„Pólya József” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
| aláírás =
}}
Váradi '''Pólya József''' ([[Nagyszécsény]], Bars megye, [[1802]]. [[január 1.]] – [[Budapest]], [[1873]]. [[június 10.]]) orvosdoktor, fizikus és kórházi főorvos, rajzoló, természettudós, pomológus, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagja.
orvosdoktor, fizikus és kórházi főorvos, rajzoló, természettudós, pomológus, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagja.
 
==Élete==
 
Váradi Pólya András és Oroszi Sára szegénysorsú földművelő szülők fia, hét testvér között a legfiatalabb. A Garam folyó partján fekvő Nagyszécsény helységben született; gyönge testalkatú és gyakran betegeskedő fiú volt, ezért szülei a papi pályára szánták. Öt és fél évet töltött a helybeli falusi iskolában, ahol Fügedi Ferenc néptanító vezérlete alatt az I. gimnáziumi osztály tantárgyait is elvégezte.
 
1813-ban a [[losonc]]i főgimnázium növendéke lett, ahol hat év alatt a logikát is elvégezte. 1819-ben a bölcseleti tudományok hallgatása és a [[német nyelv]] elsajátítása végett [[Selmecbánya|Selmecbányára]] ment az ottani ágostai hitvallású líceumba, ahol ezen korszakból saját életiratában három egyént emel ki, akiknek tudományos kiképzését főleg köszönhette: Jenei Jeney Jánost, aki magántanítója volt, Kovács István tanárt és Scheverlay Mátyás akkor selmeci, később [[pozsony]]i nagyhírű tanárt, ''«kinek lényem egész valójával tartozom»'' – írja.
 
Pólya a rendes tárgyakon kívül kiváló előszeretettel foglalkozott a rajzzal és zenével; a zenével később felhagyott, de a rajzot élete végéig gyakorolta és utolsó éveiben a kertészet művelésévél sokszor gyakorlati hasznát is vette.
 
1821-ben [[Pest]]re óhajtott menni az orvosi pályára, azonban apja, akinek kedveértkedvéért már 1817-ben az egyházi szószéken is föllépett, ezt ellenezte és mindenképpen a papi pályára akarta őt terelni. A szándékában megrendíthetetlen fiútól aztán minden segélyt megvont, így fitafia magára hagyatva kénytelen volt [[Losonc]]ra visszatérni, ahol a gimnázium első osztályában köztanítónak választották.
 
Egy év múlva egy előkelő családnál magántanítóságot vállalt, azon feltétellel, hogy egy év elteltével növendékével Pestre fogják küldeni. Ezen várakozásában azonban megcsalatkozott, így egyedül indult útnak és 1823 novemberében Pestre érkezett. Itt még a bölcseleti tanfolyam III. évére utasították. Ezen is átesvén, 1824-ben kezdette meg az orvosi tudományok hallgatását és 1830 augusztusában orvosdoktorrá avatták fel. Orvostanulói pályája küzdelmes volt, hazulról nem segélyezték, rajz-, szépírás és [[magyar nyelv]] tanításával tartotta fenn magát. Orvosdoktori oklevéllel meglátogatta szüleit, apja az évek óta nem látott fiával ekkor kibékült.
 
Mint gyakorló orvos 1831-ben a pesti kolera-kórházban igazgató és kezelő orvos volt. Pólyának orvosi hírnevét ezen működése alapozta meg. 1832 januárjában a magyar királyi helytartó-tanács [[Károlyvár]]ba és [[Fiume|Fiuméba]] küldte, hogy az ottani orvosokkal a [[kolera]] tudnivalóiról értekezzék és azokat utasítással lássa el. Innét hazatérve márciusban Pest városa őt tiszteletbeli fizikusai közé vette fel, április hónapban pedig a polgári [[Rókus-kórház]]hoz rendes másodorvosnak nevezte ki. [[1832]]. [[március 9.|március 9]]-én a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező taggá választotta (később [[1858]]. [[december 15.|december 15]]-én rendes tag lett).
 
Ez időtől fogva a főváros legkeresettebb orvosai közé tartozott, mire nézve nevezetes tényező volt az a körülmény is, hogy [[Fáy András]]sal benső barátságban lévén, az ő körében számos előkelő családdal lépett érintkezésbe és ismeretségbe. Amikor a rókus-kórházi állásától megvált, 1842-ben a [[városliget]]i saját telkén magán elmekórintézetet állított fel, mely három évig állt fenn. Az országos egészségügyi tanács, a budapesti királyi egyetemi orvoskar, az orvosegylet tagja és Pest város képviselője volt. Élete utolsó éveiben testi ereje hanyatlani kezdett és így az orvosi gyakorlattól lassanként visszavonult és rákosi birtokán a kertészetnek szentelte végnapjait, míg végül 1873. június 10-én meghalt és a [[Kerepesi úti temető]]ben helyezték örök nyugalomra. (A Magyar Tudományos Akadémiában [[1875]]. [[június 28.|június 28]]-án Török József róla írt emlékbeszédét Halász Géza olvasta fel).
* Beobachtungen über die Flechte und ihre Verbindungen, nebst einem neuen specifischen Mittel zu deren Heilung, nämlich dem Anthrakokali. Nach der lateinischen Handschrift des Verfassers übersetzt von Karl Ludwig Sigmund. U. ott, 1837.
* De hydriatria nonnulla. Occasione festi semisecularis laureae doctoralis medicae... Francisci Ant. Christen in memoriam... 1838. 9. die mensis Maii. Budae, 1838.
* Az állatország temészettörténetitermészettörténeti képterme Jardine Vilmos és Treitschke Fridrik után ford. Pest, 1841-42. Öt füzet, 90 híven szinezett aczélmetszettel.
* Tudnivalók a Pesten felállított privát elmekórintézetről. (Pest, 1842.)
* Az ember nemi tekintetben. Leirása az ember nemi részeinek egészséges és beteg állapotjokban. I. füzet. Férfi nemi részek boncz- és élettana. U. ott, 1848.