Wikipédia

„Madáin Szálih” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a infobox egységesítése AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
21. sor:
}}
 
[[Fájl:NabateensRoutes.png|bélyegkép|jobbra|250px|Ősi karavánutak (Hégra = Mada'i Salih)]]
 
'''Madáin Szálih''' ({{arabul|مدائن صالح}} – Madāʾin Ṣāliḥ) [[Szaúd-Arábia]] északnyugati részén levő régészeti ásatási terület az [[al-Ulai oázis]] közelében, 400 kilométernyire [[Medina (Szaúd-Arábia)|Medinától]]. [[arab nyelv|Arab]] elnevezése: al-Hidzsr (الحجر – al-Ḥiǧr). Az ókorban '''Hegra''' néven ismerték, és a [[nabateus]]ok és [[szamúdok]] ([[Héber nyelv|héberül]] ''tamuz''ok, vagy föníciaiul ''tammuz''ok) által lakott kalmár-metropolisz volt az [[I. e. 1. század|i. e. 1.]] és az [[1. század|i. sz. 1. századokban]]. A helység a száznál több sziklába vájt monumentális sírépítményéről ismert. A helyet [[2008]]-ban az [[UNESCO]] felvette a [[kulturális világörökség]] jegyzékébe (szövege a vitalapon).
 
== Általános helyzetkép ==
''....Ha a Mekkába menő karavánokkal megyünk, kétségtelenül a szemünkbe ötlenek a tájban - szinte az út végén - magányosan előtűnő, archaikus módon kőbe vájt architektúrák.....'' (Charles Doughty, angol arabista utazó feljegyzése)
 
A Madáin Szálih (jelentése: Szálih városa ) területén található nabateus sziklasírok Szaúd-Arábia legjelentősebb, iszlám-kor előtti kulturális emlékeinek számítanak. Az arab származású nabateusok (a [[Korán]] 11. szúrája szerint ''tamúdok''), akik [[Petra (romváros)|Petrától]] (ma [[Jordánia|Jordániában]]), fővárosuktól délkeletre, az i. e. 5. századtól az [[Arab-félsziget]] északi területein éltek és uralkodtak, s innen ellenőrzésük alatt tartották az [[India]] és a [[Földközi-tenger]] térségeit összekötő – i. e. 100-ban már a félsziget teljes nyugati partja mentén, a déltől északig végighúzódó – kereskedelmi karavánútvonalat, az úgynevezett [[tömjénút|tömjénutat]]. Hegrát a déli tartomány köz- és végpontjaként - és egyúttal a stratégiailag fontos [[al-Ula]] vádi védelmére alapították.
 
Az ókorban [[Hegra]] néven, a középkori muszlim történetírók és geográfusok pedig az ennek megfelelő al-Hidzsr néven ismerték. A Madáin Szálih név első említése az abbászida korszak végére tehető. Az ulai vádiban elhelyezkedő Hidzsr település első írásos említése pedig 1672-ből származik. Mindemellett településneve a köz- és hivatalos használatban továbbra is Hidzsr- ként maradt meg, a Madáin Szálih név alatt pedig a település környékén található régészeti együttest értjük.
 
E név keletkezési körülményei mindmáig tisztázatlanok. Általánosan elterjedt vélekedés szerint ez attól a Koránban említett [[Szálih próféta|Szálih prófétától]] származik, aki itt élt és a [[tajma|taymára]] (''thamud''nak is mondják) tanította az embereket ''(M. Babelli)''. Habár ez a magyarázat általánosan elfogadott, konkrét régészeti bizonyítékok nem támasztják alá azt, hogy a település népessége tayma-hívő lett volna (bár történelmi dokumentumok jelzik, hogy Arábia északnyugati részén a tayma hit(vallás) az i. e. 8. századtól az i. sz. harmadik századig létezett).
 
Egy másik feltevés szerint az iszlám arábiai terjeszkedése idején - majd utána is - a településről, feltehetően eredeti etnikai és vallási hovatartozása miatt [[Mohamed próféta]] egy parancsa ([[fetva]]) rendelkezett (ami a [[Korán]] 11. szúrájaként maradt fenn). Ez Madáin Szálihot elutasítóan '''Tamud városának''' nyilvánította, mivel az oda küldött Szálih próféta sikertelen volt a lakosság iszlám hitre térítésében. Vélhetően a lakosok úgy gondolták, hogy a település népe által tisztelt Tamud és az ezen vallási szokások szerint épített temetkezési létesítmények tabuként megvédik a várost a sivatag [[nomád]]jaitól és más idegen támadók zaklatásaitól.
44. sor:
Úgy tűnik, hogy a város első írásos említése az antik görög történetíró, az i. e. 1 - i. sz. 1. században élt [[Sztrabón]] Geographikájában található. Az i. sz. 1. századtól számítva aztán már mint a nabateus birodalom [[Petra (romváros)|Petra]] utáni legfontosabb városaként ismert. Ettől az időtől kezdődően [[IV. Aretas nabateus király]] (i. e. 9 – i. sz. 40) ellenőrizte már a Mediterráneumba irányuló kereskedelem mintegy 25%-át, amely a selyem- és fűszerkaravánok útján a nabateusok ellenőrzése alatti területen át haladtak. Ekkoriban szükségessé vált egy Petra elleni római támadás esetén is biztonságos visszavonulást nyújtó második, hadászatilag fontos település létesítése. Hegra alkalmas volt erre a célra.
 
Ebből az időszakból származnak az első, Hegrában vert érmék, amelyek a települési autonómia bizonyítékai. Az itteni sírokon folyó munkálatok pillanatnyi visszaesése jelzésértékűen mutatja az i. sz. 106-tól bekövetkezett igen mélyreható változásokat, amelyet erőteljes visszaesés követett. [[Aulus Cornelius Palma]], [[Syria]] helytartója i. sz. 106. március 22-én elfoglalta Petrát, a nabateus állam területét pedig Arabia Petraea néven provinciává szervezte. A nabateusok uralmának pusztulását követően ebben a térségben kultúrájuk jelenléte még a 4. századig nyomon követhető. A sírok későbbi feliratain fellelhető katonai rendfokozatok és beosztások határozottan bizonyítják, hogy a város ekkor még helyőrségként létezett. A rómaiak i. sz. 106-ban a nabateusok önálló államát annektálták, de népességük és virágzó gazdaságuk birodalmi keretek közt tovább élt, majd Bizánc hanyatlása és az arab-iszlám előretörése következtében a Közel-Kelet népeinek sorsával osztozott. Az iszlám megjelenése és korai terjedése idején az új vallás és kultúra a város lakosságának nabateus hagyományait csak fokozatosan váltotta fel.
 
== Régészeti felfedezés és a feltárások ==
53. sor:
{{coor dm|26|47|É|37|52|K|type:city_region:SA}}
 
A terület egy hegyekkel körülvett homokos fennsík, a nyugati hegyek felőli Al Hamda (?) és az északi irányú Al Mazaz völgyek metszéspontjában található. A terület talajfelszíne negyedkori keletkezésű kavics, homokkal keverten wádi szedimentum (üledék). Az Al Hijr körüli hegyek sárga, vagy sárgásbarna, vékonyan rétegződő Quweira homokkőből állnak.
 
Al-Hijr, mint település, ősidők óta két dolog miatt volt közismert:
71. sor:
''A Divan'' egy 12×10 méter nagyságú triclinium (éléskamra három oldalán padokkal). Az épület bejárata mint egy [[íván (építészet)|iván]], teljesen nyitott. Nagy valószínűséggel egy nagy létszámú vallási közösség vallási (rituális) ünnepi étkezésének színhelyeként szolgált. Ennek a létesítménynek a vallási jelentőségére utal egy kultusz-figura is, amely magasan, a divántól jobbra levő sziklán látható. Továbbá a fülkék és a Jabal Ithlib különböző helyszíneiről származó vallási eszközök is. A diván közelében több felirat található, amelyek szintén azt jelzik, hogy ez a területrész vallási kerületnek számíthatott.
 
A Jabal Ithlib teknőszerű területét körülfogó sziklafalakba mindenütt bemélyített sziklafülkék láthatók, s ugyanígy köröskörül az egész térséget körülfogó sziklafalakon is. Ezeken gyakran kis kőoszlopok és reliefek vannak, amelyek [[Dushara|Dusharát]] egyedül, vagy más helyi istenségek társaságában ábrázolják.
 
Ha a dívánt és a bemélyített fülkéket eredeti környezetükben együttesen vizsgáljuk, logikus zárókövetkeztetésként megállapítható, hogy Jabal Ithlib belső tere vallási célt szolgált. Egy, a központ közelében levő felirat rituális ünnepi étkezést említ, amelyet a dívánban és/vagy együttesen azokban a környező kisebb fülkékben rendeztek, amelyeket a dívánnal azonos módon a sziklákba vájtak. A központi teknőszerű térrel szembeni oldalon egy lépcső van, amely keskeny résen át egy további – rituális medencét tartalmazó - fülkén túl platóhoz vezet. Ott látható egy kidőlt sztélé, amelyen a környező sziklafelületekbe bevésett feliratoktól körülvéve egy síkrelief-szerű kialakítású szempár és egy orr látható.
80. sor:
 
==== Harmadik területrész: az antik sírlétesítmények térsége ====
''A sírok.'' Kétségtelen, hogy Mada’in Salehben az antik sírok jelentik a leghatásosabb és legismertebb objektumokat. Összesen mintegy nyolcvan, közvetlenül a sziklákba mélyített és sziklatömbönkénti csoportokba rendezett sírlétesítmény található. 34 létesítményben sírfelirat is van, s 31 elég pontosan datálható. Egy különbségtől eltekintve, minden sírépítmény keletkezése az i. e. 1. század és az i.u sz. 75. év közé sorolódik. Részleteikben és megjelenésükben különböznek, ennek feltehető oka az, hogy ebben az aktuális uralmi korszak változó társadalmi adottságai és szokásai, valamint a tulajdonosok egyéni esztétikai igényei egyaránt szerepet játszottak. Valamennyi lépcsőzetes kialakítású párkányt visel, a bejáratnál befaragott vázákat, továbbá kígyókat, sárkányokat és sasmadarakat, napsugármotívumokat és ismeretlen jelentést hordozó rozettákat találunk.
 
A sírépítmények némelyikében a külső kialakítás nabateus díszítőmotívumaihoz hasonlók a belső térben is megjelennek. Ezek a sírépítmények hasonlítanak abban, hogy kisebbek, s nincsenek bennük sziklába mélyített sír(urna?)fülkék. Megemlítendő még, a környék más elkülönített részén más, nem nabateus lakosok is létesítettek sírépítményeket, amelyek azonban kialakításukban eltérnek. Maguk a nabateus-létesítmények a petraiakhoz hasonlítanak, mivel a nekropoliszt felügyelő papság az ottani templomok közösségéhez tartozott.
95. sor:
A feliratok jó állapotúak maradtak, ezért manapság is megkülönböztethetők például a nők számára készült sírépítmények, néhány esetben még a kőfaragó neve is fennmaradt.
 
A pompás homlokzatú monumentális sírépítmények Hegra nobilitásainak családja számára készültek. Ezekbe a sírkamrákba akár harminc fülkét is vájtak. A monumentális síremlékek mellett - és körül - a sziklafalakba mélyített egyszerű fülkékbe helyezték örök nyugalomra Hegra mindazon népességét, akiknek nagy síremlékek létesítésére nem volt lehetőségük. Még az antik időkben valamennyi síremléket kifosztották. Csak a feliratok és dekorációk maradtak meg.
 
=== Qasr Al-Sani’ ===
Al-Sani' Mada'in Saleh déli részére esik és két sziklaalakzatból áll. A nyugatin egy síremlék, az úgynevezett Qasr Al-Sani' található, felirattal, amely a létesítmény kialakításának dátumát is megadja: Vagyis: IV. Aretas nabateus király uralkodásának tizenhetedik évének áprilisában (i. sz. 8. március/április). A sziklaegyüttes keleti tömbje hat, egyszerűen bemélyesztett síremléket tartalmaz.
 
=== C-régió ===
104. sor:
 
=== Qasr Al-Fareed ===
Ez a sír Mada'in Salehtől délre eső részen található. Al-Fareed (az egyedülálló) neve arra utal, hogy egyetlen, igen nagy sziklába mélyített sírépítmény. Többek között egy olyan építészeti elemet is tartalmaz, amely egyetlen más síremléken sem található meg. A homlokzat közepén levő bejáratot két nabateus-oszlop fogja közre, másik kettő pedig a széleken szegélyezik. A sírhomlokzat a sziklatömb teljes északnyugati oldalfelületét betölti. A sír láthatóan befejezetlen, elsősorban a homlokzat alsó harmadán, ahol a bejárat is fellelhető. Ez felirattal nem datált, a bejárat feletti felirata csak a következőt tartalmazza: “Hayyannak, Kuza fiának és utódjainak....”
 
=== Qasr Al-Bint ===
Ez a helyszín a Jabal Ithlibtől nyugatra, egy alacsonyabb és egy nagyobb magaslaton helyezkedik el. A nagyobb magaslat egy 29 sírból álló együttest tartalmaz, amelyek három csoportra oszlanak. A másik magaslat ettől északnyugatra van, s keleti oldalán két sírépítmény található.
 
Qasr Al-Bint első objektumain felirat olvasható i. sz. 267-ből, nabateus írással. A szöveg nyelvezete teljesen szabályos arab, s elmondja, hogy “..Ezt a síremléket Ka’ab ibn Hrithah építtette anyjának, Raqush bint Abd Manatnak, aki 162. július havában hunyt el Al Hijr-ben. A Világ Urának akaratából és annak tiszteletének áldozta, illetve nyitotta a fia, és ezt írásban fejezi ki.” Ez a szöveg azért jelentős, mert szóhasználatában és stílusában nagyon hasonlít a klasszikus arab nyelvezetre.
 
=== "A-régió" ===
Ez a térség északra esik Qasr Al-Bint területétől, közel a nabateus-kori kúthoz. Három magaslaton van, s mindösszesen 14 sírépítményt tartalmaz. Az első magaslat Quasr Al-Binht-től balra esik és északnak húzódik. Ennek bal oldalán 6 különböző formájú és nagyságú objektum van a sziklába vájva. A második magaslat 5 sír-objektumával keletre fekszik. Az öt között egy út húzódik, amely a területet a Diván területét az ősi Hedsas-vasútállomásának környékével kapcsolja össze. A harmadik magaslat valamivel távolabbra esik,és szintén sírépítmények foglalják el. Ezt Jabal Al-Mahjar néven hívják.
 
=== Al-Khuraymat ===
Al-Khuraymat a térség délnyugati részén található. Ebben a környezetben a sírépítmények igen nagy száma helyezkedik el, mintegy 53. A területet több sziklavonulat darabolja fel. A déli oldal negyedik objektumának homlokzata Mada’in Saleh legismertebb építménye. A 100-as számú homlokzat (számozás a Francia Geográfiai Intézet számozási rendszere szerint) számos új architektonikus elemet tartalmaz. Ezek közül legfontosabbnak számít négy oszlop, amelyek jellegzetessége, hogy nabateus koronát (oszlopfőt) viselnek.
 
[[Fájl:Thamud-map.PNG|bélyegkép|jobbra|150px|Nabateus sziklaépítmények]]
167. sor:
 
== Források és irodalom ==
* ''Mohammed Babelli'': Mada’in Saleh (ed.: német/francia/spanyol) – IKONOS Image King Abdulaziz City for Science and Technology and Space Imaging) 2003/2006 Riyadh (Magyar ford: [[Kiss Tamás (építész)|Kiss Tamás]]_KT_archiv _VeML)- ISBN 9960-52-420-5
* ''Mohammed Babelli'': Mada’in Saleh – Riyadh, Desert Publisher (arab, angol, francia és német nyelvű kiadások)(magy. ford: [[Kiss Tamás (építész)|Kiss Tamás]]_KT_archiv_VeML)-, I./2003, II./2005, III./2006, IV./2009. – ISBN 978-603-00-2777-4
* ''G. Heck–M. Wöbcke'': Arabische Halbinsel (347–350 old.) - Dumont Reiseverlag, 2007. - ISBN 978 3 7701 76 434
* ''Sztrabón'': Geographika (16.k. IV.) - Gondolat Kiadó, Budapest 1977. - ISBN 963-280-533-X
176. sor:
* ''UNESCO dok.'' – (engedélye lásd a vitalapon)
* ''Gottfried Kirchner (szerk.)'': TERRA-Y Az ismeretelen Föld - Kincskeresők, lovagok, kihalt népek (p. 90-130: '''Helga Lippert''': Karavánok Petrába) - Magyar Könyvklub, Bp. 2000 - ISBN 963-547-077-0
* ''Udi Levy'': Petra – Az elveszett civilizáció - General Press Kiadó, Budapest 1996. - ISBN 963-9282-58-8
 
* Abdul Rahman Ansary, Ḥusayn Abu Al-Ḥassān: The civilization of two cities: Al-ʻUlā & Madāʼin Sāliḥ, 2001, ISBN 9960930106, ISBN 9789960930107
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Madáin_Szálih”