Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
| képaláírás =
}}
'''Ingeborg Bachmann''' (írói álneve: Ruth Keller), ([[Klagenfurt]], [[1926]]. [[június 25.]] – [[Róma]], [[1973]]. [[október 17.]]) osztrák költő-, illetve írónő.
 
== Élete ==
[[Bécs]]ben filozófiát, pszichológiát és germanisztikát hallgatott. 1950-ben írta disszertációját [[Martin Heidegger]] egzisztencialista filozófiájának kritikai elfogadásáról ''(Die kritische Aufnahme der Existentialphilosophie M. Heideggers)''.
 
1952-ben vált ismertté a [[Gruppe 47]] csoport egyik felolvasó estjén. 1953 után [[Zürich]]ben és [[Róma|Rómában]] élt, ez utóbbi városban 1965-ben végleg letelepedett. 1973-ban, negyvenhét évesen halt meg. Római lakásában tűz ütött ki, égési sérüléseket szenvedett, és ezek következtében hunyt el október 17-én. Ingeborg Bachmann a Klagenfurt-Annabichl-i temetőben nyugszik.
 
== Művészete ==
Ingeborg Bachmann elsősorban költőként vált jelentőssé. ''Die gestundete Zeit'' (1953) című verseskötete a háború utáni korszak restaurációs törekvéseit és annak követőit ítéli el.
 
''Anrufung des großen Bären'' (1956) című kötetében a [[mitológia|mitológiához]] nyúl témaként, és az emberi élet [[utópia|utópiája]] foglalkoztatja.
 
[[Frankfurt am Main|Frankfurt]]i felolvasásait (Frankfurter Vorlesungen) 1959/60-ban vendégdocensként tartotta. A [[poétika]] témáját érintő előadások a szerzői ''Én és az irodalom mint a világ változásának médiuma'' kapcsolatát tárták fel.
 
[[1961]]-ben jelent meg elbeszéléskötete ''Das dreißigste Jahr'' (A 30. év) címmel, melyben a [[fasizmus]]sal való együttéléssel és annak feldolgozásával foglalkozott.
 
[[1965]]-ben nyúl az úgynevezett ''Todesarten-Zyklus'' (a halál formái – ciklus) témájához, mely azzal foglalkozik, hogy a nők hogyan kerülnek partnerük miatt izolált, elszigetelt helyzetbe és hogyan kényszerülnek hallgatásra. E ciklusnak csak egy darabja készült el, a ''Malina'' című regény (1971), melyet 1991–ben [[Isabelle Huppert]], [[Mathieu Carrière]] és [[Can Togay]] közreműködésével megfilmesítettek. A 2. résznek szánt ''Der Fall Franza'' és a 3. rész, a ''Requiem für Fanny Goldmann'' című művek töredékben maradtak, bár alkotójuk halála után, 1979-ben publikálták őket.
 
Bachmann kései műveiben a női írásművészettel foglalkozott.
== Kitüntetései ==
* 1953-ban a [[Gruppe 47]] díját kapja ''Die gestundete Zeit'' című kötetének elismeréseképpen.
* 1964-ben [[Büchner-díj]]jal tüntették ki.
* 1968-ban Osztrák Állami Kitüntetésben részesült.
* 1972-ben [[A. Wildgans-díj]]at kapott.
 
* Ein Ort für Zufälle, 1965
* Simultan, 1972 (elbeszélések)
* Gier, 1982 (elbeszélések, posztumusz)
 
== Utóélete, hatása ==
 
* Utolsó kiadatlan alkotásait H. Höller szerkesztette, és adta ki 1998-ban. Hangjátékokat is írt.
* 1976-ban [[Klagenfurt]]ban alapították az [[Ingeborg Bachmann-díj]]at. 1977 óta ítélik oda, a díj a német nyelvterület egyik legfontosabb irodalmi kitüntetése.
 
69 449

szerkesztés