„Román Királyság” változatai közötti eltérés

Antonescu a görög és örmény kisebbség ellen is rendeleteket hozott, továbbá a Romániában maradt magyar lakosságot is [[hátrányos megkülönböztetés]] érte. A Román Királyság területén már [[1935]]-ben törvény határozta meg a vállalkozások és gazdasági társaságok vezetésének, illetve alkalmazottainak román többségét, mely a magyarországi zsidótörvényekkel szemben nemcsak a zsidóság, hanem valamennyi nem-román nép és csoport visszaszorítását célozta. A két világháború közt elviselhetőnek mondható román-magyar együttélés – melyet a jog- és vagyonbiztonság, továbbá a magyar kisebbség politikai képviselete jellemzett – 1940-ben romlott meg jelentősen, amikor a román csendőrség, vasgárdisták és az észak-erdélyi román közigazgatás tagjaiból szerveződő paramilitáris szervetek több atrocitást követtek el előbb Erdély teljes területén, majd a második bécsi döntés után Dél-Erdélyben, emellett sok magyar férfit hívtak be kötelező munkaszolgálatra.

A román csapatok az 1941-ben birtokba vett területeken nemcsak a zsidósággal, hanem az orosz és ukrán lakossággal szemben is követtek el atrocitásokat. Antonescu ennek igyekezett történelmi hátteret tulajdonítani, Hitler előtt a román nép szlávellenességét és a szlávok faji alsóbbrendűségét hangoztatta.<ref>L. Balogh Béni: ''Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940–1941940–1944 között.'' 20. o. [http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf937.pdf Online hozzáférés]</ref>