„1878-as miskolci árvíz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
13. sor:
Az áradás utóéletének sajnálatos adata, hogy Miskolcnak gyakorlatilag egyedül, saját erőből kellett újjáépítenie belvárosát. A pontosan 40 évvel azelőtti, [[1838-as pesti árvíz|1838-as pesti]], majd az egy évre rá, az [[1879-es szegedi nagy árvíz|1879-es szegedi árvizek]] is óriásiak voltak, a dél-alföldi város lényegében megsemmisült, de az okozott károkat országos összefogással, több jótékony akcióval gyűjtött pénzből viszonylag gyorsan sikerült helyrehozni és kialakítani az új városképet. Ez Miskolcnak nem adatott meg. Bár az itteni áldozatok száma meghaladta a szegedi és pesti áldozatok együttes számát is, a városvezetés nem tudta elérni, hogy ahhoz hasonló segítséget kapjon. A gyorsan jött és gyorsan elvonult árvíz emlékét elnyomta a Miskolcnál akkor sokkal jelentősebb városokat hosszan fenyegető árvízveszély híre, így a károk helyreállítása nem vált országos érdekké.
Az árvízről [[Soltész Nagy Kálmán]] polgármester számolt be nyomtatásban is megjelent kiadványban ''(Miskolcz gyásza, 1878. augusztus 31.)'', amelyhez Szinay István tíz fotója adta az illusztrációt. Az árvíz nyomán készült a Miskolcról ismert első olajfestmény, [[
A nagy árvíz napjára emlékezve 1925-ben emlékművet állítottak a [[Szent Anna-templom (Miskolc)|Szent Anna-templom]] mellett, [[Gárdos Aladár]] szobrászművész alkotását. Az „Emberért és Miskolcért” alapítvány minden évben megemlékezést tart az emlékműnél.
| |||