, Kállay és Csatay ellene foglalt állást. Horthy vezérkari főnökének engedve elfogadta a meghívást. Hitler saját hadműveleti megbeszélésén közölte a tényt és utasította a vezérkart, a ''Margarethe I'' végrehajtását a magyarokkal való tanácskozás utánig fel kell függeszteni. Ribbentrop és Keitel a Führer elé terjesztette dr. Veesenmayer kinevezési okmányát. Himmler dr. Jury-t javasolta, de végül előbbi mellett döntenek. ''Foertsch'' közölte vezérkarával, a Luftwaffe (helyi) főparancsnokával és a Wehrmacht hírszerző és szállítási osztályának főnökével, hogy a végrehajtás ideje március 19. Még ezen a napon egy három fős amerikai katonai csapat érkezik légi úton a Muraközbe. ''Bajcsy-Zsilinszky'' figyelmeztető levelet küld Kállaynak a német megszállás lehetőségeit taglalva.
 
[[március 17.|Március 17-én]] az ''„X parancsot”'' 3:00-ig kellett kiadni a csapatoknak, visszavonásának időpontja legkésőbb 15:00 (a német csapatoknak teljes harckészültséget kellett elérni). A hadműveleti parancsnokság Bécsben elégedetten nyugtázza a magyar ellenlépések elmaradását (a német csapatösszevonások egyértelműen igazolták a gyanút). Hitler előkészíttet egy jegyzőkönyv-tervezetet a külügyminisztériummal, amelyet Horthynak a tárgyalás végén alá kell majd írnia.<br />[[március 18.|Másnap reggel]] Horthyék a [[Turán]] nevű különvonaton megérkeztek [[Salzburg]]ba, ahonnan a delegáció – Csatay, Szombathelyi, Ghyczy, Fütterer – a [[Klessheim kastély]]ba érkezett. A tárgyaláson Hitleren kívül még [[Wilhelm Keitel]], [[Kurt Zeitzler]] vezérezredes (vezérkari törzsfőnök),<ref>Generaloberst, ''Generalstabschefs des Heeres'', 1942. szeptember 24–1944. július 20. között tölti be ezt a posztot. Heinz Guderian fogja követni, aki 1945. március 28-ig tölti be ezt a posztot.</ref> [[Alfred Jodl]] , [[Walter Warlimont]] altábornagy, Ribbentrop, Himler és [[Martin Bormann]] voltak jelen, illetve a hadműveleti törzs két szakértője. Az eredménytelen tárgyalások ideje alatt minden külvilági kommunikációtól elzárták a magyar küldöttséget, ezzel a németek elérték, hogy a bevonulás napján az ne tudja ellenállásra felszólítani a magyar csapatokat. Hitler 17:00-kor kiadta a végrehajtási parancsot és ''22:00-kor'', 5 órával a megindulás után a német csapatok megkezdték a kirakodást a ''Trojanisches Pferd hadművelet'' által meghatározott főbb magyarországi vasúti csomópontokon ([[Bicske]], [[Ceglédbercel]]).<br />[[március 19.|19-én]] 0:00 és 2:00 között a [[Sándor-palota (Budapest)|Sándor-palotában]] ülésező politikai és katonai vezetőknek – [[Bajnóczy József]] vezérezredes (HVKF-helyettes), [[Dálnoki Miklós Béla|Miklós Béla]] vezérezredes (a kormányzó katonai irodájának főnöke), [[Náday István]] vezérezredes (az [[1. magyar hadsereg]] pk-a), [[Beregfy Károly]] vezérezredes (I. hadtest pk-a), [[Bakay Szilárd]] altábornagy (a szombathelyi III. hadtest pk-a), [[Magyarosy Sándor]] altábornagy (a légierők pk-a), [[Vörös János (vezérezredes)|Vörös János]] altábornagy (a székesfehérvári[[székesfehérvár]]i II. hadtest pk-a), [[Hellebronth Vilmos]] vezérőrnagy (a légierők pk-helyettese) – kézbesíti [[Szentmiklóssy]] külügyminiszter-helyettes Ghyczy Jenő külügyminiszter által küldött táviratát,<ref>Az álcázott távirati szöveget valószínűleg a kiutazás előtt beszélték meg. A kézbesített távirat ezt tartalmazta: ''„Kérem, tudassa feleségemmel, hogy jól vagyok.”''. Lásd: ''Háború és 49 év béke.'' 1994/1., 12. o.</ref> amely az előzetes megbeszélések alapján egyértelművé teszi számukra a német megszállás kezdetét. Az okkupálás kisebb ellenállásoktól eltekintve sikeresen zajlott le. Több visszaemlékezés szerint a németeket virágesővel fogadták az egyes települések német etnikumai.<ref>Elsődlegesen az ''1944 márciusának krónikája'' c. cikken alapul ez a fejezet (ld. forráslista).</ref>''
 
== A hadművelet ==
*** Kasza Imre: ''„Zongorás” voltam a légierőnél.'' (emlékirat-részletek) 20–22. o.
 
=== További információk ===
* [http://www.hadakutjan.hu/feladatok_1_cikk.php A Margatéta hadművelet] – hadakutjanHadakutjan.hu
* [http://www.hadakutjan.hu/feladatok_1_kerdesek.php A Margatéta hadművelet - kérdések, forráslista] – hadakutjanHadakutjan.hu
* [http://www.ww2hunhistory.org/modules/wfsection/article.php?articleid=4#_ftn1 Német megszállás? percről percre] – ww2hunhistoryWw2hunhistory.org
* [http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/wfsection/article.php?articleid=78 1944 március 19. - Magyarország német megszállása] – netlaborNetlabor.hu
* [http://www.mult-kor.hu/20090319_nem_biztak_a_nacik_az_ingadozo_magyarokban Nem bíztak a nácik az ingadozó magyarokban] – Múlt-kor.hu
* [http://hell.blog.hu/2009/03/19/title_3537 Margaréta] – hellHell.blog.hu
* Czettler Antal: [http://www.magyarszemle.hu/szamok/2000/2/kallay_miklos Czettler Antal: Kállay Miklós független politikája és a német megszállás okai]. In: Magyar Szemle, 2000/2.
* Török Bálint: 1944. március 19. [http://www.magyarszemle.hu/szamok/2004/2/_1944_marcius Török1. Bálintrész] In: 1944Magyar Szemle, 2004/2., márciusés 19[http://www.magyarszemle.hu/szamok/2004/3/_1944_marcius I2. rész]. In: Magyar Szemle, 20042004–2005/21.
* [http://nepszava.hu/cikk/1015384-a-magyar-parlament-a-nemet-megszallasrol A magyar parlament a német megszállásról] – Népszava, 2014. március 29.
* [http://www.magyarszemle.hu/szamok/2004/3/_1944_marcius Török Bálint: 1944. március 19. II.]. Magyar Szemle, 2004–2005/1
<!--
http://www.tvarchivum.hu/?id=298015
Névtelen felhasználó