Főmenü megnyitása

Módosítások

a
 
==== Második felvonás ====
Újra a mesélő vezet át minket a történet folytatásába. Most már úgy kéne lennie, hogy valamennyien boldogok, de ironikus módon, még mindig akad mindenkinek kívánsága, bánata: a Péknek és feleségének megszületett a drága kisfiuk, de nagyobb házat szeretnének; Jankó és anyja gazdag és jól táplált, de a fiú az régi élete után vágyakozik; Hamupipőke bár a sármos hercegével él a gyönyörű palotájában, azonban egyre csak unatkozik; Aranyhajnak ikrei születtek, ám kedélye ingatag; és a Hercegek új, megmenthető lányokat találtak: [[Hófehérke|Hófehérkére]] és [[Csipkerózsika|Csipkerózsikára]]. És ha ez még mind nem elég, a meggyilkolt Óriás bosszúéhes felesége is leereszkedik égi birodalmából azon az utolsó babszáron, ami közben megerősödött, és férje életéért cserébe Jankóét követeli.
 
Az erdőben a mesehősök ellenszegülnek az Óriással, emiatt előbb előbb Aranyhaj, majd Jankó anyja is az életét veszti. Jankó védelmében szövetkezik a Pék, a Pékné és Piroska, miközben a Banya tervet forral, hogy elárulja a fiút. A szerelmi szálak is összekeverednek. Aztán az Óriás ámokfutásában a Pékné is meghal. A megmaradtak lassan ráeszmélnek, hogy az ember önmagában mit sem ér, csak egymással együttműködve győzhetik le a dühöngő Óriást. Tervük végül sikerrel jár. Már csak annyi van hátra, hogy a síró csecsemőt lecsendesítsék. A pék mesélni kezd kisgyermekének, ám első szavaira – ''„hol volt, hol nem volt”'' – megjelenik a Banya, hogy figyelmeztesse az örök érvényű tanulságra: