„Csűr” változatai közötti eltérés

A ''torkos csűr, torkos pajta'' vagy ''nyakas pajta'' az általános csűrtípustól mindössze annyiban tér el, hogy a háromterű épület középső, szérű felőli részének falsíkja a homlokzatból 1-2 méternyire kinyúlik, ezzel a munkatér jelentősen megnövekedik ([[Zala megye|Zala]], [[Vas megye]], szórványosan [[Pilis hegység]], [[Erdély]]). Ugyancsak Délnyugat-Dunántúlon ismert az L alaprajzú ''hajlított csűr'' vagy ''hajlított pajta,'' amely tulajdonképpen torkos félcsűr, azaz a szérű homlokzati síkja előreugrik ugyan, de csak egyik oldalán van fiók, ezáltal az alaprajz L alakú lesz. A 19. századi gabonakonjunktúra, a gabonatermesztés fokozódása hívta életre az ''ikerpajta, kettős csűr'' típusát, amely tulajdonképpen két egymásba épített torkos pajta volt, ahol két cséplőbanda végezhette párhuzamosan a munkát.

 

A régészeti ásatások alapján feltételezhető, hogy 1000 körül a [[Szajna]]–[[Rajna]] közötti térségben jöttek létre a gabonacséplésre szolgáló épületek, amelyek innen terjedtek kelet felé, nagyjából a 45–55 északi szélességi körök közötti területeken. Ettől délre a szárazabb éghajlat nem tette szükségessé védett cséplőhelyek kialakítását, északra viszont a [[szárítóház]]akkal oldották meg a problémát.