Főmenü megnyitása

Módosítások

→‎Viselet: bellink
A kolozsvári hóstátiak életmódjuknak és szokásaiknak megfelelő sajátos [[Népviselet|népi öltözetet]] is kialakítottak. Ellentétben például az utólag [[Kolozsvár]]hoz csatolt falvakkal, ahol a népesség rendszerint viselet nélküli lett, a városi földészek, azaz a hóstátiak, megőrizték sajátos viseletüket. Ez a viselet nagyjából megegyezik a többi erdélyi város magyar földműveseinek viseletével, és az évszázadok alatt keveset változott.
 
A férfiak öltözetének jellegzetes darabjai a lobogó ujjú, gallértalan [[ing]], a ráncos bőgatya, a szürke vagy kék, ellenzős, zsinórozott díszítésű, rézpitykés ''lájbi'' ([[mellény]]). A harisnyára lágy szárú, [[ványolás|ványolt]] elejű, vékony talpú, magas sarkú fekete csizmát húztak. A hóstáti férfiak feltört karimájú fekete szőrkalapot tettek. Ünnepi alkalmakkor fekete [[csokornyakkendő]]t tettek, munkában pedig ''surcot'' (kötény) használtak a nadrág védelmére. A 19. század második felében a hóstátiak körében is divat lett a fekete [[Magyar népviselet|zsinóros magyar viselet]]. Ekkor jött divatba a galléros ing, azaz a ''forhamentlis ing'', a fekete ''[[lájbi]]'', az ónpitykés fekete ''[[pruszlik|pruszli]]'' (azaz mellény vagy ''pruszlik, puszli)'', a zsinóros és [[vitézkötés]]es fekete harisnya, a felül szőrzsinórral szegett kemény szárú csizma ráncba szedett ragyogóval, a zsinóros díszű fekete szőr és a vitézkötéses[[vitézkötés]]es, kötött gombos fekete [[ujjas]]. A nem fekete (ritkábban kék vagy barna) ''bújbelét'' ([[untercikk]]) már csak viselőnek hordták. A 20. század elején a ráncos csizma és a hímzett ''lájbi'' kiment divatból, a kalap is puhább lett, karimáját beszegték, a csokornyakkendő pedig szinte eltűnt. Az első világháború után a téli öltözetben megjelent a prémes gallérú [[Bekecs (kabát)|bekecs]]. A gombkötőmesterség kihaltával a zsinóros mellényt felváltotta a gombos, és divatba jött a ''priccses nadrág'' és a kétsoros gombolású kiskabát.
 
A női öltözeten a 18. századi nyugati eredetű polgári öltözet vonásai ismerhetők fel. A évente változó divatok azonban nem érintették a viselet általános jellegét. A 19. század második felében az idősebb asszonyok egyszerre több szürkés vagy barnás színű, bő ráncú, rövid szoknyát hordtak, ezáltal szélesítve csípőjüket. A rövid szoknya a járást könnyítette. Nyáron a legfelső szoknya mindig ''[[fersing|kartonfersing]]'' (finom, fehér gyolcsból készült vállas szoknya) volt. A felsőtestüket testhez álló ujjassal fedték. A menyecskék ''fersingje'' és ujjasa világosabb színű volt. Télen barna ''[[bujka|bujkát]]'' hordtak, fejüket zöld vagy piros félselyem ''keszkenővel'' (kendővel) védték. Ezt közvetlenül a fejtető alatt tűzték meg. A hajukat fonatban viselték, a lányok piros szalagot kötöttek végébe. A lábbeli rendszerint piros bőrszegésű, oldalt varrott, magas sarkú csizma volt ''(kapnis zseblóbőr csizma)''. A kerti munkát rendszerint mezítláb végezték. Minthogy életüket a kerti munka töltötte ki, nem foglalkoztak szövéssel és varrással. Mindössze fehérneműt varrtak télen, de azt is boltból vásárolt anyagból. A mezőre járó ruhát (piros vagy kék szoknyát, rövid ujjú ''[[lékri]]t'' és hátrakötött kendőt) a 20. században kiegészítette a bőrszandál, amelyet a második világháború óta teniszcipő váltott fel. 1940 tájától melles köténnyel kímélik a ruhát a munkában. A nyári piacjáró ruha ugyancsak piros vagy kék ''kartonfersing'', fehér sujtásos, apró mintás ''lékri'' (blúzféle), előrekötött kartonkendő, valamint szandál vagy cipő. A templomba járó ruha nyáron az „indián” anyagból készült fehér kombinéra és 2–3 kikeményített gyolcs alsószoknyára vett egyszínű, bő [[Zsorzsett (textília)|zsorzsett]]szoknya és ugyanebből az anyagból készült, alól fodros blúz. Táncba a lányok rövid ujjú blúzt vettek. A lányok nyakukon 5–6 sor, feszesen fölkötött piros korallgyöngyöt viseltek. A szoknya alig térden alul ért. A magas sarkú, orránál lyuggatott díszű ''kaplis'', lakkos csizma kemény szárát vörös bőrszegély szegte. A ruhaanyagok soha nem voltak tarkák és mintásak, de a hóstátiak körében nagy népszerűségnek örvendett és örvend mai napig a fehér babos mintázat.<ref name="Diószegiviselet">{{opcit|név=Diószegi A.|fejezet=A hóstáti viselet|oldal=75-77}}</ref>
87 530

szerkesztés