„Frederick Winslow Taylor” változatai közötti eltérés

[[1856]]. március 20-án született [[Philadelphia|Philadelphiában]] a jómódú [[Kvékerek|Kvéker]] kereskedő családba. Szülei a [[művészet]]et és [[filozófia|filozófiát]] támogató Franklin Taylor és Emily Winslow volt. Testvéreivel kiváltságos magániskolákban tanult saját oktatókkal. Családja a város elsőrangú beruházási bankárjának, Edmand W. Clark családjával volt közeli kapcsolatban. Fred legjobb barátja Clarence M. Clark volt, akivel [[1881]]-ben a Tenisz Társaság bajnokai lettek, majd később sogorokkásógorokká, és egymás tanácsadóikká váltak.

1872-1874 között a Philly's Exeter Akadémián tanult, ahol műszaki területen igéretesígéretes tehetséget mutatott. Apja kérésének eleget téve mérnöki pálya helyett Harvardra iratkozott be, de látászavarai miatt visszatért Philadelphiába. Ezután gépmunkási tanoncként helyezkedett el, ami későbbi életpályájához nagy segítségnek bizonyult. Később, látászavarát szakmai fejlődése fordítóponjánakfordítópontjának tekintette. Egy különleges szemüveg kissé javította látását.

1879-ben továbbtanult a Stephens Műszaki Főiskolán részidős tanulóként (közben dolgozott). 4 évvel később kiváló eredménnyel kapta meg gépészmérnöki diplomáját. A gépmunkási tapasztalatait és mérnöki tanulmányait kamatoztatva dolgozta fel magát a vállalati ranglétrán, miközben kifejlődött az a véleménye, hogy a korabeli termelésirányítók képzetlen amatőrizmusaamatörizmusa a vállalat kárára van. 1884-ben a Midville Acél Vállalat felső vezetésébe került, ahol vezetési elméleteit gyakorlatba is átültethette. 2 évvel később 1886-ban a vállalat tulajdonossá válásának reménye szertefoszlott, mikor Edward Clark eladta a vállalatot Charles Harrah-nak, és az ő fia vette át annak vezetését.

1890-ben Clark tanácsára korábban a Nyugat-Virginia szénbányákba fektetett pénzéből meggazdagodott és a gépműhelyi tapasztalatait felhasználva tulajdonos helyett menedzsment teoretikussá vált. Mikor John Pereant Morgan felkérte papírgyárjánakpapírgyárának vezetésére, „igen” választ adott. A következő három évben mindent megpróbált a vállalat működésének javítására, de a környezeti feltételek sajátossága miatt csak korlátozott eredményeket érhetett el.

Egészsége 1910-ben megromlott. 1911-ben adta ki két hírnevessé vált könyvét: [http://www.gutenberg.org/dirs/etext04/shpmg10.txt „Az üzemirányítás”]-t és a [http://melbecon.unimelb.edu.au/het/taylor/sciman.htm „A tudományos irányítás alapelvei”]-t. Könyvei sikere nyomán élete végéig előadásokat tartott. [[1915]]. március 21-én egy előadására való utazása közben tüdőgyuladásbantüdőgyulladásban meghalt.

''„A vállalati rend, a futószalaggal, a munkahelyek megkülönböztetésével és a szervezet méretének megnövekedésével követelte meg az új tipusútípusú iroda- és a szabályozottabb időbeosztás kialakítását”'' (Üzleti veszélyek: Férfiak és nők a hivatali irodában, A. Kwolek-Folland 1994)

* A gyártó- és ipari tipusútípusú vállalatok uralkodókká váltak

* Bizonytalan (a megosztottsábólmegosztottságból kifolyólag)

[[Johansen és Swigart]] „Mozgó talaj: Szervezetek Ma” című cikkükben az új kor szervezeteit halászhálókhoz hasonlítják: ''„A halászháló rugalmas; formája a szükségletek szerint könyenkönnyen és gyorsan változtatható. A középszintű vezetés most a csúcson van és a következő pillanatban középre kerül. A halászháló-szervezetek gyorsan alakulhatnak át lényegi erejük megtartásával. ”''