„Naginata” változatai közötti eltérés

3 104 bájt hozzáadva ,  6 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
 
==Naginata==
[[File:Dog - Hata Rokurozaemon with his dog.jpg|thumb|Szamuráj naginatával]]A naginata (なぎなた, 薙刀) egyike a hagyományosan Japánban készített pengéknek(nihonto)<ref>[http://books.google.com/books?id=PtBci2GslUkC&pg=PA150&dq=nihonto+refers+to&hl=en&sa=X&ei=RXWIT9_MEo2C8QT4_a3dCQ&ved=0CEkQ6AEwAg#v=onepage&q=nihonto%20refers%20to&f=false ''The Development of Controversies: From the Early Modern Period to Online Discussion Forums, Volume 91 of Linguistic Insights. Studies in Language and Communication'', Author Manouchehr Moshtagh Khorasani, Publisher Peter Lang, 2008, ISBN 3-03911-711-4, ISBN 978-3-03911-711-6 P.150]</ref><ref>[http://books.google.com/books?id=f-RsCs5dJRwC&pg=PA144&dq=traditionally+made+a+Japanese+sword+nihonto&hl=en&sa=X&ei=Sb-KT_X-MYX6tgeLnZDGCQ&ved=0CG4Q6AEwBw#v=onepage&q=traditionally%20made%20a%20Japanese%20sword%20nihonto&f=false ''The Complete Idiot's Guide to World Mythology, Complete Idiot's Guides'', Authors Evans Lansing Smith, Nathan Robert Brown, Publisher Penguin, 2008, ISBN 1-59257-764-4, ISBN 978-1-59257-764-4 P.144]</ref>, egy szálfegyver formájában. A naginatát eredetileg a szamurájok osztálya használta a feudális Japánban, valamint az asigaruk (gyalogosok) és [[szóhei]]ek. (harcos szerzetesek)<ref name="books.google.com">[http://books.google.com/books?id=P-Nv_LUi6KgC&pg=PA158&dq=naginata&hl=en&ei=-LIvTqe0HcPj0QGU34naAQ&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=6&ved=0CD8Q6AEwBQ#v=onepage&q=naginata&f=true ''Martial Arts of the World: An Encyclopedia of History and Innovation'', Thomas A. Green, Joseph R. Svinth, ABC-CLIO, 2010 P.158]</ref>
 
==Története==
A naginata egy fa nyélből áll végén egy hajlított pengével; sok hasonlóságot mutat a kínai guandaoval<ref ésname="Jones">{{cite azbook|last=Jones|first=Donn európaiF.|authorlink= pallossal|coauthors= |title= Women Warriors: a History|publisher=Potomac Books|location= |page=280|isbn=978-1-57488-206-3}}</ref>. A naginatát gyakran látták el egy kardhoz hasonló keresztvassal (cuba)a penge és a nyél között. A 30cm -60cm-es naginata pengét ugyanolyan módon kovácsolták mint a hagyományos japán kardokat. A penge hosszú markolattüskével (nakago) rendelkezik amit belehelyeznek a nyélbe (nagaje). A penge eltávolítható amit egy fa pecekkel (mekugi) rögzítenek ami áthalad a markolattüskén és a nyélen kialakított lyukon(mekugi-ana). A nyél 120cm - 240cm-ig terjedhet és ovális alakú. A nyélnek azt a részét ahová a markolattüske van belehelyezve tacsiucsinak nevezzük. Ezt a területet általában megerősítik fémből készült gyűrűkkel vagy vékony fémborítással. A nyél alsó végére egy nehéz fém sapkát helyeznek (ishizuki). Amikor nincs használatban a naginata pengéjét egy fa borítással látják el (szaja)<ref name="books.google.com"/>.
Történet
A naginata feltételezhetően a korábbi Hoko Jarinak a leszármazottja , ám valószínüleg a kínai Guan Dao is befolyásolta a kialakulását.<ref name="Draeger">{{cite book|last=Draeger|first=David E.|authorlink= |coauthors= |title=Comprehensive Asian Fighting Arts|publisher= Kodansha International|year=1981|location= |page=208|isbn=978-0-87011-436-6}}</ref><ref>{{cite book|last=Ratti|first=Oscar|coauthors =Adele Westbrook|title=Secrets of the Samurai: The Martial Arts of Feudal Japan|publisher=Castle Books|year=1999|isbn= 0-7858-1073-0|page=241}}</ref>. Nehéz megállapítani, hogy pontosan mikor is alakult ki ez a fegyver. Sokan állítják, hogy a [[Nara-kor]]szak harcos szerzetesei találták fel, de a tárgyi bizonyítékok amik igazolják a fegyver létezését csak a középső [[Kamakura-kor]]szakig nyúlnak vissza, és a korábbi írásos emlékek meglehetősen homályosak. A legelső megbízható feljegyzések, 1146-ból a késő [[Heian-kor]]szakból származnak, melyek közül egy szerint a fegyver egy friss találmány volt<ref>{{cite book|last=Friday|first=Karl F.|title= Samurai, Warfare and the State in Early Medieval Japan|year=2004|publisher=Routledge|isbn=0-203-39216-7|page=86}}</ref>. Korábban a 10. és 12. századi források gyakran hivatkoznak "hosszúkardokra" amik bár gyakori középkori megnevezése és helyesírása a naginatának jelenthetnek hétköznapi kardokat is; az egyik forrás a naginata előhúzását a nuku igével írja le, ami általában a karok előhúzására használnak, míg a naginata előhúzására főleg használt ige a hazusu. A gyakran feltételezett kapcsolta a naginata és a harcos szerzetesek között szintén nem tisztázott. A késő 13. és 14. századi műalkotások a harcos szerzeteseket naginatával ábrázolják, de nem tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget: a fegyver csak egyike azoknak amiket használtak a szerzetesek, valamint szamurájok és asigaruk.<ref>{{cite book|last= Adolphson|first=Mikael S.|title=The Teeth and Claws of the Buddha: Monastic Warriors and Sōhei in Japanese History|year=2007| publisher=University of Hawai'i Press|isbn=978-0-8248-3123-3|pages=130–133}}</ref> A naginatát használó szerzetesek ábrázolásai a korábbi korszakokban valójában később készültek azzal a szándékkal, hogy a naginatát mint szimbólumot használják a szerzetesek más harcosoktól való megkülönböztetésére, mintsem, hogy a történelmi események egy pontos leírását adják.<ref>Adolphson (2007), pp. 137, 140</ref>
 
 
A [[Taira–Minamoto-háború|Gempei háború]] (1180–1185) alatt amiben a Taira klán szembekerült a [[Minamoto család|Minamoto klán]] [[Minamoto no Joritomo]]jával , a naginata kifejezetten nagy népszerűségnek örvendett és kedvelt volt a harcosok körében akik igen hatékony fegyvernek tartották.<ref> name="WBAR">{{cite book|last=Ratti|first=Oscar|authorlink= |coauthors=Adele Westbrook|title=Secrets of the Samurai: The Martial Arts of Feudal Japan|publisher=[[Tuttle Publishing]]|year=1991|location= |page=484|isbn=978-0-8048-1684-7}}</ref> A lovascsaták döntő jelentőségűvé váltak és anginata kifejezetten alkalmasnak bizonyult a lovak feldöntésére és a lovasok legyőzésére. A naginata hatalmas térhódítása mint harctéri fegyver vezetett a lábszárpáncél (sune-ate) kialakulásához. A naginata fontosságának felemelkedését párhuzamba tudjuk állítani az európai [[pika]] sikerével, ami szintén egy hosszú szálfegyver volt amit a [[lovasság]] ellen alkalmaztak. Az 1543- ben a a kovás puska (tanegashima) képében megjelent tűzfegyverek, a naginata harctéren való alkalmazásának nagymértékű csökkenéséhez vezettek . Ahogy a harctéri taktikák változtak, úgy lett inkább a lándzsa (yari) az általánosan használt szálfegyver a naginata helyett.
 
[[File:Samurai wearing kusari katabira (chain armor).jpg|left|thumb|225px|Késő 1800-as években készült fotó páncélozott szamurájokról akik naginatát fognak.]]
 
 
Az [[Edo-kor]]szak alatt a naginata egyre kevésbé volt hasznos a férfiak számára a [[csata]]téren és a szamuráj osztályból származó nők státusz szimbólumává vált.<ref name="Jones">{{cite book|last=Jones|first=Donn F.|authorlink= |coauthors= |title= Women Warriors: a History|publisher=Potomac Books|location= |page=280|isbn=978-1-57488-206-3}}</ref> Egy jó állapotban lévő naginata egy szamuráj osztályból szármaó lány hozományának része volt. Bár nem harcoltak úgy mint a hétköznapi katonák, a szamuráj osztály nőitől elvárták , hogy meg tudják védeni az otthonukat míg férjük a háborúban harcolt. A naginatát tartották az egyik leginkább alkalmas női fegyvernek, mivel távol tudták vele tartani maguktól az ellenfelüket így csökkentve a testsúlyból, magasságból és felsőtesti erőből származó különbségeket. Egy kiváló példája a női naginataforgatóknak és a japán harcos szellemiségnek Itagaki, aki híres volt tehetségéről ahogy a naginatával bánt, és ő vezette a Toeizakajama vár 3000 fős helyőrségét. Tízezer [[Hódzsó család|Hódzsó]] harcost küldtek, hogy vegyék be a várat ám Itagaki a várból vezette embereit és rendkívül sok ellenséggel végeztek mire a túlerő legyűrte őket. A naginatát igazi harcra utoljára 1868-ban Aizuban valamint 1876-ban Szacumában használták.
 
A nyugatiasodás miatt a [[Meidzsi-restauráció]]t követően a [[harcművészet]]ek által képviselt érték, a naginatát is beleértve, súlyosan csökkent. ebben az időben vált a tréning az akarat megerősítésévé valamint a tudat és a test edzésévé . A [[Sóva-kor]]szakban a naginatahasználat gyakorlatozása bekerült a köztantervbe 1912-ben.
Bár kevesebb aktív művelője van néhány "korjú budzsucu" rendszer (hagyományos harcművészet) amik közöttakad régebbi és harciasabb naginatadzsucu mint például : Szuió Rjú, Araki Rjú, Tendó Rjú, Dzsikisinkage Rjú, Higo Korjú, Tensin Soden Katori Sintó Rjú, Toda-ha Buko Rjú, Josin Rjú amik közül néhánynak engedélyezett képviselői vannakJapánon kívül.
 
Az Egyesült Államokban megközelítőleg 200 foglalkoznak naginatahasználattal.<ref name="NYT">{{cite journal|last=Katz|first=Mandy| authorlink= |coauthors= |title=Choose Your Weapon: Exotic Martial Arts|journal=New York Times|volume= |issue= |pages= |publisher= |year=2009|url=http://www.nytimes.com/2009/04/16/fashion/16physicalculture.html?pagewanted=2&_r=1|doi= |id= |accessdate=November 12, 2009}}</ref>
Az Egyesült Államokban megközelítőleg 200 foglalkoznak naginatahasználattal.
 
==Galéria==
File:Antique Japanese (samurai) naginata 4.jpg|
</Gallery>
 
==Források==
{{reflist|2}}
38

szerkesztés