„Nyikolaj Fjodorovics Makarov” változatai közötti eltérés

1914. május 22-én született a Rjazanyi kormányzóság Szaszovo nevű városában. Apja vasúti gépész volt. [[1929]]-ben fejezte be a hatosztályos általános iskolát, majd ezt követően [[Rjazany]]ban egy gépipari szakiskolában tanult. [[1931]]-ben visszatért szülővárosába, Szaszovóba, és az ottani fűtőházban kezdett el dolgozni esztergályosként. Munka mellett, az ún. dolgozók iskolájában szerzett középfokú végzettséget. [[1936]]-ban beiratkozott a Tulai Műszaki Főiskolára. [[1941]]-ben a dipolmamunkájadiplomamunkája előtti szakmai gyakorlatát töltötte, amikor kitört a [[második világháború]]. Ezért a diplomamunka megvédése nélkül, gyorsított eljárással mérnöki oklevelet kapott, amely az esti tagozaton szerzett mérnöki végzettséggel volt egyenértékű. Makarovot [[Zagorszk]]ba (ma: ''Szergijev Poszad)'' vezényelték, az ottani fegyvergyárba, ahol [[Georgij Szemjonovics Spagin|Spagin]] [[PPS–41|PPS]] géppisztolyának sorozatgyártása folyt. Makarov Spagin mellett dolgozott, előbb a gyártás felügyeletével foglalkozott, később Spagin maga mellé vette a tervezőirodába. Makarov későbbi fegyvertervezői pályafutását a Spaginhoz fűződő ismeretsége alapozta meg. [[1944]]-ban formálisan is befejezhette főiskolai tanulmányait, és a Tulai Műszaki Főiskolán gépészmérnöki oklevelet kaphatott.

A háború után a tulai [[CKB–14]] (ma: ''KBP)'') tervezöirodábantervezőirodában folytatta pályafutását. Az addig igen elterjedt, de a második világháború végére már elavult, nehéz és pontatlan [[TT-pisztoly]] leváltására [[1945]]-ben írtak ki pályázatot. Makarov [[1947]]-re a páylázatrapályázatra kétféle változatban készítette el saját konstrukcióját. A TKB–412 a TT-pisztolynál is használt 7,62 mm-es pisztolylőszert tüzelte, míg a TKB–429 változathoz saját, [[9×18 mm Makarov|9×18 mm]]-es lőszert tervezett. A pályázaton végül a 9 mm-es változat győzött. A külsőre a [[Németország|német]] [[Walther PP]] pisztolyra emlékeztető, de szerkezetileg attól eltérő és sokkal egyszerűbb kialakítású fegyverrel [[1949]]-től intenzív lőtéri próbák kezdődtek. A sikeres tesztelési folyamatot követően [[1951]]-ben a [[Szovjet Hadsereg]] PM ''(Pisztolet Makarova / Пистолет Макарова)'' típusjellel rendszeresítette a fegyvert. A Makarov-pisztolyból a közel 5 évtizedes sorozatgyártás alatt mintegy 5 millió darab készült a tulai fegyvergyárban és az Izsevszki Gépgyárhoz tartozó Izsevszki Mechanikai Gyárban (Izsmeh).