„SZVT–40” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
16. sor:
| csőhossz = 625
| sebesség = 830}}
Az ''
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 101I-198-1394-18A, Russland, Soldat mit russischem Gewehr.jpg|bélyegkép|bal|Német katona egy zsákmányolt SZVT-40-essel.]]
22. sor:
A [[Fjodor Vasziljevics Tokarev|Fjodor Tokarev]] által tervezett SZVT–40 öntöltő puska az [[1920-as évek]] elején kezdődött fejlesztési folyamat eredménye. Az 1920-as, 1930-as években Tokarev számos prototípust készített és próbált ki. A Szovjetunió honvédelmi népbiztosa és a hadiipari népbiztosa 1938. május 22-i határozata alapján pályázatot írtak ki a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadseregben]] rendszeresítendő félautomata (öntöltő) puskakifejlesztésére. A május 25. és szeptember 3. között megtartott összehasonlító teszteken Tokarev az 1938-as mintájú puskával vett részt. Az 1938. november 20-én megtartott végső tesztelés alapján Tokarev öntöltő fegyverét értékelték a legjobbnak, majd 1939. 1939. február 26-án a szovjet Vörös Hadsereg SZVT–38 jelzéssel rendszeresítette. A fegyverből az első sorozatgyártású darabokat 1939. július 16-án készítették el, majd október 1-jétől a Tulai Fegyvergyárban, 1940-től pedig az Izsevszki Fegyvergyárban kezdődött el a nagy sorozatú gyártás.
Az 1938-as mintájú modellnek azonban az 1939–1940-es, finnek elleni [[téli háború]]ban több hiányosságára is fény derült. Az SZVT-38-at nem szívesen fogadták a katonák a téli háborúban. A hosszú fegyvernek nehézkes volt a használata, nehezen karbantartható volt, és néha a tár is kiesett a fegyverből. Miután ezeket kijavították, a módosított változatot
===Az SZVT a Szovjetunión kívül===
Az első ország, mely az
==Fordítás==
|