„Fonás” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Majsztro (vitalap | szerkesztései)
Majsztro (vitalap | szerkesztései)
a Időrendi sorrendbe rakás
8. sor:
 
A [[fonal]] a [[textilipar]]i eljárások zömének ([[szövet (textilipar)|szövés]], [[kötés (textilipar)|kötés]], [[fonatolás (textilipar)|fonatolás]], [[cérna]]-, zsineg- ill. [[kötél]]gyártás, [[csipke]]- vagy hálókészítés) legfontosabb kiinduló anyaga, amelynek készítési technikája mára igen magas színvonalra fejlődött.
*
 
== A gépi fonalkészítés elvi menete ==
 
A fonás műveletei és eljárásai nagy mértékben függnek a feldolgozott nyersanyagtól és a készítendő fonal rendeltetésétől. Ezért az alábbiakban a feldolgozás menetét csak általánosságban ismertetjük.
 
'''1.''' A feldolgozandó [[szálasanyag]] általában bálákban, összepréselt állapotban érkezik a fonodába. Az első művelet a '''bálabontás''', azaz az összetömörített szálhalmaz fellazítása, az összetapadt csomók felbontása és egyidejűleg a szálak közé keveredett szilárd szennyezőanyagok eltávolítása. Ezt bontó- és verőgépekkel végzik. Ugyanitt végzik el – ha szükséges – a különböző nyersanyagok, adalékok meghatározott súlyarányú keverését is.
 
'''2.''' A fellazított anyag a verőgépből egy tekercselő berendezésbe kerül, amelynek hengerei között egyenletes vastagságú ''bundává'' alakítják.
 
[[Fájl:Rieterkarde.jpg|bélyegkép|250px|Pamutkártológép]]
 
'''3.''' A bundát kártológépen bontják tovább elemi szálakra. A '''kártolást''' két elvileg, egymással szemben mozgó finom tűsor végzi, amelyek között az összetapadt szálak szétválnak, nagyjából párhuzamos elhelyezkedést vesznek fel és emellett a finom tűk a még bent maradt legkisebb idegen anyagokat is eltávolítják. A kártolást többnyire több fokozatban, egymás után kapcsolt kártológépeken végzik, ezek szerkezeti kialakítása nagyban függ a feldolgozandó nyersanyagtól. A kártológépeket a szálak vékony, fátyolszerű képződmény formájában hagyják el, amit az utolsó gépen tömörítő hengerek között egy nagyjából hengeres szalaggá fognak össze és henger alakú tartályokba, rendezetten rakják le oly módon, hogy onnan ismét könnyen és kuszálódás mentesen előhúzható legyen.
 
[[Fájl:Streckband.jpeg|bélyegkép|balra|Kártolt szalag rendezett állapotban]]
'''4.''' A kártológépről lekerülő szalagot '''nyújtásnak''' vetik alá. Ezt elvileg két hengerpár végzi, amelyek közül a hátsó kisebb, az elülső nagyobb kerületi sebességgel forog, így a közéjük vezetett szálszalag hosszirányban széthúzódik. Ennek következtében a szalag vékonyodik és benne a szálak párhuzamosan helyezkednek el. A nyújtást is több fokozatban végzik el és eközben – a szálak jobb keveredése érdekében – több nyújtógép termékét egyesítik és újra nyújtják. Minél finomabb fonalat kívánnak előállítani, annál többször egyesítik és nyújtják a szalagokat, egyre nagyobb mértékű nyújtásokat alkalmazva.
 
[[Fájl:Flügelspinnmaschine.jpeg|bélyegkép|200px|Előfonógép]]
 
'''5.''' Ha különlegesen egyenletes és igen vékony fonalat akarnak előállítani, nagy mértékben törekedni kell arra, hogy a fonalat alkotó szálak hossza minél egyformább legyen. Ennek érdekében a kívánatosnál rövidebb szálakat a nyújtott szalagból fésülőgépen '''kifésülik'''. Ha ezt a technológiai lépcsőt beiktatják a folyamatba, az így nyert fonal neve „''fésüsfonal''” vagy – helyesebben – ''fésült fonal''.
 
Hasonló ez a művelet a rostszálak (például a [[len]], [[kender]]) feldolgozásában a '''gerebenezéshez''', de utóbbinál ez a művelet egyúttal a rostos szálak felhasítására, vékony, hosszú rostok kialakítására is szolgál.
 
'''6.''' A nyújtott – és esetleg fésült – szalagot rendezett formában ismét hengeres tartályokban gyűjtik és ezeket viszik az előfonó gépekhez. Az '''előfonás''' során a szalagot tovább nyújtják, de most már kissé meg is sodorják. Erre az ún. ''szárnyas orsót'' használják. A függőlegesen álló orsóval közös tengelyen egy fordított (alul nyitott) U alakú ún. szárny van, amelyet forgatnak. A szárny hossztengelyében felül és egyik ágának alsó végében egy-egy nyílás van, ezeken át fűzik be a fonalat, amelynek végét azután az orsón rögzítik. A szárny forgásakor a hossztengelyén átfűzött fonalszakasz sodródik és a szárny ágán kilépve feltekercselődik az orsóra. Az orsó forgását kissé fékezik, így az lassabban forog, mint a szárny, ez biztosítja a fonal feltekercselődését.
 
[[Fájl:Ringspinnen.JPG|bélyegkép|balra|200px|Gyűrűsfonógép]]
 
'''7.''' A '''végfonást''', azaz a fonal végleges kialakítását leggyakrabban ''gyűrűs orsón'' végzik. Itt a fonal sodrását és az orsóra való feltekercselését – amit az előfonó gépen a szárny végzett – egy kis karikával oldják meg, amely az orsó körül egy gyűrűn fut. (Ezért nevezik „gyűrűs orsónak” és a karika neve is a szaknyelvben: futó.) A futót a rajta átfűzött fonal mozgatja a sebesen forgó orsó hatására, de a súrlódás és a levegő ellenállása következtében a futó kissé elmarad az orsótól, ennek következtében a fonal, - amely a futó keringése folytán sodródik, - egyúttal fel is tekeredik az orsóra. A fonalnak a függőleges helyzetű orsón való egyenletes elhelyezkedése érdekében a gyűrűt az orsó hossztengelye mentén fel-le mozgatják. Ezen a gépen kapja meg a fonal az utolsó nyújtási művelettel végleges vastagságát és végleges sodratszámát. Az így készült fonal a ''gyűrűsfonal''.
 
Egy másik eljárásnál, az ún. '''turbinás''' vagy '''rotorfonásnál''', amelyet viszonylag vastagabb fonalak gyártásánál használnak, az előfonás művelete elmarad. A nyújtott szalagot folyamatosan táplálják be a fonófejbe és az ott létrehozott erős légáramlattal szálakra bontják. A szálak egy rendkívül gyorsan forgó (akár a 150 000/perc fordulatszámot is elérő) kúpos dob (a rotor) belső falára tapadnak. Az óriási sebesség miatt [[centrifugális erő]] a szálakat a dob legbővebb részére kényszeríti, ahonnan azokat a dob tengelye irányában húzzák el, mégpedig olyan sebességgel, ami a kívánt fonalvastagságnak megfelelő elemiszálak számához igazodik. A dob forgása folytán egyúttal a fonal sodrata is kialakul. A fonófejből kijövő fonalat ezután feltekercselik. Ezt a módszert, mivel a rotor belsejében lényegében szabad szálakból képződik a fonal, nyitott végű (angolul: ''open end'') fonásnak és az így készült fonalat ''OE-fonalnak'' nevezik. Ez az eljárás sokkal termelékenyebb, mint a gyűrűsfonás, de ezzel a módszerrel nem lehet olyan finom fonalakat előállítani mint a gyűrűsorsóval, és a fonal kissé merevebb, keményebb is, ami egyes felhasználási területeken hátrányos.
 
'''8.''' A fentiekben leírt folyamat eredménye a '''nyers fonal'''. Ez önmagában is felhasználható, de nagyon gyakran további műveleteket ''(kikészítés)'' is végeznek rajta. Így például gyakran fehérítik vagy színezik, vagy – ha pamutfonalról van szó – lúggal kezelik (ez a mercerezés) - és ezzel fényesebbé, simábbá teszik. Esetleg még perzselik, hogy a felületéből kiálló elemi szálakat leégessék róla.
 
'''9.''' Nagyon gyakran alkalmazott módszer, hogy két vagy több fonalat összesodornak. Az így készített termék neve: '''[[varrócérna|cérna]]'''.
 
'''10.''' A fonal a sodrat iránya szerint lehet:
* "''Z''" sodratú: az óra járásával ellentétes irányú a sodrása
* "''S''" sodratú: az óra járásával egyező irányú a sodrása
 
== A fonás történetéből ==
83 ⟶ 47 sor:
 
A turbinás fonást a 20. század közepén csehszlovák mérnökök fejlesztették ki és azóta világszerte elterjedt.
 
== A gépi fonalkészítés elvi menete ==.
 
A fonás műveletei és eljárásai nagy mértékben függnek a feldolgozott nyersanyagtól és a készítendő fonal rendeltetésétől. Ezért az alábbiakban a feldolgozás menetét csak általánosságban ismertetjük.
 
'''1.''' A feldolgozandó [[szálasanyag]] általában bálákban, összepréselt állapotban érkezik a fonodába. Az első művelet a '''bálabontás''', azaz az összetömörített szálhalmaz fellazítása, az összetapadt csomók felbontása és egyidejűleg a szálak közé keveredett szilárd szennyezőanyagok eltávolítása. Ezt bontó- és verőgépekkel végzik. Ugyanitt végzik el – ha szükséges – a különböző nyersanyagok, adalékok meghatározott súlyarányú keverését is.
 
'''2.''' A fellazított anyag a verőgépből egy tekercselő berendezésbe kerül, amelynek hengerei között egyenletes vastagságú ''bundává'' alakítják.
 
[[Fájl:Rieterkarde.jpg|thumb|250x250px|
Pamutkártológép
]]
 
'''3.''' A bundát kártológépen bontják tovább elemi szálakra. A '''kártolást''' két elvileg, egymással szemben mozgó finom tűsor végzi, amelyek között az összetapadt szálak szétválnak, nagyjából párhuzamos elhelyezkedést vesznek fel és emellett a finom tűk a még bent maradt legkisebb idegen anyagokat is eltávolítják. A kártolást többnyire több fokozatban, egymás után kapcsolt kártológépeken végzik, ezek szerkezeti kialakítása nagyban függ a feldolgozandó nyersanyagtól. A kártológépeket a szálak vékony, fátyolszerű képződmény formájában hagyják el, amit az utolsó gépen tömörítő hengerek között egy nagyjából hengeres szalaggá fognak össze és henger alakú tartályokba, rendezetten rakják le oly módon, hogy onnan ismét könnyen és kuszálódás mentesen előhúzható legyen.
 
[[Fájl:Streckband.jpeg|left|thumb|
[[Fájl:Streckband.jpeg|bélyegkép|balra|Kártolt szalag rendezett állapotban]]
]]
'''4.''' A kártológépről lekerülő szalagot '''nyújtásnak''' vetik alá. Ezt elvileg két hengerpár végzi, amelyek közül a hátsó kisebb, az elülső nagyobb kerületi sebességgel forog, így a közéjük vezetett szálszalag hosszirányban széthúzódik. Ennek következtében a szalag vékonyodik és benne a szálak párhuzamosan helyezkednek el. A nyújtást is több fokozatban végzik el és eközben – a szálak jobb keveredése érdekében – több nyújtógép termékét egyesítik és újra nyújtják. Minél finomabb fonalat kívánnak előállítani, annál többször egyesítik és nyújtják a szalagokat, egyre nagyobb mértékű nyújtásokat alkalmazva.
 
[[Fájl:Flügelspinnmaschine.jpeg|bélyegképthumb|200px300x300px|Előfonógép]]
Előfonógép
]]
 
'''5.''' Ha különlegesen egyenletes és igen vékony fonalat akarnak előállítani, nagy mértékben törekedni kell arra, hogy a fonalat alkotó szálak hossza minél egyformább legyen. Ennek érdekében a kívánatosnál rövidebb szálakat a nyújtott szalagból fésülőgépen '''kifésülik'''. Ha ezt a technológiai lépcsőt beiktatják a folyamatba, az így nyert fonal neve „''fésüsfonal''” vagy – helyesebben – ''fésült fonal''.
 
Hasonló ez a művelet a rostszálak (például a [[len]], [[kender]]) feldolgozásában a '''gerebenezéshez''', de utóbbinál ez a művelet egyúttal a rostos szálak felhasítására, vékony, hosszú rostok kialakítására is szolgál.
 
'''6.''' A nyújtott – és esetleg fésült – szalagot rendezett formában ismét hengeres tartályokban gyűjtik és ezeket viszik az előfonó gépekhez. Az '''előfonás''' során a szalagot tovább nyújtják, de most már kissé meg is sodorják. Erre az ún. ''szárnyas orsót'' használják. A függőlegesen álló orsóval közös tengelyen egy fordított (alul nyitott) U alakú ún. szárny van, amelyet forgatnak. A szárny hossztengelyében felül és egyik ágának alsó végében egy-egy nyílás van, ezeken át fűzik be a fonalat, amelynek végét azután az orsón rögzítik. A szárny forgásakor a hossztengelyén átfűzött fonalszakasz sodródik és a szárny ágán kilépve feltekercselődik az orsóra. Az orsó forgását kissé fékezik, így az lassabban forog, mint a szárny, ez biztosítja a fonal feltekercselődését.
 
[[Fájl:Ringspinnen.JPG|left|thumb|267x267px|
Gyűrűsfonógép
]]
 
'''7.''' A '''végfonást''', azaz a fonal végleges kialakítását leggyakrabban ''gyűrűs orsón'' végzik. Itt a fonal sodrását és az orsóra való feltekercselését – amit az előfonó gépen a szárny végzett – egy kis karikával oldják meg, amely az orsó körül egy gyűrűn fut. (Ezért nevezik „gyűrűs orsónak” és a karika neve is a szaknyelvben: futó.) A futót a rajta átfűzött fonal mozgatja a sebesen forgó orsó hatására, de a súrlódás és a levegő ellenállása következtében a futó kissé elmarad az orsótól, ennek következtében a fonal, - amely a futó keringése folytán sodródik, - egyúttal fel is tekeredik az orsóra. A fonalnak a függőleges helyzetű orsón való egyenletes elhelyezkedése érdekében a gyűrűt az orsó hossztengelye mentén fel-le mozgatják. Ezen a gépen kapja meg a fonal az utolsó nyújtási művelettel végleges vastagságát és végleges sodratszámát. Az így készült fonal a ''gyűrűsfonal''.
 
Egy másik eljárásnál, az ún. '''turbinás''' vagy '''rotorfonásnál''', amelyet viszonylag vastagabb fonalak gyártásánál használnak, az előfonás művelete elmarad. A nyújtott szalagot folyamatosan táplálják be a fonófejbe és az ott létrehozott erős légáramlattal szálakra bontják. A szálak egy rendkívül gyorsan forgó (akár a 150  000/perc fordulatszámot is elérő) kúpos dob (a rotor) belső falára tapadnak. Az óriási sebesség miatt [[centrifugális erő]] a szálakat a dob legbővebb részére kényszeríti, ahonnan azokat a dob tengelye irányában húzzák el, mégpedig olyan sebességgel, ami a kívánt fonalvastagságnak megfelelő elemiszálak számához igazodik. A dob forgása folytán egyúttal a fonal sodrata is kialakul. A fonófejből kijövő fonalat ezután feltekercselik. Ezt a módszert, mivel a rotor belsejében lényegében szabad szálakból képződik a fonal, nyitott végű (angolul: ''open end'') fonásnak és az így készült fonalat ''OE-fonalnak'' nevezik. Ez az eljárás sokkal termelékenyebb, mint a gyűrűsfonás, de ezzel a módszerrel nem lehet olyan finom fonalakat előállítani mint a gyűrűsorsóval, és a fonal kissé merevebb, keményebb is, ami egyes felhasználási területeken hátrányos.
 
'''8.''' A fentiekben leírt folyamat eredménye a '''nyers fonal'''. Ez önmagában is felhasználható, de nagyon gyakran további műveleteket ''(kikészítés)'' is végeznek rajta. Így például gyakran fehérítik vagy színezik, vagy – ha pamutfonalról van szó – lúggal kezelik (ez a mercerezés) - és ezzel fényesebbé, simábbá teszik. Esetleg még perzselik, hogy a felületéből kiálló elemi szálakat leégessék róla.
 
'''9.''' Nagyon gyakran alkalmazott módszer, hogy két vagy több fonalat összesodornak. Az így készített termék neve: '''[[varrócérna|cérna]]'''.
 
'''10.''' A fonal a sodrat iránya szerint lehet:
* "''Z''" sodratú: az óra járásával ellentétes irányú a sodrása
* "''S''" sodratú: az óra járásával egyező irányú a sodrása
 
== Jegyzet ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Fonás