„Fogíny” változatai közötti eltérés

[[File:Cross sections of teeth intl.svg|thumb|300px|1.[[Fog]] 2.[[Fogzománc]] 3.[[Dentin]] 4.[[Fogbél]] 7. [[Fogcement]] 17.[[Fogágy]] 18. '''Fogíny''' 22.[[Gyökérhártya]] ]]

A [[fogmeder]] szélétől [[fogászatban használatos síkok és irányok|koronálisan]] elhelyezkedő íny, mely egy, kb. 1 mm-es szegélyt képez a fog nyaka körül, kialakítva a '''fogínysáncot (sulcus gingivae)'''. Ez (legtöbb esetben) teljesen egézségesegészséges fogíny esetén egy virtuális rés csupán. Az íny annyira feszesen tapad a fog felszínéhez, hogy azt nehezen lehet leválasztani. Az 1–2 mm mély sulcus még normálisnak tekinthető.

Az ínybarázda alján található a '''hámtapadás''' (epithelialis junctio). Itt a hámsejtek szorosan a foghoz tapadnak, védve ezáltal a fogágy többi részét. A hámtapadás a [[fogelőtörés]] során alakul ki. Miután a [[fogzománc|zománc]] képződése teljesen befejeződött a redukált [[ameloblaszt]]ok és a külső zománchám összetapad. Ez az ''elsődleges hámtapadás''. A fogelőtörés későbbi szakaszában, amikor a fog eléri a szájüreg hámrétegét, a külső zománchám és a hámréteg bazális setjeisejtjei egymásba folynak. Ezek a sejtek alkotják a ''junctionális epithel''t és ezt már ''másodlagos hámtapadás''nak nevezzük. A hámréteg megszakadásától a fog [[okklúzió]]ba kerüléséig a junctionális epithel folyamatosan [[fogászatban használatos síkok és irányok|apikális]] irányba vándorol. [[Sejt]]jei a stratum basocellulare sejtjeivel azonosak: gyakori [[sejtosztódás]]ra és [[alaphártya]] képzésére képesek. Ezenkívül a fog felszínéhez [[hemidesmosoma|hemidesmosomákkal]] tapadnak. [[Fogászatban használatos síkok és irányok|Koronálisabban]] már a stratum spinocellulare sejtjeire hasonlító, kissé elnyúlt sejteket találunk. Ezek párhuzamosak a fog felszínével és a sulcus alját képezik. A sejtek közt a kapcsolatok kevésbé szorosak így itt [[immunsejt]]ek juthatnak ki a sulcusba. Ahogy haladunk koronális irányba a sejtek egyre jobban specializálódnak és a hámréteg éles határ nélkül megy át az elszarusodó laphámba.

A hám alatt elhelyezkedő [[kötőszövet]] 60-65%-ban [[kollagén]]rostokból és 5%-ban [[sejt]]ekből áll, míg a maradék 20-25%-ot az [[alapállomány]], [[ér (biológia)|erek]] és [[idegszövet|idegek]] teszik ki. A sejtes elmekelemek zöme [[fibroblaszt]], mely az alapállományt és a rostokat termeli. A többi sejt a szervezet védekezési reakcióiban vesz részt, mint a [[makrofág]]ok, [[leukocita|leukociták]], [[limfocita|limfociták]], [[plazmasejt]]ek és [[hízósejt]]ek.

A kollagén rostokon kívül még megfigyelhetőek [[retikuláris rost]]ok (elsősorban az erek és az alaphártya közelében), [[rugalmas rost]]ok (főleg az erek falában) és [[oxitalan rost]]ok, melyek funkciója tisztázatlántisztázatlan. Lefutásuk szerint a rostok lehetnek: ''körkörös lefutásuaklefutásúak'', a fog nyaka körül, ezek biztosítják a szabad ínyszél rátapadását a fogra; ''dentogingivális rostok'', a [[fogcement|cementből]] indulnak és szétsugároznak az ínyben; ''transseptalis rostok'', két szomszédos fog között húzódnak és ''septogingivalis rostok'', az interdentális csontszeptum csúcsából sugároznak szét az interdentális papillába.

| year =2005

| year =2006