„Recski kényszermunkatábor” változatai közötti eltérés

 

==Története==

 

Mivel a táborból senki sem szabadulhatott, létét sikerült teljesen titokban tartani. Mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet a táborból. Az első alkalommal a megszökött rab átjutott [[Csehszlovákia|Csehszlovákiába]], de miután hírét vette, hogy családjának több tagját letartóztatták, föladta magát. A második alkalommal [[1951]]. május 20-án nyolc rab szökött meg, úgy hogy az egyikük őrnek öltözött és úgy tettek, mintha külső munkára mennének. A csoport legtöbb tagját elfogták, azonban egyiküknek, [[Michnay Gyula|Michnay Gyulának]] sikerült eljutnia [[Bécs]]ig, és a [[Szabad Európa Rádió]]ban beolvasta 600 rabtársa nevét. A Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig innen tudhatták meg, hogy szeretteik még élnek.

[[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] halála ([[1953]]. március 5.) után, a miniszterelnökké kinevezett [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] a többi internálótáborral együtt ezt is megszüntette. Az épületeket, tornyokat és kerítéseket ezután ledózerolták, és lényegében semmi sem maradt meg belőlük. A tábor helyét a rendszerváltás után sikerült beazonosítani, egy-két épületet pedig helyreállítottak, eredeti állapotában - a túlélők elbeszélése, illetve a meglévő fényképek alapján.

 

 

[[Fájl:Recsk camp.jpg|bélyegkép|középre|600px|A tábor területe (mai nézet)]]