|
=== Az új évezredben (2000–) ===
[[Fájl:Yes-concert 2001at Air Canada Centre, May 7th, 2004 (292856573).jpg|balra|bélyegkép||300px|Koncert [[AmszterdamToronto|Torontó]]ban, [[20012004]]]] 2000 nyarán útjára indult a Masterworks-turné, ahol már nem szerepelt sem Sherwood, sem az a Khoroshev, akit [[szexuális zaklatás]]sal vádoltak, így ki kellett rúgni a zenekarból. [[2001]]-ben megjelent a mindeddig utolsó stúdiólemez, a ''[[Magnification]]'', melyen egy mintegy 60 tagot számláló [[szimfonikus zenekar]], valamint Larry Groupé [[zeneszerző]] volt a tagok segítségére. Az albumot bemutató koncertsorozaton [[Tom Brislin]] szerepelt a billentyűsként, míg Wilhelm Keitel [[karmester|vezényelte]] a zenekart. [[2002]] januárjában kereskedelmi forgalomba került a Magnification-turné [[amszterdam]]i állomását dokumentáló duplalemezes DVD, a [[Symphonic Live]], aminek megjelenése után Wakeman bejelentette visszatérését. Már vele együtt kezdte meg a Yes a Full Circle-turnét, melynek érdekessége az volt, hogy majd 30 év után tartottak újra előadást [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]].
[[2002]]-ben jelent meg a [[Grand Theft Auto: Vice City|GTA: Vice City]] videojáték, melynek a zenéi közt szerepel az ''Owner of a Lonely Heart''.
[[Fájl:Yesband.jpg|jobbra|bélyegkép|A klasszikus felállás [[2001]]-ben: balról jobbra [[Steve Howe]], [[Alan White]], [[Jon Anderson]], [[Chris Squire]] és [[Rick Wakeman]]]] A 2004-es 35 éves fennállást ünneplő koncertsorozatot egy [[online]] felmérés előzte meg, ami a legnépszerűbb Yes-számra kérdezett rá. A legtöbb voks meglepetésre a ''[[South Side of the Sky]]'' című dalra érkezett, ami legutóbb a Fragile-turnén hangzott el, ám ezáltal újra fölkerült a koncertrepertoárba. A 64 előadás egyike a New York-i [[Madison Square Garden]]-ben zajlott, ahol a közönségnek olyannyira tetszett az utolsóként eljátszott ''[[And You and I]]'', hogy mire véget ért a tapsorkán, már a stáb egyik része el is szállította Howe gitárját, így a többi tag kénytelen volt gitáros nélkül eljátszani a bónuszszámot. A turné emlékét két kiadvány őrzi: a ''[[YesSpeak]]'', valamint a ''[[Song from Tsongas]]'' felvételei is ekkor készültek. Még ebben az évben folytatta koncertjeit a zenekar: a [[Dream Theater]]-rel együtt indultak egy amerikai körútra.<ref>[http://forgottenyesterdays.com/search.asp?mType=13&q=3&sType=10&stime=0&searchq=Dream%20Theater&alltime=00/00/0000&tname=1&SortBy=tDate&so=asc&memid=0&ssub=0&graphictype=0 A Yes és a Dream Theater közös koncertjei (Forgotten Yesterdays)]</ref> 2004 utolsó említésre méltó eseményeként a Yes a [[Wembley Stadion|Wembley stadionban]] tartott egy szokatlan felállású (Squire, Rabin, Howe, White, Downes) koncertet, amit Trevor Horn tiszteletére, valamint a The Prince's Trust nevű alapítvány javára adtak. Ezen az előadáson nem tudott részt venni Anderson, így Wakeman sem vállalta a szereplést. Mint utóbb kiderült hosszú ideig ez volt az utolsó Yes-koncertek egyike a tagok kisebb-nagyobb konfliktusai miatt, ám Anderson 2007 januárjában kijelentette, hogy valószínűleg [[2008]]-ban újra összeáll a zenekar a 40 éves évforduló alkalmával.
Azonban a hosszú szünet sem telt tétlenül: ez idő alatt rengeteg válogatáslemez és box set született, valamint DJ Max Graham készített egy ''[[Owner of a Lonely Heart]]''-remixet, a kislemez előadójaként „Max Graham vs Yes” van feltüntetve.<ref>[http://rateyourmusic.com/release/single/max_graham_vs__yes/owner_of_a_lonely_heart/ Max Graham vs Yes kislemez]</ref> A feldolgozás nagy sikert aratott, [[2005]] tavaszán a [[brit]] kislemezlistán az első 10, az [[ausztrál]] [[ARIAnet]]en pedig az első 30 közé került. Míg a tagok közötti megegyezés váratott magára, Squire visszalépett a The Syn-be, Howe az Asia-ba, míg White megalapította a [[Circa:]]-t. Az utóbbi két zenekar koncertjein rendszerint fölhangzott egy-egy Yes-, vagy ABWH-klasszikus. [[2007]]-ben jelent meg az eddigi utolsó Yes-kiadvány, a 2003-ban rögzített, ''[[Live at Montreux 2003]]'' című koncertlemez.
=== Akiknél a hatás észrevehető ===
[[Fájl:Yes & Dream Theater.jpg|balra|bélyegkép|250px|Közös fotózás a [[Dream Theater]] tagjaival. Balról jobbra: [[Rick Wakeman]], [[Jordan Rudess]], [[Jon Anderson]], [[Alan White]], [[James LaBrie]], [[Steve Howe]], [[John Myung]], [[Chris Squire]], [[Mike Portnoy]], [[John Petrucci]]]] Mint stílusteremtő együttesnek, a Yesnek is számos követője akad a zenei színtéren, akiknek saját stílusa (részben) a Yes által játszott zenében gyökerezik. Ezek javarészt progresszív/neo-progresszív együttesek, de egyes [[heavy metal]] zenekarok is a Yes zenéjéből táplálkoztak.
A Yes „követői”:<ref>[http://www.mmguide.musicmatch.com/artist/artist.cgi?ARTISTID=372097#followers MUSICMATCH] – Fő forrás a Yes követőihez</ref>
|
