„Nazgûlok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a l |
|||
19. sor:
A gyűrűlidércekké lett királyokról keveset tudunk a Szauron rabszolgájává válásuk előttről. ''[[A Gyűrű keresése]]'' c. Tolkien-kiadványból nem sokkal több derül ki annál, mint hogy Tolkien egy időben Khamûlnak keresztelte el vezetőjüket, ''[[A Gyűrűk Ura]]'' és ''[[A szilmarilok]]'' csak annyit közöl róluk, hogy a Másodkorban középföldi ember-királyok voltak. Úgy tartják, hogy a nazgûlok közül három a [[númenor]]i faj képviselője volt, amíg meg nem rontotta őket a Szauron hatalma. Feltűnésük a [[másodkor (Középfölde)|másodkor]] 23. századának közepére tehető; uruk 3441. évi veresége után hosszú időre eltűntek, és csak a harmadkor 1300. éve körül bukkantak fel újra, amikor vezetőjük, a '''Boszorkányúr''', a leghatalmasabb közöttük, megszerezte [[Angmar]]t. Angmarból beavatkozott az Arnort három királyságra osztó trónviszályba, és befolyását kiterjesztette az északkeleti Rhudaurra; Cardolan és Arthedain azonban sikerrel ellenállt neki a lindoni tündék segítségével. A Boszorkányúr 1409-ben indított nagy támadást a három arnori utódállam ellen: bevette és lerombolta Amon Sûlt (Széltetőt), és elpusztította az északkeleti Rhudaurt. Az arthedaini és cardolani seregek Fornostnál megállították az előretörését, de az utolsó cardolani fejedelem is elesett. Ezután évszázadokig a lindoni és Elrond által küldött lórieni tündék szorították vissza a gyűrűlidércek urának hatalmát. Angmar az idők folyamán megerősödött, és 1974-ben lerohanta Arnor maradékát, ami Fornost bevételével megsemmisített, de a következő évben a fornosti csatában Earnur gondori királyfi Círdannal szövetségben vereséget mért rá, és a Ködhegység peremén fekvő Ettenszíkig üldözte. A boszorkányúr Mordorba menekült, ahol összegyűjtötte a többi gyűrűlidércet.
A nazgûlok serege 2000-ben a [[Cirith Ungol]] hágón át Mordorból lerohanta Minas Ithilt, amit 2002-ben el is foglalt – a benne lévő [[palantír]]t is zsákmányul ejtették. Minas Ithilt ettől kezdve Minas Morgulként ismerték. Minas Morgul birtokában a boszorkányúr kihívást intézett 2043-ban az akkor Gondor trónjára lépő hajdani legyőzője, Earnur ellen, aki csak másodjára, 2050-ben állt kötélnek, és nem is tért vissza a párviadalból. Ettől kezdve a gyűrűlidércek uralták a tornyot Szauron végső pusztulásáig, bár pontos szerepük az elkövetkező idők harcaiban nem ismert. Legközelebb akkor hallani róluk, miután Szauron visszatért Mordorba; ezután hármójuk vezette a [[Dol Goldur]]t visszafoglaló sereget 2951-ben. 3018-ban mindannyian rész vettek az Egy Gyűrű és viselője, [[Zsákos Frodó]] keresésében, akit Széltetőn meg is sebesítettek, ám [[Völgyzugoly]] határán az [[Elrond]] és [[Gandalf]] parancsainak engedelmeskedő Bruinen folyó árja elmosta őket, elpusztítva hátasaikat.
A Gyűrű-háborúban a nazgûlok már nem lovakon, hanem hatalmas, szárnyas démonokon repülve vettek részt; vezetőjük, a Boszorkányúr volt a Minas Tirith-t sikertelenül ostromló mordori sereg főparancsnoka, és az ő kezétől vesztette életét [[Théoden]] rohani király. A gyűrűlidércek vezetőjének korábban megjósolták, hogy nem emberkéz (férfikéz) fog végezni vele. Ez végül igaz is lett, mert nem ember (férfi), hanem egy nő, [[Éowyn]], [[Rohan]] hercegnője győzte le, Borbak Trufa segítségével.<ref>Az angol eredetiben, így a filmváltozatban is Éowyn öli meg a Boszorkányurat. Az, hogy a magyar változatban Trufa győzi le, [[Göncz Árpád]] félrefordításából adódott.</ref> A többi gyűrűlidérc követte a Mordor kapujához vonuló seregeket, és részt vett a morannoni csatában; amikor azonban Frodó elpusztította az Egy Gyűrűt, a Hatalom Gyűrűi is erejüket vesztették, a nazgûlok pedig megsemmisültek.
| |||