„Vadregény (musical)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
apróságok
25. sor:
}}
{{egyért2|a musicalról|Vadregény (egyértelműsítő lap)}}
A '''Vadregény''' (eredeti címe: ''Into the Woods'') [[James Lapine]] és [[Stephen Sondheim]] szerzőpáros második közös [[musical]]je, mely egy gyermektelen házaspár különleges történetét meséli el, és a [[Grimm fivérek|Grimm]]-mesék főszereplőivel szőtt kalandokból épül fel. Először 1986 végén került színre, de a több átalakítás utánutáni „végső”, nagy sikereket hozó formájában 1987. november 5-én mutatták be a [[Broadway]] színpadán. Azóta több földrészt is bejárt és feldolgozást is megélt a produkció.
 
Magyarországon először [[Galambos Attila]] fordításában a [[Pesti Magyar Színház]] tűzi műsorra 2014 áprilisában, [[Harangi Mária]] rendezésében és [[Szemenyei János]] zenei vezetésével.
 
== A mű ==
A szerzőpáros, Lapine és Sondheim, első közös produkciójuk - a [[Pulitzer-díj (USA)|Pulitzer-díj]]as „Vasárnap a parkban” („Sunday in the Park”) - sikerén felbuzdulva határozta el, hogy újra együtt dolgoznak, és elkészítettékennek eredményeképpen készítették el a Grimm fivérek különböző mesékitmeséit ötvöző, mégis egységes, önálló történetet. Az így megszületett ''Vadregény'' című musical egyben modern és klasszikus, amely több [[Tony-díj]]at{{wd|Q191874}} is elnyert. Zenéjét és dalszövegeit Stephen Sondheim, a világhírű [[Oscar-díj|Oscar]]- és Tony-díjas komponista szerezte, történetét az amerikai szövegkönyvíró és rendező James Lapine írta.
 
Első alkalommal James Lapine rendezésében 1986 decemberében került színre, a [[San Diego]]i ''Old Globe Színház'' deszkáin, ahol 50 előadást ért meg. Ez azonban nem a végleges változat volt. A „próbajátszások” során számos tekintetben átdolgozott darabot hivatalosan 1987 novemberében mutatták be a Broadway ''Martin Beck'' Színházában. Ezt, az „eredeti” darabot 1989 szeptemberéig 764-szer játszották. 1988-ban amerikai országos turnéra vitték, miközben elkészült 1990-ben egy [[London#A West End|West End]]-feldolgozás, és 1991-ben az eredeti színházi produkcióból egy profeszionális televíziós felvétel.<ref name=sondheimguide>{{cite web | last = Hutchins | first = Michael H. | coauthors = | title = Into the Woods | work = The Stephen Sondheim Reference Guide | publisher = | date = October 14, 2010 | url = http://www.sondheimguide.com/woods.html | accessdate = april 21, 2014}}</ref> Az előadás 3 Tony-díjat és 5 Drama Desk-díjat is elhozott úgy, hogy „versenytársa” a szintén akkor debütáló [[Az Operaház Fantomja]] volt.
158. sor:
 
==== Második felvonás ====
Újra a mesélő vezet át minket a történet folytatásába. Úgy tűnik, úgy kéne lennie, hogy minden karakter boldog, de ironikus módon, még mindig akad mindenkinek kívánsága, ami miatt nem az: a Péknek és feleségének megszületett a drága kisfiúkkisfiuk, de több teret szeretnének; Jankó és anyja gazdag és jól táplált, de a fiú az égi királyság után vágyakozik; és Hamupipőke bár a sármos herceggel él a gyönyörű palotájában, azonban egyre csak unatkozik...
{{Csonk-szakasz}}
 
173. sor:
=== A mű zenéje ===
[[Fájl:Stephen Sondheim - smoking.JPG|150px|bélyegkép|Stephen Sondheim, a zeneszerző és dalszövegíró]]
A [[New York Times]] úgy fogalmazott Sondheim-rólSondheimról, hogy "talán„talán ő a legnagyobb és legismertebb művésze az amerikai [[zenés színház]]nak"nak”. Életművét a számos Tony-díjjal is elismerték és közismert színházi produkciók fémjelzik - ilyen például a [[West Side Story]] vagy a [[Gypsy]] dalszövege. Zeneszerzőként munkáit a többszólamúság, az egymásba átfolyó szólamok és gyors dallamvezetés jellemzik. Az „Into the Woods” (Vadregény) zeneiségének nehézségi fokát is ez adja.<ref>{{cite web | last = | first = | title = Ovation! Musical Theater tackles Sondheim's ‘Into the Woods’ | work = | publisher = | date = jul 9, 2008 | url = http://www.bainbridgereview.com/entertainment/24079174.html | accessdate = april 22, 2014}}</ref>
 
Stephen Banfield zeneesztéta így vélekedik a Vadregény - Into the Woods zenei világáról: „Az Into the Woods zeneileg egyetlen hatalmas dal. A melodikus anyaga széttöredezett, ritmikus és fülbemászó frázisokból áll, amelyek hol előbukkannak, hol pedig eltűnnek. Azt hiszem, ez néhány embert összezavar. Ők csupán a felbukkanó, egymástól független dallamtöredékeket hallják, és nem veszik észre, hogy azok valójában egy nagyobb zenei kompozíció részét képezik”<ref>Stephen Banfield: Sondheim's Broadway Musicals, The University of Michigan Press, 1993, 406. oldal</ref>
 
Ez a zenei struktúra biztosítja, hogy a musical, akárcsak a szüntelenül vándorló, nyughatatlan szereplői, folyamatosan mozgásban van, lényegében néhány momentumot leszámítva sosem jut nyugvópontra, újabb és újabb impulzusokat szolgáltat a nézők számára, anélkül, hogy azok tisztában lennének a muzsika mélyebb rétegeivel.<ref>Szilágyi Gábor: Stephen Sondheim színháza, Viva la Musical!, 2013, 165. oldal</ref>